Budapest, 1971. (9. évfolyam)

1. szám január - Zolnay László: Búcsú a középkor Budájától

Későközépkori magyar ötvös remek (részlet) Lőrinczy György felvétele kévé vált. így a prágai Hradzsin híres építőmestere, II. Ulászló magyar és cseh király főépítésze, Benedikt Rejt 1490/91-ben Budán tanult és dolgozott. Ami Budán — sajnos — elpusztult, Prágában — szerencsére — megmaradt. Jelentős volt Magyarország hatása a lengyel építészetre is. 1498 —1505 között évekig élt Budán II. Ulászló öccse, Jagelló Zsigmond herceg, utóbb a lengyelek „öreg" Zsigmond királya. Az ő szemei előtt mint építészeti mintaképek, Buda, Visegrád, Esztergom palotái lebegtek. A krakkói Wawel építésekor — amelynek munkálatait a Magyarországról Krakkóba költözött Franciscus Italicus építész irányította — a budai királyi palota tornácai, díszkapui, kőkeretes ajtajai s ablakai, kazettás mennyezetei szolgáltak követendő például. Magát a krakkói Jagelló-kápolnát Zsigmond lengyel király az esztergomi Bakóczkápolna hasonmásaként süttői vörösmárványból építtette meg. Valószínű, hogy Bécs városának Mátyás-készítette gravitációs vízvezetékét ugyanaz a firenzei mester, Chimenti Camicia tervezte, akinek Buda és Esztergom vízműveit köszönhetjük. De nemcsak Csehország, Lengyelország, Ausztria, hanem még a távoli Oroszország felé is kisugárzott a XV. századi Magyarország építészete, műipara. 1488 júliusában III. Iván orosz cár Kelemen magyar követ útján kéri Mátyás magyar királyt: ,,küldjön néki különféle mestereket, komi-Lázár diák térképének részlete (1514) Lőrinczy György reprodukciója ves építőket, akik templomok, paloták, városok építésében járatosak, meg olyan mestereket, akik értenek a fémet elválasztani a földtől, azután ezüstműveseket, akik szép ezüstedényeket tudnak készíteni, ágyúöntő mestereket, akik az ágyúk öntését értik . . ." Meglehet, hogy ezeknek az építészeknek maradt kezenyoma a XV. századi orosz építészetben. Az azonban bizonyos, hogy a magyar ötvösök jó munkát végeztek orosz földön: Iván cár Mátyás magyar aranyainak mintájára verette aranypénzeit. A Kreml pedig máig őriz egy olyan ezüstserleget, amelynek megmunkálása magyar ötvösmester sajátos stílusára és technológiájára vall. Kötetekre rúgna, ha csak vázlatosan is felsprakoztatnánk a XV. századi Buda tudósait, íróit, képzőművészeit, muzsikusait a modern csillagászat úttörőit. Regiomontanus, a lengyel Ilkusi Bylica Mártonnal együtt az 1460 — 70-es években a pozsonyi Mátyás-egyetem professzora. 1514-ben — az ő geodéziai méréseik és saját felmérései nyomán — rajzolta meg Magyarország első térképét Lázár diák. A kor „legmodernebb" térképe Lázár diák műve! Janus Pannonius — még latinul írt — versei bejárták az európai vüágot. S olyan költők fordultak meg nálunk, mint Estei Hyppolitnak Magyarországot is megéneklő titkára, a nagy Lodovico Ariosto. 1487 és 1492 között hosszú időt töltött Budán Pandolfo Collenuccio, a ferrarai színház „főrendezője"; munkája nyomán fővárosunkban is felpezsdült — az udvartól az utcáig — a színjátszás. A budai királyi ének- és zenekar, a Capella élén pedig olyan muzsikusok álltak, mint Adrian Wilaert, 1526 után a velencei Szent Márk templom karnagya, a velencei ún. németalföldi muzsika megteremtője. Vagy a kor nagy zeneszerzője, Thomas Stoltzer. Meg Heinricus Finck, Bakfark Bálint utóbb a lengyel későgótikus zene nagy mestere . . . S mindez eltűnik, elszáll 1541 után. Buda orgonái, harangjai elnémulnak. Török tábori síp muzsikája, török papok éneke veri fel a vár és város utcáit. . . 39