Budapest, 1971. (9. évfolyam)

8. szám augusztus - Siklós László: Vadászok

— Szerződnek? Honnan tudják, hogy menynyit fognak lőni? — A felbecsült állomány alapján ez nem nehéz. — Ezek szerint a vadászat ma már nem csak szórakozás? — Munka is. Amikor dúvadat irtunk, minden vadásznak kötelező a megjelenés. Aki mégse jön, az állít maga helyett valakit, pénzért. Ósszel etetőt, cserkészutakat építünk, a meglevőket javítjuk. Télen etetünk, gondozzuk az állatokat. Egy vadőrt és egy fácántenyésztőt alkalmazunk. A vadőr saját lovaskocsinkkal hordja a takarmányt. Ha feláznak a utak, a tsz segít traktorral, Zetorral. — Társultak velük? — Mi nem, de jó kapcsolatban vagyunk a tsz-ekkel. A gazdálkodáshoz tartozik még a bérvadászat. A vadászházunkban minden ősszel külföldieket fogadunk, németeket, franciákat. Muszáj jól gazdálkodnunk, különben nem tudjuk fenntartani magunkat. És a szövetség is elvárja tőlünk, hogy részt vállaljunk az országos programból. Új szakma: vadtenyésztő A szakszerű vadászathoz már komolyabb szakismeretre van szükség, mint valamikor a passziózó puffogtatáshoz. És hazánkban a fegyvertartást is komolyan veszik. Éppen ezért minden sportvadásznak sokoldalú, alapos vizsgát kell tenni: ismernie kell a vadak természetrajzát, a legfontosabb biológiai, egészségügyi fogalmakat, a különböző vadászati módokat. Hiszen a lőtt vad mellett az élővad-export is emelkedik; egy vad négyszer annyi értéket jelent a vadásztársaságnak is, az államnak is, ha élve exportálják. A vadásznak, nem utolsósorban, alaposan ismernie kell a fegyvereket. — A mesterséges tenyésztés nehéz feladatok elé állított bennünket és a megyei bizottságokat: meg kellett szervezni az oktatást — tájékoztat Beregszászi György, a MAVOSZ Oktatási osztályának vezetője. — Valójában új szakmákat kellett létrehozni. A soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karán Vadgazdálkodási Tanszék létesült; a felsőfokú képzésben évente 35—40 ember részesül. Középfokú képzés folyik a csongrádi szakmunkásképző iskolában, itt vadtenyésztő szakmunkások tanulnak. De a „vadtenyésztő" már csak általános képzést jelent. Ezen belül is szakosítani kellett: 1970 őszétől képeznek őz-, szarvas-, fácántenyésztőt. Középfokon évente mintegy százan végeznek. Rajtuk kívül szükség van betanított munkásokra; részükre a megyék indítanak alapfokú tanfolyamokat. Jelenleg szárnyasvadnevelő, vadászebvezető betanított munkásokat képeznek. Az oktatác

ra nagy gondot fordítunk, «s»* .vfeí tenyésztés, a tervs,- ;eg sikere, a vav-fiomány egészsége'tíagyrészt rajtuk múlik. S a tlz évre szabott terv számai nagyok. 1979-ben a terv szerint nyúlból 954 000— 1 248 000 között kell legyen a törzsállomány; fácánból a jelenleginek 1,5—2-szerese; fogoly a jelenleginek 2—3-szorosa; szarvasból kevesebb kell; őzből annyi, amennyi most van; a vaddisznót háromezerre kell csökkenteni; a muflont, dámvadat szaporítani kell. Jó szakemberek, anyagi feltételek és együttműködés nélkül ezt valóban nem lehet elérni. Expo Budapesten Külföldről 1958-tól járnak hozzánk vadászok. Évente több ezer nyugat-európai látogat el erdeinkbe, tisztásainkra. Vajon miért szeretnek ide járni? Hiszen kiterjedt erdőség sokkal több van a nyugati tájakon. A szakemberek szerint azért jönnek, mert itt nem járnak pórul. Aki lőni tud, az talál vadat, s nem is akármilyet. Ezek a vadászok elvitték hírünket, és szavaiknál is jobban bizonyítottak a trófeák, amiket hazájukban megmutattak, kiállítottak. Szakmai körökben beszéltek a magyarországi vadállomány fejlődéséről, a tervszerű szaporításról, az oktatásról. Különös érdeklődés mutatkozik a társulások iránt, hisz másutt éppúgy gond a mezőgazdasági kultúra és a vadászat, a vadállomány érdekeinek az összeegyeztetése. A világ vadászai és a Nemzetközi Vadászati Tanács felfigyelt eredményeinkre. Arra a kérdésre tehát, ami sok emberben felmerül —hogy miért mi rendezzük meg az első vadászati világkiállítást —, körülbelül a fentiekkel lehetne válaszolni. A kiállítást 35 ország részvételével augusztus 27—szeptember 30. között tartják a Mezőgazdasági és Élelmezési Állandó Világrekorder magyar őzagancs Kiállítás területén. Az expo tárgyi anyaga és a rendezvények valóban rendkívüli élményt ígérnek. Az alapgondolat, ami egyben a jelmondat is: „Az ember és a természet kapcsolata". A kiállítás bemutatja a vadászatot, horgászatot, turista-mozgalmat. Rendeznek vadgazdálkodási, trófea, sporthorgászati, fegyvertörténeti, vadászkutyabemutatót. Rendeznek könyv, bélyeg, fotóművészeti kiállítást, természetfilm-fesztivált. Lovasversenyeket, lövész- és horgászversenyt. Kiváló természettudósok részvételével tudományos tanácskozásokat. Kirándulást, vadászatot az ország legszebb vidékeire. A 35 ország mindegyikét az a cél vezeti, hogy a legteljesebben bemutassa népe, nemzete vadászati hagyományait, szokásait, az ország természeti szépségeit, s a vadászat szerepét, helyét a nemzeti kultúrában. Különösen érdekesnek ígérkeznek az afrikai kiállítók: Kamerun, Kenya, Tanzánia; ezek önállóságuk kivívása óta először vesznek részt ilyen jellegű bemutatón, s itt bizonyítják azt, hogy a gyarmati uralom elmúlása nem jelentette a vadászati kultúra s a vadállomány kipusztulását. Etiópia és India, Nagy-Britannia és Svédország pavilonjai mind-mind ezernyi érdekességet nyújtanak majd annak az egymillió hazai és hatvanezer külföldi látogatónak, amennyire a rendezők számítanak. BENCZEJÓZSEF Messzire sodródtam... Messzire sodródtam. Régen csak dombra, most havasokra estem s hazamennék. Éggel ponyvázott szekerek ringnának fölöttem S egy asszony szedné kosarába a lehullott csillagokat. 17