Budapest, 1971. (9. évfolyam)

8. szám augusztus - A címlapon: Az újonnan felállított Marx — Engels emlékmű a Jászai Mari téren. Segesdi György alkotása (Szelényi Károly felvétele)

Iában 3 hét; a beteg állapotától függően azonban tovább is tarthat. Az elmúlt évben a balneotherápiás kezelések száma 2208 volt. A vizsgálóállomás egy évtizedes működése nagyon hasznosnak bizonyult. Szakosítása, felszereltsége megfelelő. A fogászati és a rheuma szakrendelések igényelnek fejlesztést, tekintettel arra, hogy mindkettőnek a forgalma egyenletesen emelkedő tendenciájú. Megkönnyíti a vizsgálat fáradalmait, hogy a betegeket mikrobusszal szállítják a szakrendelésre; a közeljövőben egy újabb mikrobuszt is beállítanak erre a célra. Az otthonokban végzett egészségügyi munka azért nem nevezhető kielégítőnek, mert még mindig kevés az egészségügyi személyzet. Csak 13 főfoglalkozású orvos áll rendelkezésre; az intézetek nagy részében részállású, tiszteletdíjas orvosok működnek, akik csak a legszükségesebb teendőket tudják ellátni. Ugyancsak kevés még mindig — az elmúlt évtized jelentős fejlődése ellenére — az ápolónők és gondozónők száma. Az eredményes egészségügyi ellátáshoz szorosan hozzátartozik a biológiai sajátosságok figyelembevételével összeállított étkeztetés, élelmezés. Ez is fontos gondozási feladat, mert a jó ellátás jelentősen befolyásolja a gondozottak közérzetét, hangulatát, magatartását. Hosszú évekig nagyon egyszerű körülmények között, szegényes étrend szerint történt a gondozottak élelmezése. Az volt a fontos, hogy naponta egyszer jóllakjanak főtt étellel. Az étrend összeállítása, a főzés többnyire szakszerűtlenül történt, s az ételek elkészítésénél csak a mennyiségi szempont volt a mérvadó. Mindez ma már csak szomorú emlék. Jelenleg 13 szakképzett élelmezésvezető dolgozik az intézetekben; a többiek tanfolyamra járnak. Mindössze 4 intézetben nincs egyelőre szakképzett szakács. Az étlap összeállítása a gondozattakból álló ún. élelmezési bizottság közreműködésével történik. Valamennyi intézetben készítenek kímélő étrendet is. A kispesti cukorbeteg-otthon speciális ellátást biztosít, a beutaltak állapotának megfelelően. Már számos otthon választási lehetőséget is nyújt lakóinak, többféle étel készítésével. Az étkeztetés étteremnek is beillő, ízléses ebédlőkben történik valamennyi otthonban. A terítés és tálalás egyaránt kulturált. A kiszolgáló helyiségek közül különösen az élelmezést szolgáló részek fejlődtek együtt az igényekkel. A konyhák nagyrészét korszerűsítették, átépítették, s több intézet — pl. Kamaraerdő, Fő utca, Mártonhegy, Gyula — mintaszerű, modern konyhával rendelkezik. Az otthonok élelmezési problémáival külön szakbizottság foglalkozik, s élelmezési szakorvos bevonásával rendszeresen ellenőrzi és elemzi az intézetek élelmezését. Fontos feladat, hogy az élelmezésben dolgozók is kivétel nélkül megszerezzék szakképesítésüket. Valamennyi intézetben kívánatos többféle étel beállításával a választási lehetőség biztosítása. Ennek előfeltétele a létszámemelés, és az elavult normák megemelése. Jelentősen befolyásolhatja az élelmezés minőségének további javítását az intézeti gazdaságok fejlesztése. Célszerűnek látszik központi cukrászat és tésztakészítő részleg kialakítása is. Kulturális tevékenykedés, szervezett foglalkoztatás A gondozási feladatok szerves részét képezi az intézetek mozgalmas kulturális élete. Annak szem előtt tartásával, hogy a tétlenség csak rosszat s további elesettséget szül, minden lakót igyekeznek bevonni valamilyen kulturális tevékenykedésbe. Már van kellő anyagi fedezet arra, hogy megfelelő számban járathatják a különféle sajtótermékeket, bővítik a könyvtárakat, rádiókat, tévé készülékeket, lemezjátszókat, magnetofonokat szereznek be. De emellett az intézetvezető irányításával, a főnővér és a szociális nővér segítségével önálló tevékenységre is ösztönzik a lakókat. A kulturális tevékenységet éves munkaterv alapján szervezik. Különösen jelentős a különféle rendezvények és kirándulások szerepe. Részben hivatásos előadóművészek és patronáló szervek kultúrcsoportjai szórakoztatják a lakókat, részben ők maguk rendeznek előadásokat, saját kultúrcsoportjaik produkcióinak tapsolnak. Népszerűek lettek a házi ki mit tud vetélkedők, ezeket évente megrendezik, tekintettel a nagy érdeklődésre. A műsorokat csereműsorok formájában a testvérintézetek lakói egymásnak is bemutatják, olykor a község lakói előtt is szerepelnek. A nagyobb intézményekben rendszeresen van filmvetítés. Gyakoriak a színház- és mozilátogatások is. Néhány év óta rendszeressé váltak az autóbuszkirándulások, ezek felejthetetlen élményt és kikapcsolódást jelentenek. Rendkívül jó a hatása a csereüdüléseknek, amikor 2 hetes turnusokban egy másik intézetben pihennek, a budapestiek lehetőleg vidéken, a vidékiek pedig sorra ellátogatnak Budapestre. Az elmúlt évben beszerzett fümfelvevő készülék is alkalmat teremtett arra, hogy a különböző intézetek életének mozzanatait megörökítsék s a gondozási munka vagy a kulturális tevékenység tapasztalatait ily módon is kicseréljék. Az egyik legnehezebben megoldható, fontos feladat a gondozottak foglalkoztatása. A hasznosság tudatát az otthonok lakóiban is fenn kell tartani, hogy mindennapi életüknek tartalma, értelme legyen. Mindegyikük fizikai és szellemi állapotához mérten kell megkeresni azt a tevékenységi formát, mely számára a legmegfelelőbb. A helyi adottságoktól függően, a takarításban való segédkezéstől a konyhai, varrodai munkán át a portási feladatok ellátásáig, a kézimunkázástól a bedolgozói tevékenységig meglehetősen széles a skála. Az intézetek mellett működő gazdaságok is sokféle munkalehetőséget biztosítanak. Az állatgondozásban, a konyhakertészetben, a gyümölcs- és virágtermesztésben szívesen segédkeznek az otthonok lakói. Sokan kézimunkáznak, barkácsolnak s termékeik többsége a Szociális Intézmények Boltjaiban kerül értékesítésre. Mindinkább előtérbe kerülnek a gondozottaknak is kereseti lehetőséget biztosító tevékenységek. Hiszen sokan egyáltalán nem, vagy csak igen alacsony nyugdíjjal rendelkeznek, s nagyon is szükségük van rendszeres jövedelemre. így csökkenthető az a ma még meglevő feszültség is, ami a magasabb nyugdíjjal rendelkezők és a havi 18 forintos zsebpénzesek között érthetően fennáll. A bedolgozói munka szélesebb körű megszervezésében a patronáló vállalatok és a szociális foglalkoztatók tudnak elsősorban segíteni. így jött létre pl. a pestlőrinci otthon három intézetének lakói és a Habselyem Kötöttárugyár közötti munkaszerződés. Könnyű, szórakoztató munkával havi 200 forinthoz jutnak a lakók. Hasonló szervezett munka indul a Hungária körúti és a szentgotthárdi otthonban. Fontos lenne, hogy minden intézetben megfelelő foglalkoztató helyiségeket alakítsanak ki, vagy olcsóbb épületek emelésével tegyék lehetővé a lakók rendszeres munkálkodását. A szentgotthárdi elmebeteg-otthonban 50 ápolt részére most készült el egy új épület, munkatherápiás műhelyek céljára. Talán fölösleges hangsúlyozni, milyen különösképpen fontos az elmebetegeket gondozó otthonokban a rendszeres foglalkoztatás lehetőségeinek a megteremtése. A három ilyen típusú intézményben — Szentgotthárdon, Kéthelyen és Zalaapátin — 940 beteget gondoznak. A belső berendezés az utolsó 10 évben mindhárom otthonban kicserélődött. A megfelelő miliőtherápia eredményei sem lebecsülendők: még a rongáló betegek is visszariadnak attól, hogy ami tiszta, beszennyezzék, ami szép, tönkretegyék. Ezekben az intézetekben 115 ápolóból 41 a szakképzett, s idén várható további 23 nővér szakképesítése. Különösen elégtelen a szakorvosi ellátottság. Csak Szentgotthárdon van elmeszakorvos, a másik két intézetben hetenként egyszer tart rendelést tiszteletdíjas elmegyógyász. Megfelelő létszámú szakképzett alkalmazott, pszichológusi vezetés alatt szervezett pszichotherápiás csoportfoglalkoztatás — ami a szentgotthárdi otthonban már jól bevált —, foglalkozás-therápia alapján a lakók intézeten belüli csoportosítása: ezek a soronlevő megoldásra váró feladatok az elmebetegek gondozásában. Érdemes néhány mondat erejéig kitérni az intézeti gazdaságok eredményeire. Hat otthonban célgazdaság működik, hétben moslékos sertéshizlalást folytatnak. A gazdaságok két fő termelési ággal, állattartással, illetve növénytermesztéssel foglalkoznak. Míg a 60-as évek elején főként saját intézetük ellátását segítették, 1966-ban már 200 q sertéshúst tudtak átadni más otthonoknak. Már ezzel a céllal indították be Kamaraerdőn a húscsibe-, Gyulán a libanevelést, s 1966-ban a kamaraerdei gazdaság 40 q csirkét, a gyulai pedig 6 q libát adott át más intézeteknek. 1967-ben Tordason létesült egy új, 50 férőhelyes moslékos sertéshizlalda. 1970-ben Kéthelyen 14 férőhelyes infralámpás fiaztató, Kamaraerdőn 40 férőhelyes hizlalda épült. A gazdaságok sertésállománya a tavalyi év végére elérte az 1690 darabot, másfél millió forint értékben. S bár a mai korszerű sertésneveléssel az intézeti gazdaságok nem vehetik fel a versenyt — ez nem is céljuk —, mégis örvendetes az a tény, hogy az általuk előállított hús önköltsége jóval az országos átlag alatt van. Ennek pedig felbecsülhetetlen a jelentősége az otthonok lakóinak megfelelő élelmezésében, különös tekintettel az alacsonyan megállapított normákra. Feltétlenül szükséges a gazdaságok működésére vonatkozó elavult jogszabály módosítása, mert a fennálló rendelkezések nem hatnak ösztönzően a fejlesztésre. Holott 3