Budapest, 1971. (9. évfolyam)

8. szám augusztus - Az ebtartási rendeletről

A tulajdonosok többsége betartja a rendeletet, de nagyon sokan megszegik. Ha egy tacskó futkos a bérház gangján, puli az autóbuszban, nem is származik belőle baj. De előfordul, hogy nagytestű, haragos, vicsorgó kutyák járnak-kelnek szabadon. Nap mint nap lépcsőházakban, utcákon és különösen tereken lehetünk tanúi a póráz és szájkosár nélkül kóborló kutyáknak. Kóborolnak a külvárosokban, de a sűrűbben lakott területen is. A kutya" címú lap 1971 februári számában olvasható: „A Kelenföldi lakótelepen előfordult, hogy valaki a támadó természetét többször bebizonyító német juhász kutyáját póráz és szájkosár nélkül vezette. Ennek során több tagtársunk pórázon vezetett kutyáját megtámadta, és úgy megharapta, hogy a kutyákat hosszantartó orvosi kezelésbe kellett venni. Ilyen esetben a támadó természetű kutya tulajdonosa egyrészt megsérti az érvényben levő jogszabályokat, másrészt fegyelmezetlen magatartásával alkalmat ad arra, hogy kutyaellenes hangulatot szítson." A 11. (3) szerint: „Játszótérre ebet beengedni vagy bevinni tilos." Mégis vannak játszóterek, ahová beviszik. Az eb tulajdonosok szerint ugyanis ez a rendelet csak a bekerített gyermekjátszótérre vonatkozik. Állítólag a túl szigorú rendeletet enyhítik majd es a parkokban, a tereken szabad sétáltatni kutyát, akkor is, ha ott tiltó tábla van. E táblákat — ahol fölösleges — a Kertészeti Vállalat folyamatosan leszedi. Mégis érthető a kismamák félelme. Kicsinyüket az idegen állattól félthetik még akkor is, ha tulajdonosa azt mondja: a kutya nem harap és nem terjeszt betegséget. Vitára ad okot az is, hogy némely parkban az őrök és az ott pihenők ugyanazt elnézik a kutyának, amiért a gyereket elzavarják, esetleg a szülőt megbüntetik. A 11. §. (1) azt mondja: „Vendégforgalmat lebonyolító nyilvános helyiségbe, élelmiszerárusító üzletbe., vásárcsarnok vagy piac területére, közvágóhidra, élelmiszerfeldolgozó üzembe, élelmiszerraktárba, óvodába, bölcsődébe, napköziotthonba, iskolába és egészségügyi intézménybe vagy helyiségbe, valamint közületi és társadalmi rendeltetésű helyiségbe ebet beengedni, illetve bevinni nem szabad." Szabálysértés következmények nélkül A kutyabarátok többsége belenyugszik a rendeletnek ebbe a paszusába, de vannak, akik azt hangoztatják: túl sok a tilalomfa. Hiszen kutyájuk egészséges, nemcsak t;

szta, hanem viselkedni is tud, elvégezte az engedelmességi tanfolyamot, nem harap, nem tör-zúz. Miért ne vihetnék be például az étterembe; külföldön is jó néhány országban bevihetik. A 9. §. szerint: „Az ebtulajdonos gondoskodni köteles arról, hogy kutváia a gyalogjárdát, sétányt ne szennyezze." „A kutya" című lap 1971. februári számában írja: „Különösen a város belterületén gyakori jelenség, hogy a kutyatulajdonosok nem tartiák be az ebtartási rendeletnek azt az előírását, hogy a kutya a járdát ürülékével nem szennyezheti. De vonatkozik ez a lépcsőházakra is, mert itt adódik a legtöbb probléma, különösen ha a házban több kutya is van." A 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet 13. §ának rendelkezései szerint: „Szabálysértést követ el és 1000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható: a) aki kutyáját kóborolni hagyja, vagy a város belterületén felügyelet nélkül bocsátja utcára, vagy nem pórázon vezeti, illetőleg vadászterületen kolonc nélkül elengedi; b) aki kutyáját szájkosár nélkül közforgalmú közlekedési vállalat járművén szállítja vagy harapós kutyáját nem zárt helyen tartia, vagy nem helyez el a ház (lakás) bejáratán a harapós kutyára utaló megfelelő figyelmeztető táblát; c) aki kutyát vendégforgalmat lebonyolító nyilvános helyiségbe, vagy élelmiszert árusító üzletbe beenged, illetőleg bevisz." Becslések szerint országosan havonta átlag 30 — 40 peres ügyet tárgyalnak. Ennek legföljebb a fele adódik a fővárosból. Pedig elég megfigyelni egyetlen napon: mennyi kutya kóborol gazdátlanul a város belterületén, falkába verődve a külvárosokban, mennyi utazik szájkosár nélkül villamoson, autóbuszon, liften; mennyi kutya járkel közintézményekben, mozik előcsarnokában, piacon. De hát ki jelenti föl a rendelkezéseket megszegő tulajdonosokat? Ki vállalja a tortúrát: pereskedést, tárgyalást, tanúk toborzását, ügyvédi költséget. Magánügy? A kutyát nem mindenki szereti. Négytagú családokat véve alapul, mintegy 180 ezer ember él önszántából kutya közelében-. A lakosság többi, — 9/10-ed része viszont akár tetszik, akár nem, el kell hogy viselje az állat társaságát. Vajon hogyan viseli el? A rendelet szerint: „Az ebtulajdonos köteles ebét úgy tartani, hogy az eb a) a házban vagy annak szomszédságában levő lakók nyugalmát ne zavarja, anyagi kárt ne okozzon; b) testi épséget és egészséget ne veszélyeztessen." „Ha a lakók részéről indokolt és lényeges kifogás merül fel az ebtartással szemben, akkor a lakóbizottság és az ingatlankezelő szerv javaslatot tehet a kerületi állatorvosnak a panasz okainak megszüntetése érdekében szükséges intézkedések megtételére. A kerületi állatorvos indokolt esetben elrendelheti az ebnek a házból való eltiltását is." Az „indokolt és lényeges kifogás" meglehetősen szubjektív és sokféle értelmezésre ad okot. Az egyiklakó nyugalmát például már az is zavarja, hogy a falon túl, vagy az erkélyen, lépcsőházban hangosan ugat egy kutya. A „panasz okainak megszüntetése" eléggé körülményes, éppen ezért többnyire nem is tesznek feljelentést, vagy az félúton elakad. Helyette marad a veszekedés. Egy televíziós műsorban közéleti ember jelentette ki: a kutyatartás magánügy. Valóban az, de csak addig, amíg nem ütközik össze mások érdekeivel, amíg nem zavaró az állat jelenléte. S hogy hol a határ, az már az embereken múlik. Az igazsághoz tartozik, hogy vannak esetek, amikor a kutya csak ürügy, szenvedő a'anya a civódásnak, rajta töltik ki bosszújukat a szomszédok. Ellenszenvet vált ki az is, hogy jónéhány luxusebet többre tart a gazdája, mint amennyire állatot szokás, kényezteti, becézi, finom ételeket főz neki, díszes nyakörvet vásárol, öltözteti, rendszeresen kozmetikushoz szállítja, rendszeresen fürdeti, várható szüléséről aggódva gondoskodik, minderre büszke is, s ez legfőbb témája. Minden jóízlésű és ép erkölcsi érzékű embert ingerel az efféle túlhajtott állatkultusz. „A kutya" című lap éppen ezért józan mérsékletre int: „A kutyát egészségesen kell szeretni, mert minden esetleges kilengés azt a tábort erősíti, amely nem rokonszenvez a kutyával". Kutyaegészségügy „A kerületi Tanács V. B. Pénzügyi Osztályai minden év január havában ebösszeírást kötelesek tartani, amely egyúttal az ebek bejelentésének ellenőrzését is szolgálja ... A bejelentett és nyilvántartásba vett ebet évente egyszer ... a kerületi állatorvosnak a hivatalos órák alatt be kell mutatni ... A kerületi állatorvos köteles a bemutatott ebet — különösen az emberre is veszélyes betegségekre irányuló — vizsgálatnak alávetni, és veszettség ellen védőoltásban részesíteni . . . A lakásban tartott ebnél minden évben a kerületi állatorvosnál történt bemutatás alkalmával élősködőkre irányuló bélsárvizsgálatot kell elvégezni" — szögezi le az ebtartási rendelet. A Fővárosi Állategészségügyi Állomás Európában egyedülálló kezdeményezése: három év alatt az összes budapesti kutyát alapos vizsgálatnak vetik alá, figyelembe véve a lehetséges betegségeket. A gyakoribb megbetegedések: veszettség, tbc, bélférgesség, szopornyica. A beteg kutya fertőz. 1969-ben az Állomás 11 537 kutyát vizsgált meg. Közülük galandférges volt 2,3%. 1970-ben 14 599 mintát vettek, ebből fertőző volt 0,79%. 1971-ben az eddigi vizsgálatok alapján ennél kevesebb lesz a fertőző beteg. A veszettség elleni védőoltást sokan nem tartják fontosnak, „már hogy kerülne az aszfaltra veszett róka", mondják s évente több százan bújnak ki az oltás alól, (amivel az adózás alól is sikerül kibújniuk). Pedig a város határában kóborolnak rókák. Tavaly 150 rókalyukat derítettek fel a vadászok és turisták, s nemcsak Budán, a hegyekben, hanem például Soroksár környékén is, ahol a homokos talajba könnyen fúr magának lyukat a róka. A 7. §. (1) értelmében: „A kerületi állatorvos tartozik a vizsgálatra bemutatott, a veszettség elleni oltásban részesített és a fertőző betegségtől mentesnek bizonyult ebet — ha tulajdonosa az ebadót és a vizsgálati díjat is kifizette — egy évre érvényes ebvédjeggyel ellátni. (2) Az érvényes ebvédjegyet az eben viseltetni kell." Ez a védjegy hivatott tehát láthatóan bizonyítani, hogy az eb körül minden rendben van. Ám ebvédjegy nincs, ezt a fontos előírást sem az illetékesek, sem az érdekeltek nem tartják be. A 16. §. „Az ebtulajdonos köteles ebét kielégítő módon tartani, gondozni megbetegedése esetén gyógyításáról gondoskodni." Ügy tűnik, ezt egyre jobban betartják a tulajdonosok. Érthető, mert azon túl, hogy kutyájukat sajnálják, szeretik, az már jelentős értéket is képvisel. Bizonyításul néhány adat: az ötven férőhelyes Fővárosi Állatkórházban 1965-ben 2000 kutyát kezeltek, 1968-ban 3000-t, 1960-ben 4000-t, 1970-ben 7350-et. Kóbor kutyák sorsa „A Főváros közterületeiről az ebvédjegyet viselő, gazdátlan, valamint az ebvédjegyet nem viselő kóbor ebet az Állategészségügyi Telep köteles befogni és elszállítani." Úgy tűnik, hogy ezt a paragrafust túlhaladta az élet. Állatbarátok és tulajdonosok ugyanis azt mondják, hogy ma már nincs kóbor kutya. Illetve, ha van, akkor az Állatvédő Egyesület aktívái elszállítják a kutyamenhelyre. Sintérre tehát nincs szükség. Sintér két év óta az állatbarátok harcának eredményeképpen nem iárja már a várost. Az Állategészségügyi Telep — ez a rettegett intézmény — állatbarát lett: panziós kutyákat tart a ketrecekben. Mégis van kóbor kutya; ezt bizonyítja a mindig zsúfolt — 90 férőhelyes — fóti menhely is, ahová zömmel Budapestről viszik a talált kutyákat. Különösen tavasszal sok a gazdátlan állat: lelkiismeretlen emberek szélnek eresztik, hogyne kelljen érte befizetni az adót. A fajtiszta kutyák egy része új gazdára talál. Évente 200 — 250 „örökbefogadási nyilatkozatot" írnak alá az Állatvédő Egyesületben. Amelyikért viszont senki sem jelentkezik, ott marad, amíg kimúl. Az állatbarátokon kívül magánsintérek működnek, ők az összefogdosott kutyákat eladják a Phylaxiának. A tulajdonosok réme lett a Phylaxia: a vállalatnak kísérleti célra — fejlett, intelligens, fajtiszta kutyákra van szüksége. S a magánsintérek a kutyák jó részét az utcán fogják. Ezért is hívja fel a figyelmet az Állatvédő Egyesület: „Az igazi állatbarát . . . nem engedi kutyáját csavarogni, mert ha baj éri, ezért a gazda a felelős." Tegyük hozzá: nemcsak a kutyát érheti baj, hanem néha az embert is. A kutyatartás — ez az egyre divatosabb kedvtelés — sok vitára ad okot. S mivel a város zsúfoltan együtt lakó emberek közössége, az állattartóknak kötelességük tiszteletben tartani a szomszédok, a járókelők, gyerekek és felnőttek érdekeit. S. L. 31