Budapest, 1971. (9. évfolyam)

8. szám augusztus - Budapesti boltok

Budapesti boltok A csúcsforgalom és a jövő Kevés olyan területe van az életnek, ahol az ember annyira a saját bőrén érezné a gondokatbajokat (sőt: sokszor a gondok és bajok okát is), mint a kereskedelem. Mennyi pénzt vásárolunk el? Budapesten az ország lakosságának 20 százaléka él, de itt adják el az összes áru 30 százalékát. Az utóbbi években esztendőről esztendőre nyolc-kilenc százalékkal nő a kereskedelem forgalma. A második ötéves terv idején (1961 és 1965 között) 393 milliárd forint értéket adott el a belkereskedelem. A harmadik ötéves tervben (1970-ig) 568 milliárd forintot hagytak az üzletekben az emberek. Ezek országos adatok. Az óriási mennyiségű pénz abból a másik statisztikából mérhető fel leginkább, amely annyit közöl, hogy 1961 és 65 között egy család 125 ezer forintot költött el vásárlásai során; 1966 és 1970 között évenként tízezer forinttal többet, összesen 172 ezer forintot adott ki a boltokban. Budapesten ez az összeg majdnem ötven százalékkal nagyobb, mint az ország más részén. A lakosság társadalmi átrétegeződése is közrejátszott abban, hogy egyre többen vásárolnak üzletekben. Módosult a kereslet összetétele is. Különösen az iparcikkek forgalma nőtt. 1960-ban száz háztartásra három televíziókészülék és elektromos hűtőszekrény jutott. Tavaly: 55 tévékészülék és 33 frizsider. És a választék? Tíz évvel ezelőtt legfeljebb két-háromféle típust árusítottak: ma ezt nem is lehetne áruválasztéknak nevezni. Öt év múlva pedig, az előzetes adatok szerint, 100 család közül 70 használ majd otthon hűtőgépet. A negyedik ötéves terv szerint a kiskereskedelmi forgalom 1975-re megközelíti a 190 milliárd forintot. Ez negyven százalékkal több, mint a tavalyi. Budapesten 1975-ben kb. 55 milliárd forintot vásárolnak majd el a boltokban, adnak ki az éttermekben. Mi válik nyilvánvalóvá ennyi adatból? Először is az, hogy nem változik lényegesen Budapest és az ország kereskedelmi forgalma között a jelenlegi arány. Másodszor pedig: a bolthálózat fejlesztése nélkül ekkora forgalom elképzelhetetlen. Üzletből soha nincs elég Szakemberek szerint a'kereskedelem korszerűsítése nemcsak annyit jelent, hogy megnyitnak X mennyiségű üzletet. A kérdés sokkal összetettebb. Bővíteni kell a hatékonyabb kiszolgálási módszerekkel működő (önkiszolgáló) üzletek hálózatát, át kell alakítani a boltok berendezését, javítani kell felszerelésüket. Gondoskodni kell az áruszállítás jobb megszervezéséről (így is csökkenthető a zsúfoltság). Jó volna az üzlethelyiséget nem igénylő kereskedelmi formák — automaták, ügynökhálózat, házhoz-szállítás stb. — szerepét is növelni. Egyes vélemények szerint a várható bolti kiskereskedelmi forgalom emelkedésének ötven százaléka az intenzívebbnek nevezett kereskedelmi módszerek elterjesztésével kiegyensúlyozható. A növekedés másik fele igényel több boltot, ésszerűen elhelyezett, megfelelő nagyságú üzletet. Ha egy százalékkal nő a forgalom — mondják a szakemberek —, akkor a bolthálózat alapterületének 0,5 százalékkal kell növekednie (a jelenlegi zsúfoltság oka a többi között az, hogy 1960 és 1970 között Budapesten minden 1 százalékos áruforgalom növekedésre 0,33 százalékos üzlet-alapterület bővülés esett). Az új ötéves terv szerint a fővárosban 0,6 százalékos hálózatfejlesztés jut majd a forgalom minden százalékára. (Az élelmiszernél 0,6 százalék, az iparcikkeknél 0,7 százalék.) A fővárosban, az üzletszanálások pótlásával együtt, 250 ezer négyzetméter alapterületű bolt — és étterem, mert ez is a belkereskedelem statisztikájában szerepel — épül. 1950 óta összesen 140 ezer négyzetméterrel bővült a kiskereskedelmi hálózat. Öt év alatt lényegesen javulhat a bolthálózat. Persze, lényegesen növekszik majd a forgalom is. Üzletből soha nincs elég. A legjobb volna még többet építeni. Erre azonban nincs anyagi Apostol Pál felvétele lehetőség. Minden azon múlik, milyen üzleteket és hol építenek a meglevő összegből. (És persze, az építőiparon is: időben elkészülnek-e az új boltok?) Vásárlási szokásaink azt diktálják: legyenek ott a boltok, ahol eddig, vagyis a körutakon, a főútvonalakon, a belvárosban. Itt azonban kevés lehetőség van már. A hely foglalt, az üzletek korszerűsítése nehéz. Az épületek belsőépítészeti jellegzetességei miatt nem lehet csak úgy összenyitni, bővíteni a boltokat, megakadályozzák ezt a tartófalak, a pillérek — és minden boltbővítés egy másik bolt megszüntetésével járna, tehát alig enyhítene a gondokon. Épüljenek hát a boltok a lakótelepeken, ahol van hely bőven? A logikusnak tűnő elgondolást — azt, hogy a lakótelepiek vegyenek meg mindent a lakótelepen — megcáfolja az élet. Az új negyedekben élők túlnyomó többsége továbbra is a belvárosban vásárol, az új boltok pedig halódnak. A tapasztalatok alapján annak van értelme, ha csak a mindennapos fogyasztási cikkeket (élelmiszert, háztartási holmikat, trafikárut) árulják a lakóhelyhez közel. Fontos kérdés az is: az új bolt kicsi legyen-e vagy nagy? Áruválasztéka milyen legyen? Külföldi tapasztalatokat is figyelembe véve, a kereskedelem most azt az elvet vallja, högy az új üzletek legyenek a maiaknál lényegesen nagyobbak. A kis élelmiszerboltok helyett ABC-áruházak, a sok kis szaküzlet helyett hatalmas bevásárlóközpontok épüljenek. Az országban öt év alatt megkétszereződik a nagy alapterületű üzletek száma. Budapesten a növekedés aránya ennél nagyobb lesz. Az új üzletek és áruházak felépülésével a főváros bolthálózata minőségileg magasabb fokot ér el. Mi épül Budapesten? ABC-áruházak gyűrűje, a sokat emlegetett belvárosi üzletközpont, az első — nevét igazán megérdemlő — nagyáruház, két lakberendezési áruház, és a tervek közül a legnagyobb szabású: egy bevásárlóközpont Lágymányoson. Öt év alatt felépülnek ezek az üzletek. A lágymányosi „shoping center"-nek körülbe-18