Budapest, 1971. (9. évfolyam)

9. szám szeptember - Beszélgetés dr. Bartha Ferenccel

Bertalan János A szakemberképzés távlati gondjai A demográfiai hullám levonulását követő évtizedben az általános iskolát végzők száma s ezzel a szakmunkás- és középiskolai tanulóbázis — az 1959. év utáni születések alakulásának megfelelően — fokozatosan csökken. A csökkenő tanulóbázis komoly problémát okoz a beiskolázási arányok kialakításánál. Ebben a helyzetben reálissá vált az igény arra, hogy legalább nagy vonásokban előre lássuk az általános iskolát végzők számának évenként várható alakulását és a szakemberképzés lehetőségeit. A szakemberképzés méreteinek előrejelzése segítséget nyújthat egyrészt a vállalati közép- és hosszútávú munkaerőtervek összeállításánál, másrészt a budapesti középiskolák és szakmunkásképző intézetek beiskolázási nagyságrendje kialakításánál. A szakmunkás-ellátottság fejlődése A helyreállítás évei után — a nagy arányú iparosítással párhuzamosan — a szakmunkás ellátottság gyors ütemben nőtt. A szakmukások számának gyarapodását a szakmunkástanuló létszám állandó emelésén kívül a szakmával nem rendelkező felnőtt dolgozók egy részének szakmunkássá történt átképzése is nagymértékben segítette. Budapesten i960—1969 között évenként átlagosan mintegy 22 ezren tettek szakmunkásvizsgát; ebből 15 ezer (68,2%) szakmunkástanuló és 7 ezer (31,8 %) felnőtt dolgozó. A szakmunkásutánpótlási és fejlesztési szükséglet kielégítéséhez mind nagyobb mértékben járultak hozzá a szakközépiskolák. A szakközépiskolákban érettségizett fiatalok egy része ugyanis szakmunkásként helyezkedett el. A budapesti állami iparban 1969. szeptember végén az összes munkások 43,5%-a dolgozott szakmunkás munkakörben. Ez a szám több mint másfélszerese az 1949. évinek. A férfimunkásoknak 61%-a , a nőmunkásoknak pedig 21%-a volt szakmunkás. A középiskolát végzett szakmunkások aránya 12 százalék. A szakmunkás- és a középiskolák tanulóbázisának alakulása A szakmunkástanuló- és a középiskolák tanulóbázisát az általános iskolákból kikerülő fiatalok adják. Ugyancsak az általános iskolákból kerülnek ki a szakképzetlen munkaerők is. A foglalkoztatottak igen jelentős része olyan munkát végez, amely nem igényel különösebb szakmai jártasságot, tehát nincs szükség szakmunkástanuló- vagy magasabb szintű iskola elvégzésére, munkakörük ellátásához elegendő az általános iskola nyújtotta színvonalú általános műveltség (betanított munkások, segédmunkások, portások stb.), A budapesti állami iparban pl. a betanított- és a segédmunkások aránya 1969. év végén az összes munkások 54%-a, az építőiparban 56%-a volt. A betanított és a segédmunkás munkakörben foglalkoztatott nők aránya az iparban magasabb, mint a férfiaké: az állami iparban dolgozó nőmunkások 79,6%-a, a férfimunkások 39,4%-a volt 1969 szeptember végén betanított és segédmunkás. A fővárosi általános iskolákban végző fiatalok 89—92%-a továbbfolytatja tanulmányait. Ezért a betanított és a segédmunka jellegű munkakörökben a foglalkoztatottak utánpótlásaként a kis számú tovább nem tanuló fiatalon kívül azok jöhetnek számításba, akik a szakmunkástanuló- és a középiskolákból lemorzsolódnak, vagy akik a szakmai mobilitásból eredően képzettségüknél alacsonyabb munkakörben helyezkednek el. Mivel ezek együttes száma az igényekhez képest nagyon kevés, a szakképzetlen munkaerő-szükséglet többségét vidéki munkások migrációja útján igyekeznek pótolni. Az általános iskolákban végző fiúknak 94—96%-a, a leányoknak 82—86%-a folytatja tanulmányait. Az utóbbi években a középiskola és a szakmunkástanuló iskola közötti beiskolázási arány lényegében nem változott. Az általános iskolát végző fiatalok 51—56%-a középiskolákban, 35—39%-a szakmunkástanuló iskolákban tanul tovább. A lányok továbbtanulási aránya a középiskolákban 19—30%-kal magasabb, a szakmunkástanuló iskolákban 43—49%-kal alacsonyabb a fiúknál. A fiúk 47—53%-a középiskolában, 42—46%-a pedig szakmunkástanuló iskolában tanul tovább. A lányok továbbtanulási aránya középiskolákban 61—63%, a szakmunkástanuló iskolákban 23—26%. Az állandó budapesti lakosú általános iskolát végző fiatalok száma még a demográfiai hullám időszakában is csak részben elégítette ki a tervezett szakmunkástanuló- és középiskolák beiskolázási létszámát. Évenként jelentős számú vidéki, nagyobb részben Pest megyei szülők általános iskolát végzett gyermekeinek beiskolázásával pótolták a népgazdaság várható munkaerő-szükségletének megfelelő számú tanulólétszámot. A szakmunkástanuló iskolák I. évfolyamába 1964— 1969 között évenként átlagosan 8,3 ezer (az I. évfolyamos tanulók 41%-át), a középiskolák I. osztályába pedig 2,5 ezer (az I. osztályos tanulók 14,8%-át) vidéki fiatalt vettek fel. 12