Budapest, 1971. (9. évfolyam)

8. szám augusztus - A címlapon: Az újonnan felállított Marx — Engels emlékmű a Jászai Mari téren. Segesdi György alkotása (Szelényi Károly felvétele)

a lakók hússal és zöldáruval való ellátottságát tovább kellene javítani. A gondozás új formái Az élet minden területén egyre növekedő igények megkövetelik a szociálpolitikai tevékenység formáinak bővítését, korszerűsítését is. A nyugdíjak összegének emelkedésével nő azoknak a száma, akik megfelelő színvonalú intézeti elhelyezést igényelnek. Két új intézet-típus bővítésére, illetve kialakítására van szükség az ilyen igények kielégítése érdekében. Az egyik a budafoki lakótelepen kísérletképpen megépült Nyugdíjasok Háza. Ez az önköltséges rendszerben működő intézmény egyedülállók vagy házaspárok kötöttségmentes elhelyezését biztosítja. A kialakítandó új intézményi forma a Nyugdíjasok Penziója lenne, olyan egyedülállók és házaspárok részére, akik bár nyugdíjjal és megfelelő lakással rendelkeznek, de egészségi állapotuk miatt mindenre kiterjedő ellátásra és gondozásra szorulnak. Az igénylők lakásukat — ugyanúgy, mint a nyugdíjas házak esetében — átadnák, a felmerülő költségeket nyugdíjukból fedeznék. E két új intézménytípus jelentősen mentesíthetné a hagyományos szociális otthonokat — ahová a jövőben már kizárólag a szociális szempontból rászorulók kaphatnak csak beutalást. A jelenlegi tervidőszakra a főváros iooo férőhellyel nyugdíjasház, 50 férőhelylyel nyugdíjaspenzió építését irányozta elő az újonnan épülő lakótelepeken. Változatlanul nagy gondot fordít a főváros a területi gondoskodásra, hogy annak színvonala megközelítse az intézményi gondozás szintjét. Jelenleg 20 napközi otthon működik, s ezekben kb. 8 50 öreg gondozását végzik. Kezdetben kizárólag étkezést biztosítottak részükre; ma már a legtöbb helyen bizonyos foglalkoztatásra, kulturális tevékenységre is lehetőségük nyílik s orvosi ellátásban is részesülnek. A III., a XVIII. és a XIX. kerület napközi otthonaiban megoldották a gondozottak rendszeres foglalkoztatottságát, a kerületi szociális foglalkoztató által. Évente minden gondozott teljes orvosi kivizsgáláson esik át, ami szükségtelenné teszi, hogy túlzsúfolt rendelőkben órákig várakozzanak egy-egy vizsgálatra. Azokban a kerületekben, ahol még nincs napközi otthon, mintegy 350 gondozott étkeztetését oldják meg a vendéglátóipari egységek és a Gyermekélelmezési Vállalat útján. Ez a forma azonban nem jó, az idős embereknek fárasztó és kényelmetlen. Minden kerületnek mielőbb létre kell hoznia a maga napközi otthonát. Ugyancsak jelentős feladatok hárulnak a főváros kezdeményezésére kialakított házi gondozás szervezetére. Elsősorban azokban a kerületekben kielégítő a fejlődés, ahol fizetett gondozónőket alkalmaznak. Ahol kizárólag társadalmi úton próbálják elvégezni ezt a munkát, ott a gondozás rendszertelen, s inkább csak a legsúlyosabb betegek ellátására korlátozódik. Az Egészségügyi Minisztérium kísérletképpen a III. kerületben új módszerrel próbálkozott: a 4 hivatásos nővér mellett társadalmi aktívák végzik a gondozást, havi 100—500 Ft tiszteletdíj ellenében. (Erről a kezdeményezésről lapunk 1971. 5. számának „Fórum" rovatában részletesen is beszámoltunk.) A kispesti V. B. e kísérlet alapján 60000 forintot biztosított a társadalmi gondozók tiszteletdíjára. Ez tűnik egyelőre a legcélravezetőbbnek, s jó lenne, ha minden kerület meghatározott összeget biztosítana erre a célra. Ugyanakkor a főváros a jelen tervidőszak végére már minden kerületnek 10—12 fizetett gondozónőt biztosít, saját költségvetéséből. 1971-ben az Egészségügyi Főosztály 53 új gondozónő munkába állítására kapott költségkeretet. Jelenleg a hálózat 90 fizetett gondozóból áll, akikhez kb. 600—650 ellátásra szoruló tartozik. A tömegszervezetek aktivistáinak gondozottai ebben a számban nem szerepelnek. De szükséges itt külön kiemelni a Vöröskereszttel kialakult szoros együttműködés előnyeit. A házi gondozás problémáinak megoldásához a szociális intézmények boltjai is jelentős segítséget nyújtanak. A többletnyereségből textíliát juttatnak a gondozottaknak, a házi gondozók 3—3 munkaköpenyt kapnak. Három gépkocsi vásárlásával lehetővé vált az elesettebb gondozottak szállítása a napközi otthonokba, orvoshoz, fürdőbe; a mikrobusszal megoldható az ebédszállítás az otthonukban gondozottakhoz. Kisebb kirándulásokat is terveznek részükre a gépkocsikkal. A boltok nyereségéből évenként bővíteni kívánják a gépkocsi-hálózatot, mert ezzel nagy mértékben emelhető a gondozás színvonala. Bővülő anyagi eszközök Az arra rászorulók rendszeres segélyezésének mértéke évről évre nő. A pénzbeni és természetbeli juttatások együttes havi öszszege általában 650—700 forintot tesz ki. Jelenleg a fővárosban 3500 a segélyezésre szorulók száma. A csökkent munkaképességűekről való szervezett gondoskodás formája a szociális foglalkoztatók rendszere. Jelenleg 14 ilyen foglalkoztató működik a fővárosban. A bedolgozók havi átlagkeresete 500—1200 Ft. A jutalmazás, a kulturális alap, az üzemorvosi szolgálat mindazon juttatásokat biztosítja számukra, amit a munkaviszonyban állók megkapnak. Ha a minimális 250 Ft keresetet elérik, SZTK igényjogosultságot nyernek s megszerezhetik a nyugdíjjogosultságot. Fizetett szabadság is jár részükre. 1970-ben a bedolgozói létszám 5124 volt. Termékeiket a szociális intézmények boltjai értékesítik. Elmondható, hogy a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása a fővárosban megoldódott. Állandóan javulnak a munkakörülmények, bővül a bérmunkák és a feldolgozói munkák köre, ezáltal növekvő keresetet lehet biztosítani a bedolgozóknak. Ami megoldásra vár: minden kerületben létre kell hozni saját foglalkoztató részleget; a napközi otthonok valamint a szociális otthonok gondozottak is minél nagyobb számban be kell vonni a foglalkoztatásba; úgyszintén mindazon nyugdíjasokat, akik ezt igénylik; a még meglevő pincehelyiségeket mielőbb fel kell számolni. Néhány év múlva a foglalkoztatók jelentős gazdasági bázisává válnak a kerületek szociális feladatai megoldásának. Az Egészségügyi Főosztály javaslatára a Fővárosi Tanács V.B. Elnöksége 1969 elején hozott döntésével engedélyezte a Szociális Intézmények Boltjai létrehozását. A boltok komoly anyagi alapot biztosítanak további szociális célok megvalósításához, elsősorban a területi gondozás intézményeinek fejlesztéséhez. Az első két bolt 1969. július i-én nyílt meg, a IX., Üllői út 109/a. és a XIII., Balzac u. 33. sz. alatt. Az áruszállítási szerződések kiterjednek a vidéki — a kaposvári, csurgói és hatvani — foglalkoztatókra is. 1970. április 4-re nyílt meg a harmadik bolt, a XV., Szőcs Áron u. 5. sz. alatt. Idén még további két bolt megnyitását tervezik. A boltok tiszta haszna 1971. első negyedévében már 1 311 000 Ft volt, míg az elmúlt két év alatt összesen 2 923 315 Ft. (A beszámoló ezután kitért az átmeneti munkás- és nővérszállók helyzetének ismertetésére. Erről a témáról lapunk 1970. 10. számában „Fedél alatt" címmel részletesen szóltunk.) Együttműködés a tömegszervezetekkel A főváros szociálpolitikai szervei és a tömegszervezetek között egyre hatékonyabb az együttműködés. Ez a jó munkakapcsolat jelentősen hozzájárult az elért eredményekhez, és további kiterjesztése újabb sikerek zálogának tekinthető. A FNEB 1969. évi vizsgálata a szociálpolitikai munkáról s a jelentését megtárgyaló tanácsülés határozata tovább erősítette ezeket a kapcsolatokat. A tanácsülés határozata értelmében létrejött különbizottság kidolgozta az állami szervek és a tömegszervezetek feladatait, melyek az öregek gondozásából rájuk hárulnak. A Vöröskereszt kerületi és üzemi szervezetei még több aktívát mozgósítanak a területi gondozásban való részvételre, bekapcsolódnak az új napközi otthonok szervezésébe, segítenek azok berendezésében. Az Egészségügyi Főosztály képviselteti magát a Vöröskereszt Budapesti Bizottságának és kerületi szerveinek értekezletein, ahol ismertetik a legfontosabb szociálpolitikai tennivalókat, a családvédelmi felelősöknek rendezett tanfolyamon pedig előadásokat tartanak a főosztály munkatársai. A Szakszervezetek Budapesti Bizottsága kezdeményezte a szociális otthonok patronálását, az általa felkért vállalatok részéről. Ebből a témakörből már két megbeszélést tartottak, vállalati igazgatók, szb-titkárok, a Vöröskereszt szervezetek titkárai és a szociális otthonok igazgatóinak részvételével. A patronáló mozgalom ezzel szervezett formát öltött; több otthon már megkötötte szerződését az üzemekkel. A Hazafias Népfront családvédelmi bizottsága is fokozott támogatást ígért a szociálpolitikai munkához. Összegezve elmondható, hogy a főváros szociálpolitikai tevékenysége az elmúlt 26 esztendő alatt eredményekben gazdag volt, s különösképpen az 1956 utáni évektől kezdődően egyenletesen fejlődött. A további fejlesztéshez szükséges eszközök a főváros IV. ötéves tervében rögzítettek. A tömegszervezetekkel és üzemekkel egyre szorosabbá váló együttműködés is biztosítékot nyújt a szociális gondoskodás színvonalának szüntelen emeléséhez.