Budapest, 1971. (9. évfolyam)

8. szám augusztus - Bertalan János: A várható munkaerőhelyzet

FÓRUM Bertalan János A várható munkaerőhelyzet A főváros munkaerőhelyzete évek óta a figyelem középpontjában áll. A gazdasági élet szervezői és irányítói aggodalommal szemlélik a munkaerőforrások állandó szűkülését, az igénybevehető szabad munkaerő-tartalékok kimerülését. A munkaerő-kereslet és kínálat egyensúlyának megvalósítása ma már a bevándoroltatások és az ingázók számának növelése árán sem lehetséges. A negyedik ötéves terv időszakában várható munkaképes korú népesedés-változások sem ígérnek számottevő munkaerőtöbbletet. A főváros lakónépességének alakulása Budapest lakónépessége 1970. január i-én — a népszámlálás előzetes adatai szerint — kétmillió-négyezernégyszáz fő volt. A lakosság száma az i960, évi népszámlálás óta eltelt tíz év alatt évi átlagban 21,8 ezer fővel gyarapodott, csaknem kizárólag bevándorlásokból. A főváros népességszám-alakulását a következő öt évben is a három fő demográfiai tényező (születés, halálozás, vándorlás) közül a vándorlások nagysága fogja meghatározni. A természetes szaporodásból — az élveszületések és halálozások különbözetéből — eredő népességszaporulat, az utóbbi évek megélénkült születési gyakorisága ellenére, még mindig jelentéktelen nagyságú lesz: 0,2 ezrelék körül fog mozogni. Előrebecslések szerint a negyedik ötéves terv időszakában a születések száma — a 20—29 éves korú nők számának emelkedése és az 1950-es években született kiemelkedően nagyszámú fiatalkorú házasságkötési gyakoriságának növekedése következtében — csekély mértékben emelkedik; de az öregkorúak számának és arányának továbbnövekedése miatt körülbelül hasonló mértékben fog emelkedni a halálozások száma is. Ennek következtében a csekély mértékű természetes szaporodás állandósul. A bevándorlások mértéke — a vidéki elhelyezkedési lehetőségek állandó növekedése miatt — várhatóan mérséklődik. Feltételezésünk szerint a vándorlások különbözete évente átlagosan 15 ezer fővel fogja gyarapítani Budapest lakosainak számát. A természetes szaporodás és a vándorlási többlet együttes eredményeként a főváros lakónépessége a tervidőszak végén megközelíti a 2,1 milliót. Az össz-népességen belül nő a gyermekkorúak (0—13 évesek), valamint az öregkorúak száma és aránya. Következésképpen a munkaképes korban levők aránya csökken, de abszolút számban 16,2 ezerrel növekszik, majdnem kizárólag a fiatal munkaképes korcsoportba tartozókkal. A népességnek főbb korcsoportonkénti alakulását az 1. számú tábla adataival szemléltetjük. A lakosság száma és korösszetétele* I. sz. tábla Időpont A munkaképes kornál fiatalabb 0 — 13 éves korú összesen Ebből: kornál fiatalabb 0 — 13 éves 14 — 54 éves nők és 14 — 59 éves férfiak 14 — 39 éves 40-54, ill. 40-59 éves korúnál idősebb korú összes népesség száma (ezer fő) 1971. I. I. 1976. I. I. 1971. I. 1. 1976. I. 1. 252,5 287,8 12)5 13,7 1 287,2 i 303,4 63,7 62,1' 802,1 815,4 aránya (százalék) 39,7 38,9 485,1 488,0 24,0 23,3 48I,3 506,8 23,8 24,2 2 021,0 2 098,0 100,0 100,0 * A népesség előreszámításának kiinduló alapja: az 1970. évi népszámlálás előzetes adatai. A munkaerőforrás alakulása A munkaerőforrás nagyságát döntően az határozza meg, hogy mekkora a munkaerőként figyelembe vehető munkaképes korú népesség. A munkaképes korú népesség azonban nem azonos a felhasználható munkaerőforrással; annak nagysága több tényező alakulásától függ. A munkaképes korú nappali tagozatos tanulók, a munkaképes korú rokkantsági nyugdíjasok, a gyermekgondozásisegélytigénybevevő kisgyermekes anyák és az egyéb okok miatt munkát nem vállalók száma csökkenti, ezzel szemben a nyugdíjas kort elért, de ennek ellenére továbbra is aktív keresők létszáma növeli az igénybevehető munkaerőforrást. A demográfiai előrebecslések szerint az 1976. év elején a munkaképes korú népesség száma 16,2 ezer fővel lesz több, mint 1971. január i-én volt. A növelő és csökkentő 28