Budapest, 1971. (9. évfolyam)

8. szám augusztus - Tarjányi Sándor: A Szociáldemokrata Párt városházi programja

A Tabán bontása az 1930-as évek elején. Szöllősi Miklósné reprodukciói Tarjányi Sándor A Szociáldemokrata Párt városházi programja Siklós Péter reprodukciója A magyar szociáldemokraták 1910-es kongresszusa is foglalkozott már a községjjolitika kérdéseivel, de annak elsősorban a falut érintő problémáival. A kivételes törvények miatt az első világháború nem tette lehetővé a tennivalók pontosabb körvonalazását. A forradalmak időszaka viszont, a hatalom birtoklása folytán számtalan kérdésben messze túljutott a várospolitika követelésein, — bár a közvetlen várospolitika művelésére a munkáshatalom élet-halál küzdelmei és az időhiány miatt nem került sor. Az ellenforradalmi rendszer azután még a nagyon mérsékelt igényeket is lehetetlenné tette. Enyhülő légkör Amint a keresztény kurzus a Városházát birtokba vette és többségével a liberális-demokrata polgári ellenzéket háttérbe szorította, nyomban megindult az egymáshoz vezető utak keresése a polgári ellenzék és az SZDP között. Purjesz Lajos, a „Világ" főszerkesztője 1921 elején tárgyalásokat kezdeményezett, majd létrejött a „Polgárok és Munkások Szövetsége." Az ellenzéki szövetség igen tarka képet mutatott; a GYOSZ vezetőin és Bárczy Istvánon kívül részt vettek benne az oktobristák jobb szárnyának vezetői: Batthyány Tivadar, Nagy Vince is, az SZDP képviselői mellett az egyházak képviselői is, mint Baltazár Dezső ref. püspök és Gieszwein Sándor prelátus, a keresztény szocialisták szellemi vezére, aki elhatárolta magát a kurzust támogató párthíveitől. A szövetség azonban felbomlott, mielőtt valamit tett volna, elsősorban Bethlen ügyes politikai taktikázása következtében, melyet elősegített az enyhülő politikai légkör is. Bethlen politikailag konszolidálta az ellenforradalmi rendszert és ehhez megnyerte az SZDP jobboldali vezetőinek támogatását is. Az enyhült politikai légkör, a különítmények leszerelése, a király-pucscsok meghiúsítása, az 1922-es parlamenti választások eredményei arra indították az SZDP vezetőit, hogy kidolgozzák a községpolitika programját és meghatározzák azokat a tennivalókat, melyeket a községpolitika terén kell a pártnak elvégeznie. Főleg Budapesten és környékén nyílt több helyen is lehetőség arra, hogy a munkásság képviselői is helyet kapjanak a városi-községi irányító testületekben. Már 1922-ben, de főként 1923-ban megjelentek a „Szocializmus"-ban, az SZDP elméleti folyóiratában a kurzus várospolitikáját bíráló, s a munkásosztály várospolitikai érdekeltségét tárgyaló cikkek. Sürgették a községi-városi politika kidolgozását, hangoztatták: nem lehet tovább folytatni a passzivitást, küzdeni kell a helyi igazgatás demokratizálásáért. Az SZDP 1922. évi XXI. pártgyűlésén napirendi pontként szerepelt a községpolitika. Propper Sándor előadó szerint a párt a főváros és környéke munkásságának, valamint kispolgárságának az érdekeit akarja szolgálni. Többek kifogására mentegette a pártvezetést: kész programot azért nem tudtak a kongresszus elé terjeszteni, mert nincs még gyakorlatuk 32