Budapest, 1971. (9. évfolyam)

9. szám szeptember - Makara — S. Nagy— Vitányi: Közönségvizsgálat három múzeumban

A Budapesti Történeti Múzeum lépcsőháza. Lőrinczy György felvétele reti, azokat az alkotásokat, amelyek általuk is jól értelmezhető témákat világosan felfogható módon ábrázolnak. Mégsem szabad ezt negatívan megítélni, rr>ert a fejlődés tendenciái is jól kirajzolódnak. Az adatokat öszszevetve, az első helyre változatlanul Munkácsy kerül, de egyre jobban felzárkózik mellé egyrészt Szinyei és Csontváry, másrészt a reneszánsz festészet. És ezt feltétlenül egészséges fejlődésnek ítélhetjük meg, hiszen azt is jelzi, hogy a téma mellett egyre nagyobb fontosságot tulajdonítanak a kivitelnek, az esztétikai értéknek. (Nem mintha Munkácsy képei nem rendelkeznének ilyen kvalitásokkal, hatásuk „titka" azonban többnyire mégis inkább a témában, s a valósághoz hű megfogalmazásban van. Hozzá képest Szinyei vagy Csontváry már egy fokozattal áttételesebben, a közízléstől eltérőbben ábrázolja a valóságot. Némi merészséggel azt is mondhatnánk, hogy ez az első lépés Munkácsytól Szinyeiig fontosabb, mint amit aztán Szinyeitől mondjuk Vasarelyig meg lehet tenni.) Ezt a fejlődést tehát feltétlenül egészségesnek kell megítélnünk, mondjuk, a jó tizenöt évvel ezelőtti állapothoz képest (akkor ugyanis Csontváryt még igen kevesen ismerték, még kevesebben fogadták be; nemcsak a hivatalos, de a közvélemény is a józan közízléstől elrugaszkodott „ultramodernek" listájára helyezte). Nem lényegtelen az sem, hogy a kedveltfestők között már olyan művészek is számottevő arányú szavazatot kaptak, mint van Gogh, Derkovits vagy akár Vasarely. Tekintetbe kell azonban vennünk, hogy itt azokat kérdeztük meg, akik már maguktól odajöttek a múzeumba. Kevésbé kedvező képet kapnánk, ha az otthon maradókhoz fordulnánk. (Idevonatkozó vizsgálatunk most folyik.) Ezért fontos arra is kitérnünk, hogy kik járnak hát múzeumokba, kiállításokra, milyen gyakran és milyen körülmények között. Ebből kapunk képet a múzeumlátogatás általános szociológiai helyzetéről is. A múzeumlátogatás körülményei A megvizsgált három múzeumot a férfiak és nők körülbelül fele-fele arányban (53—47% a nők javára) látogatják. Életkor szerint a 18—30 és a 41—50 évesek a legszorgosabbak. E két korosztály együtt a múzeumlátogatók csaknem felét adja. A 18 éven aluliak jobbára iskolai látogatás formájában keresik fel a múzeumokat, a megvizsgált három intézmény közül leggyakrabban Aquincumot. A 60 éven felüli, jobbára nyugdíjas korosztály részvétele alacsonyabb volt a vártnál, átlag 10% körül mozgott. Lakóhely szerint természetesen a budapestiek vezetnek, csak a Budapesti Történeti Múzeumot keresik fel nagyobb számmal vidékiek. Érdemes hozzátennünk, hogy a Mezőgazdasági Múzeumban és a Keszthelyi Balaton Múzeumban végzett felmérésünk is ugyanezt bizonyítja. A lakóhely szerinti megoszlás még abban is érvényesül, hogy a BTM-et, a Kiscelli Múzeumot és Aquincumot inkább a budai, a Mezőgazdasági Múzeumot inkább a pesti oldal lakosai keresik fel. Ez a helyhez kötöttség mindenesetre elgondolkoztató, mert a pozitív vonatkozásai mellett (egy-egy városrész, vidék lakói magukénak érzik a területükön fekvő múzeumot) a múzeumlátogatás szűk keresztmetszetére is utal. Nem teljesen megnyugtató a látogatók foglalkozás és iskolai végzettség szerint való megoszlása sem. Az értelmiség és az alkalmazottak részvétele messze meghaladja országos arányát, a munkásokéés különösen a parasztoké messze alatta marad. Iskolázottság szerint az egyetemet vagy legalább középiskolát végzettek dominálnak. A múzeumlátogatási szokások felmérése a várt képet nyújtotta: a megkérdezettek többsége csoportosan látogatott a múzeumba (ezen belül is a legtöbben családjukkal, majd barátaikkal, ismerőseikkel). A magányos látogatók aránya sehol sem éri el az egyharmadot. Jellemző azonban, hogy sok csoportos látogató nyilatkozott úgy (különösen a magasabb iskolai végzettségűek közül), hogy szívesebben jönne egyedül. A tárlatvezetést a megkérdezettek kb. egyötöde igényelte, ennél valamivel többen szavaztak egy hozzáértő baráttal való közös látogatásra. A barátok, ismerősök szerepét az a kérdésünk is aláhúzta, amelyben a múzeumlátogatás okát tudakoltuk. Legtöbben barátaik tanácsát említették. Sokan tértek be véletlenül, különösen a nyári szabadság alkalmából. Figyelemre méltó, hogy a rádió, a televízió ismeretterjesztő műsorai és különösen a közvetlen propaganda (hirdetések, plakátok) az utolsó helyen szerepeltek. A megkérdezettek többsége először volt az adott múzeumban; a viszszatérő látogatók aránya mindenütt magasabb az egynegyednél — a Mezőgazdasági Múzeumban és Keszthelyen a feléhez közelít. Ők többnyire másodszor vagy harmadszor jártak a vizsgált intézményben, ennyire tehető tehát a múzeumok „törzsközönségének" aránya. Ennél nagyobb természetesen azoknak a száma, akik a megkérdezést megelőző időszakban (másfél évben) más múzeumokat kerestek fel. E kérdésünk alapján megközelítő képet kaphattunk a múzeumlátogatás frekvenciájáról. Eszerint azok képezik a legnépesebb osztályt, akik a vizsgálat előtti másfél év alatt egyszer, kétszer, illetve háromszor voltak múzeumban; ők alkotják a megkérdezettek 60%-át. Úgy látszik, ez a „félévenként-évenként egyszer" alkotja a múzeumlátogatás standard gyakoriságát; igen kevés ugyanis azoknak a száma, akik ennél valamivel többször mentek volna el valamely kiállító intézményünkbe (mindössze 4%). Érdekes viszont, hogy 6-nál többször (tehát kb. minden második hónapban) már ismét sokan voltak (24%); ők alkotják a múzeumbarátok lelkes csoportját. Velük szemben állnak a közömbösek: a megkérdezettek 15 %-a semmilyen más múzeumot nem keresett fel az előző másfél év alatt. (Az említett intézmények között egyébként a képzőművészeti jellegűek — a Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Galéria, a Műcsarnok — állnak az első helyen, ezeket a történelmi jellegűek követik: a Nemzeti Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum.) A látogatóknak a múzeumokkal szemben támasztott igényeivel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell kiemelnünk, hogy 90%-uk igényli a múzeumi tárgyak mellett elhelyezett ismertető szövegeket. Felénél valamivel több (54%) tartja szükségesnek a múzeumlátogató előzetes tájékozódását, elsősorban olvasás útján. Bár túlnyomó részük jónak, sőt, jelentős részük kitűnőnek tartotta az éppen meglátogatott kiállítást (kitűnőnek és jónak az összes megkérdezett 87%-a), mégis sokan éltek azzal a lehetőséggel, hogy kifogásaikat, panaszaikat is elmondják. Érdemes sorra vennünk a legfőbb kifogásokat, hiszen a múzeumlátogató közönség igényeit, kívánságait tükrözik. Leggyakoribb közöttük, hogy hiányos az eligazítás abban is, hogy hogyan lehet a múzeumba jutni (ez különösen a Kiscelli Múzeum esetében probléma); abban is, hogy a múzeumon belül mit hol lehet megtalálni. A külföldiek szinte valamennyien hiányolták az idegennyelvű feliratokat, de még a hazai látogatók közül is volt, aki felemlítette. Igen sokan panaszolták, hogy nem kapható katalógos, prospektus, reprodukció, pedig szívesen vinnének magukkal valami emlékeztetőt. Sok a panasz a kiállítások technikai alapfeltételeire, elsősorban a világításra, a büfé és a mellékhelyiségek állapotára, a pihenőhelyek hiányára, végül a múzeumi dolgozók viselkedésére (beleértve a tárlatvezetőket is). Szerencsére, e zavaró momentumok a látogatók zömének nem vették el a kedvét, s a hiányosságok ellenére is kedvezően nyilatkoztak a kiállítás egészéről. Annál is inkább, mert egy másik kérdésünk szerint többségük mindig az egész kiállítás iránt érdeklődik, s ritkán figyel különösebben egyes termekre vagy tárgyakra; még utólag sem könnyen emeltek ki közülük egyet-egyet. Ami viszont a szemlélet viszonylagos differenciálatlanságáról árulkodik. * Jól tudjuk, hogy amit nyújtani tudtunk, egyelőre nem több pillanatfelvételnél. De egy-egy ilyen „gyorsfénykép" gyakran olyan jelenségeket is vizsgálhatóvá tesz, amelyeket a valóságos, élő-mozgó világban csak homályosan érzékelünk. És főleg: lehetőséget nyújt arra, hogy a további vizsgálatok irányát — most már némi adat birtokában — megfelelőképpen tudjuk kijelölni. 15