Budapest, 1971. (9. évfolyam)

8. szám augusztus - Bertalan János: A várható munkaerőhelyzet

tényezők közül: a tanulók száma — az átmeneti demqgráfiai hullámvölgy következtében — 31 ezer fővel csökken; a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők száma lényegében stagnál, illetve csak nagyon kismértékben emelkedik; a fizikai és szellemi fogyatékosok, valamint a háztartásban maradó nők száma változatlan marad; a nyugdíjas jcort elért aktív keresők száma pedig 19,4 ezerrel csökken. Mindezek együttes hatására — a 2. sz. tábla adataiból kitűnően — a fővárosi lakosú igénybevehető munkaerőforrás az 1971. évihez viszonyítva összesen 25,8 ezer fővel emelkedik. A munkaerőforrás alakulása és változása ( 1000 fő) 2. sz. tábla Megnevezés 1971. I. 1. 1976. I. 1. Létszámváltozás férfi nő együtt férfi nő együtt férfi nő együtt Munkaképes korú népesség (14—54 éves nők, 14 — 59 éves férfiak) Munkaképes kornál idősebb aktív keresők 655,8 27,5 631,4 42,9 1287,2 70,4 655,4 23,0 648,0 28,0 1303,4 51,0 -0,4 -4,5 + 16,6 -14,9 +16,2 -19,4 Munkaerőforrás összesen 683,3 674,3 1357,6 678,4 676,0 1354,4 -4,9 + i,7 -3,2 Munkaképes korú inaktív népesség összesen 82,0 i35,o 217,0 71,0 117,0 188,0 — 11,0 -18,0 -29,0 ebből: tanulók tokkantsági nyugdíjasok, gyermekgondozási segélyt igénybe vevők és egyéb okok miatt nem dolgozók 67,0 15,0 60,0 75,° 127,0 90,0 55,o 16,0 41,0 76,0 96,0 92,0 -12,0 + 1,0 -19,0 + 1,0 -31,0 + 2,0 Foglalkoztatható népesség 601,3 539,3 1140,6 607,4 559,0 1166,4 + 6,1 + 19,7 +25,8 A létszámbővítési lehetőség — a foglalkoztatható népesség szakképzettség szerinti öszszetételét is figyelembe véve — ténylegesen ennél kevesebb lesz. A fokozott mértékű munkaerő-kereslet a nehéz fizikai munkát végző segédmunkásokon kívül elsősorban szakmunkásokban jelentkezik. Bár a szakképzés tervszerűen és általában a várható szükségletnek megfelelően történik, ennek ellenére egyes szakmákban kevesebb szakmunkást képeznek ki a tényleges szükségletnél. Ennek fő oka, hogy a beiskolázások tervét — a mindenkori előirányzottnál kevesebb jelentkező hiányában — egyes szakmákban évek óta nem tudjuk teljesíteni. Ezért tartós szakmunkáshiány van a gépforgácsoló, lakatos, csőhálózat- és berendezés-szerelő, továbbá a villanyszerelő, kőműves és fonószövő szakmákban. A munkaerőforrás felhasználása A 3. sz. táblán foglalt adatok szerint a negyedik ötéves terv időszakában a munkahelyek száma összesen 25,8 ezerrel bővülhet. Ezen belül az ipari munkahelyek száma 1975. év végéig várhatóan 4 ezerrel, a mezőgazdasági munkahelyeké mintegy fél ezerrel csökken. Az ipari munkahelyek számának csökkenésében jelentős szerepe lesz a tervidőszakban végrehajtandó iparkitelepítéseknek. Legnagyobb mértékben, az összes fejlesztés 51 százalékával, az infrastrukturális ágazatokat is magában foglaló „egyéb nem mezőgazdasági ágazatok" munkahelyeinek száma növekszik. Mivel a rendelkezésre álló munkaerőforrás — a fizikai dolgozók vonatkozásában — sem mennyiségben, sem minőségben nem elégíti ki a munkaerő-keresletet, az ingázók számának emelésére pedig Pest megye iparának továbbfejlesztése miatt nem lesz lehetőség, a 3. sz. tábla 1976. január i-i rovataiban szereplő ágazati létszám-megoszlás bizonytalansági tényezőket is tartalmaz. Az igénybe vehető, viszonylag kis számú, szabad munkaerő-tartalék elosztását ugyanis nem kizárólag a szükséglet fogja meghatározni, hanem — szabad munkavállalási lehetőséget feltételezve — arra hatást gyakorol a munkát vállalni kívánók választási lehetősége is. Éppen ezért a létszámbővítésnél a kedvezőtlenebb körülményekkel rendelkező vállalatok hátrányosabb helyzetben lesznek. A több műszak, a nehéz fizikai munka és az alacsonyabb személyi jövedelem nem vonzó a munkát vállalni akarók számára. Az ilyen vállalatoknál várhatóan állandósul a munkaerőhiány, mivel ezeknek a vállalatoknak általában alacsony fejlesztési alapja nem ad lehetőséget a technika fejlesztésére sem. Ezt a problémát a módosított vállalati és személyi jövedelmek szabályozásának rendszere, valamint a bérpreferenciák mérsékelhetik, de teljes egészében nem szüntetik meg. Az elmondottakból érzékelhető, hogy a főváros feszült munkaerőhelyzete egyrészt a foglalkoztatott munkaerők racionálisabb felhasználását, másrészt a nem gazdaságos, korszerűtlen termékek arányának visszaszorítását, tehát a gyártmány-összetétel javítását követeli meg, ami növelőleg hat a termelékenységre s egyben a vállalati nyereségre. Következésképpen a nagyobb hatékonysággal működő vállalatoknak lehetőségük nyílik dolgozóik bérének emelésére, illetve nagyobb összegű személyi jövedelem biztosítására. A munkaerőfelhasználás, a foglalkoztatottak száma ágazatonként ( 1000 fő) 3. sz. tábla Népgazdasági ág 1971. I. 1. 1976. I. 1. Létszámváltozás férfi nő együtt férfi nő együtt férfi nő együtt Ipar 327,0 306,0 633,o 325,0 304,0 629,0 -2,0 — 2,0 -4,0 Építőipar 89,0 28,0 H7,o 93,o 30,0 123,0 + 4,o + 2,0 -t-6,0 Közlekedés 83,0 33,0 116,0 83,3 37,7 121,0 +0,3 + 4,7 + 5,o Kereskedelem 55,o 97,0 152,0 56,0 102,0 158,0 + 1,0 + 5,0 + 6,0 Egyéb nem mezőgazdasági ágazatok 122,0 142,0 264,0 125,0 152,0 277,0 + 3,0 + 10,0 + 13,0 Mezőgazdaság 17,0 11,0 28,0 16,5 11,0 27,5 -0,5 — -0,5 összesen 693,0 617,0 1310,0 698,8 636,7 1335,5 + 5,8 + 19,7 + 25,5 Fővárosi lakosú aktív keresők 601,3 539,3 1140,6 607,4 559,o 1166,4 + 6,1 + 19,7 + 25,8 Eljárók-bejárók egyenlege 9i,7 77,7 169,4 9i,4 77,7 169,1 -0,3 -0,3 A fentiekben vázolt várható munkaerőhelyzet alakulása bizonyítja, hogy Budapesten a termelés bővítését csak intenzív módszerekkel : a rendelkezésre álló munkaerőnek az eddiginél sokkal racionálisabb felhasználásával és a munka technikai felszereltségének emelésével, valamint korszerű munka- és üzemszervezés alkalmazásával lehet megvalósítani.