Budapest, 1971. (9. évfolyam)

9. szám szeptember - A címlapon: Barokk házak a Fortuna utcában (Balla Demeter felvétele)

MTI Fotó — Szebellédy Géza felvételei mekei csak 0,4 átlagosztályzat-különbséggel maradtak el az értelmiségi szülők gyermekeitől. Ez a különbség a nem napközis gyermekeknél az 1,0-t is megközelíti. A segédmunkások egésznapos osztályokba járó gyermekei nyelvtanból 1,3-del, fogalmazásból i,o jeggyel, számtanból 0,9-del voltak jobbak, mint a napközibe nem járó társaik. Lehetőségeink megvannak ahhoz, hogy az általános iskolai alsó tagozatos napközis osztályokat rövid időn belül iskolaotthonos osztályokká szervezzük át. Ezt ki kell használni. Megoldandó feladatunk, hogy az általános iskola 5—8. osztályába járó tanulók napközi otthonos foglalkoztatását is korszerűsítsük, megszüntessük a napközisek elszigeteltségét az iskola úttörő mozgalmi, szakköri és kulturális tevékenységétől s fordítva: a napközi otthonokban folyó tanulás-segítő tevékenységet kell körültekintően egybekapcsolnunk az egész iskola szervezett pedagógiai programjaival, szabadabb, de irányított választási lehetőségeket adva a gyermekek számára szabadidejük eltöltéséhez. A könyv nem játszik ma még olyan szerepet az iskolák, a gyermekek életében, mint az kívánatos lenne. Nagyon végletes példákat találunk ma iskoláinkban a könyv felhasználására a tanításban, valamint az ifjúság szabadidejének kulturált eltöltésében. Az iskolák könyvtárai szegényesek, fejlődésük is egyenetlen. Még nem alakult ki megfelelő kapcsolat iskoláink és a közművelődési könyvtárak — mindenekelőtt a Szabó Ervin Könyvtár — hálózata között az ifjúság olvasásra nevelése érdekében. Mind az iskolai könyvtárak fejlesztése, mind a közművelődési könyvtárakkal való szorosabb kapcsolat megteremtése, a könyv beillesztése a gyermekek életrendjébe, felhasználása tanításukban sürgető feladat. Sokszor tettük szóvá, hogy iskoláinkban nagy számban vannak olyan gyermekek, kiknek személyiségére károsan hatnak a környezeti ártalmak. Az iskola ma még nem tudja kellőképpen csökkenteni a szükséges esetekben a családi-környezeti ártalmak romboló hatásait, sőt, differenciálatlan követelménytámasztásával és viszonylag merev értékelési rendszerrel sokszor fokozza is a személyiség-fejlődést deformáló hatásokat, így a családi ártalmak mellé iskolai ártalmak is társulnak. A középiskolások különösképpen olyan életkorban vannak, amikor az ifjú ember korához illően keresi a szélesebb kapcsolatokat, erőteljesebbé válnak önállósulási törekvései; mindez speciális konfliktusok forrásává is válhat. Ilyen esetben különösen szüksége van a felnőttek baráti tanácsára. Mégis, a középiskolások körében végzett nevelés-szociológiai vizsgálatok azt bizonyították, hogy a diákok mintegy 6%-a jelölte csak meg a pedagógust, mint olyan embert, akihez személyes gondjaival, problémáival legszívesebben fordul. Iskoláinkban bizalomteljesebb légkört kell teremteni, mert csak ez oldhatja fel a gyermekek egy részénél jelentkező magányosságot. Az úgynevezett gyermekvédelmi tevékenység így válik minden iskola és minden egyes tanár pedagógiai tevékenységének részévé. Ennek tartalmi kimunkálása és megvalósítása, ennek érdekében a szükséges pedagógiai kapcsolat megteremtése az iskolák és a gyermekvédelem szervezetei — mindenekelőtt a Nevelési Tanácsadók — között: iskoláink egyik legfontosabb feladata a jövőben. Több középiskolában — bíztatásunkra — már létrejöttek a diák-klubok. Másutt még vitatkoznak ennek szükségességén. Nem vonja-e el a klub az ifjúságot alapvető kötelességétől, a tanulástól — aggodalmaskodnak egyesek. Mind nyüvánvalóbbá kell tenni, hogy az iskola ma már nemcsak a „tudás vára", hanem a művelődésé is, az ifjúság személyiség-formálásának egyik legfontosabb fóruma. A diák-klubok válhatnak az ifjúság kulturális életének, szórakozásának, szabadidő eltöltésének központjává. Természetesen, e kluboknak szoros kapcsolatot kell tartaniuk kultúrházakkal, művelődési intézményekkel, a felnőttek kulturálódási szervezeteivel, s így az ifjúság szórakozásának, művelődésének irányítása mellett társadalmi kapcsolataik megteremtésének eszközeivé is válhatnak. A tanítás-tanulás folyamatának korszerűsítése Annak ellenére, hogy az iskola megváltozott társadalmi funkcióit hangoztatj uk, minduntalan figyelmeztetnünk kell arra, hogy az iskola hagyományos és semmivel sem csökkenő jelentőségű funkciói közé tartozik az ifjúság ismereteinek bővítése, készségeinek fejlesztése, a tantervi anyag feldolgozása. Ma iskoláinkban pedagógiai pezsgés tapasztalható a módszertani kultúra fejlesztésében. A szakma legjobbjai, jelentős többletmunkát vállalva, a pedagógiai gyakorlatban alkalmazzák a meggyorsult didaktikai-metodikai kutatások eredményeit. Javult a pedagógiai elmélet és gyakorlat kapcsolata, az új oktatástechnika alkalmazásának térhódítása. Mindebben szerepet játszik a megnövekedett hivatástudat és az irányítás tudatos tevékenysége. Mégis, a mai helyzetre nem lehet csupán egyetlen jellemzőként elfogadnunk e pedagógiai újat-akarást. Mellette megtalálhatjuk a másik végletet, a konzervatív pedagógiai gyakorlatot, a merev, sémaszerű oktatást. Erőteljesebben kell segítenünk abban, hogy a korszerű pedagógiai gyakorlat győzze le a konzervativizmust, és a legjobbak bizonyított tapasztalatai legyenek dominánsak iskoláink pedagógiai életében. Az oktatás korszerűsítésére irányuló törekvések ma mindenekelőtt a tanulás folyamatának korszerűsítését, a gyermekek ismeretszerző tevékenységének fokozását és a készségfejlesztés lehetőségeit kutatják. A korszerűsítésre törekvő pedagógusok az érdemi pedagógiai munka megjavításában a felkészülési időszak intenzitását akarják növelni. Nem annyira a tanár tanórai munkájának megkomponálása, inkább a tanulói ismeretszerzés tudatos befolyásolása kerül előtérbe. Ezt szolgálja a különböző ütemmel dolgozó gyermekek munkájának megszervezése, a csoportmunka, valamint az individuális pedagógiai foglalkozás lehető-2