Budapest, 1971. (9. évfolyam)

8. szám augusztus - A címlapon: Az újonnan felállított Marx — Engels emlékmű a Jászai Mari téren. Segesdi György alkotása (Szelényi Károly felvétele)

az intézmények élére. Az e területen dolgozók nagyrésze ugyanis sem politikai, sem szakipai tekintetben nem felelt meg az új követelmépyeknek. A régi dolgozók többsége alkalmatlannak bizonyult a tartalmi változást igénylő feladatok ellátására, az újonnan beállított alkalmazottak pedig sem kellő gyakorlattal, sem megfelelő szakképesítéssel nem rendelkeztek. Csak 1950 után, főként pedig 1957 óta beszélhetünk a főváros szociálpolitikai tevékenységének jelentős fejlődéséről, szervezeti, mennyiségi és tartalmi vonatkozásban egyaránt. így például a vezetői és alkalmazotti gárda színvonalának emelkedését tanúsítja, hogy 10 év alatt 25 otthon élére került új vezető; a képesítéshez kötött munkakörökben a dolgozók csaknem 100 százaléka megszerezte a szükséges oklevelet; az ápolónők 50 százaléka szakképzett — szemben a régi helyzettel, amikor a főnővéren kívül általában senkinek sem volt szakképesítése. Sokáig akadályozta az előrehaladást — különösen a területi gondozásban — az a téves felfogás, miszerint a gondoskodási feladatok ellátása nem igényel szakértelmet, azokat más munkahelyen alkalmatlannak bizonyult személyek is elláthatják. A kerületi szociálpolitikai szervek és intézmények dolgozóinál volt elsősorban szükség szemléletbeli változásra; ehhez nagy segítséget nyújtottak az Egészségügyi Minisztérium által szervezett magas szintű szakmai tanfolyamok, valamint a V. B. Egészségügyi Főosztályának különböző szaktanfolyamai, melyeknek elvégzését kötelezővé tették. Az 1956 után folyamatossá vált fejlődésben jelentős része van a szüntelen útkeresésnek. Mivel az egyre növekvő és újfajta igényeket a hagyományos módszerekkel már nem lehetett kielégíteni, az Egészségügyi Főosztály lankadatlanul szorgalmazta a megfelelő határozatok és új jogszabályok meghozatalát, a költségvetési előirányzatok emelését, s igyekezett kivívni a munkaterület kellő tekintélyét. A V. B. és a minisztériumi szervek felkarolták a kezdeményezéseket. AV. B. az elmúlt évek során egészében és részleteiben is többször tárgyalta a szociálpolitikai munka helyzetét. Különösen jelentős az előrehaladás, amióta új gondozási formákat sikerült létrehívni. így pl. 1958-ban alakult meg a XIII. és XIV. kerületben az öregek első napközi otthona. Ugyanekkor szerveződött a X. kerületben az első szociális foglalkoztató. 1960-ban indult meg, kísérletképpen, a házi szociális gondozás. Új ápolási-gondozási intézményként jött létre a Hungária körúti otthon keretében működő központi vizsgálóállomás. Felépült az első nyugdíjasok háza. 1969-ben pedig megnyílt a szociális intézmények első két boltja. Az öregek hetének évenkénti pegszervezése, az üzemek és a társadalmi szervezetek patronáló mozgalma kedvező visszhangra talált. A szociális otthonok fejlődése Az új gondozási formák sikere mellett jelentős az előrehaladás a hagyományos szociális otthonok férőhelyeinek fejlesztésében s a gondozási, a tartalmi munka színvonalának emelésében. Sőt, ez utóbbi tekintetében az eredmények kiemelkedők. 1945-ben a szociális otthonok 1200 férőhellyel rendelkeztek. 1960-ig az ágylétszám 4155-ra nőtt, jelenleg pedig 5053 a férőhelyek száma. Időközben sok átszervezés is történt. 195 i-ben a Népgazdasági Tanács utasítására a budapesti otthonok nagy részét vidékre kellett telepíteni. Ez az intézkedés, sajnos, nem szolgálta sem az otthon-lakók, sem a főváros érdekeit, s hátrányai máig kedvezőtlenül hatnak a munkára. A vidéki otthonok megfelelő kialakítása, karbantartása és felújítása sokmilliós terhet rótt eddig is a fővárosra, s ezek a kiadások az elkövetkező időkben sem csökkennek. így pl. a kéthelyi és a tompái intézet födémcserére szorul, s a gödöllői otthon homlokzatának felújítása egymagában is többmillióval terheli a költségvetést. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a férőhelyek többsége — 2755 ággyal — ma is vidéken, 12 különböző helyen van; ez egyaránt nehézkessé teszi a gondozási tevékenységet, annak folyamatos ellenőrzését, s az irányítás munkáját. Kétségtelen, hogy a gondoskodás legfőbb, legszervezettebb formájának ma is a szociális otthont kell tekinteni. Az arra rászorulókról itt lehet a legmegnyugtatóbb módon, mindenre kiterjedően gondoskodni. A gondozás mellett az otthonok egészségügyi ellátást is biztosítanak lakóiknak, s igyekeznek pótolni a családi otthon légkörét, hangulatát. Ezért továbbra is fontos feladat a férőhelyek számának folyamatos növelése, különös tekintettel a budapesti népesség elöregedésének fokozódó tendenciájára. Jelenleg a szociális otthonok 24 intézeti egységben működnek. Az általános otthoni férőhelyek száma 785, a betegotthonoké 3248, az elmebeteg-otthonoké 970, s a cukorbeteg-otthon 50 férőhelyes. Az elmúlt években több, különböző helyen működő otthont, kisebb intézményt egységes vezetés alá helyeztek, s ez a megoldás gondozási, szervezési és gazdasági szempontból egyaránt helyesnek bizonyult. Az otthonok — a kamaraerdei főépület és a Hungária körúti kivételével — eredetileg egészen más célra létesített épületekben nyertek elhelyezést. Új otthon az elmúlt 26 év alatt nem épült. A férőhelyek fejlesztése lakás céljára már alkalmatlanná vált lakóépületekben történt, megfelelő átépítés után. Ezek az otthonok korszerűség és felszereltség szempontjából jelenleg az első helyen állnak az intézmények sorában. A többi, kastélyból, kolostorból stb. átalakított épületben is sikerült megfelelő körülményeket teremtem. A helyiségek kialakításánál, berendezésénél az volt a döntő szempont, hogy lakóinak otthonosságot és kényelmet biztosítsanak. A lehetőségekhez mérten mindenütt igyekeznek kielégíteni az egyéni igényeket is. A hálótermek kényelmes, nagyrészt laticeles fekvőhelyekkel vannak berendezve. Tiszta ágynemű, terítő, függönyök, képek, zöld növények teszik barátságossá és kulturálttá a szobákat. A társalgók és ebédlők ízléses berendezése is kulturált viselkedésre ösztönzi és szoktatja a lakókat. Minden intézetben van már házi presszó, ahol kávét, édességet, üdítő italt és cigarettát lehet vásárolni. Mindenütt van melegvízszolgáltatás; folyamatosan korszerűsítik a fűtést is. Nagy gondot fordítottak a parkosításra, kertépítésre, s nyugágyak, kerti bútorok teszik lehetővé a lakók levegőzését. Az ágyhoz kötött betegek részére is biztosítanak a kertben vagy a teraszokon elhelyezett fektetőket. A kulturált gondozás további fontos tényezője — a hygiénés és pszychés szempontok figyelembevételével — a ruházkodási szükségletek kielégítése. A felsőruházatot a lakó egyéni elképzelésének és alkatának megfelelően, méretre vásárolják, sok esetben méretre készíttetik. Ugyancsak kellő mennyiségben biztosítják az egyéb ruházati cikkeket is. Papírzsebkendővel, fürdőkesztyűvel, piperecikkekkel szintén ellátják a lakókat. A megfelelő környezet kialakítása mellett az egyik legfontosabb feladat a közösségbe való beilleszkedés, illetve az alkalmazkodási képesség elősegítése. Több éve bevezetett és helyesnek bizonyult módszer az, hogy a beutaló határozatot azonnal megkapja a kijelölt intézet is. A budapesti intézeteknek így módjuk van arra, hogy a beutaltat még a behívás előtt felkeressék otthonában, megismerkedjenek jövendő lakójuk életével, körülményeivel — ugyanakkor előzetes látogatásra is meghívják, hogy fokozatosan megbarátkozhasson a környezetváltoztatás gondolatával, bepillanthasson leendő otthona szokásaiba, életmódjába. A vidéki otthonok esetében az előzetes ismerkedés már problematikusabb; személyes találkozás helyett meleghangú levéllel keresik meg a beutaltat. Arról is tájékoztatják, hogy új otthona Budapestről melyik pályaudvarról közelíthető meg. Kérik érkezésének időpontját, hogy az állomásra kocsit küldhessenek érte. Ez különösen fontos a vasúttól távoleső intézetek esetében. Az előzetes ismerkedéssel kettős gondozási problémát lehet megkönnyíteni: csökken a lakóban a környezetváltozással járó megrázkódtatás s az intézetnek is módja nyílik annak mérlegelésére, hogy az új lakót melyik szobában, milyen lakótársak között helyezze el. Ezzel a módszerrel sok felesleges konfliktust sikerül elkerülni. Egészségügyi ellátás Bármit tehetnek az otthonok lakóikért anyagi, környezeti vagy kulturális vonatkozásban, ők mindent saját közérzetük, egészségi állapotuk szerint érzékelnek. Ez természetes, hiszen minél öregebb vagy betegebb az ember, annál elsődlegesebbé válnak egészségügyi problémái. Ennek megfelelően az első perctől kezdődően nagy gondot fordítanak a beutaltak egészségügyi ellátására. A beutalt még a helykijelölés előtt szakorvosi vizsgálaton megy keresztül, a központi vizsgáló állomáson. A vizsgálat alapján döntik el, hogy a beutaltnak melyik otthon-típus a legmegfelelőbb. A vizsgáló állomás fő feladata a budapesti, gödöllői és tordasi intézetek lakóinak szakorvosi ellátása, egészségügyi gondozása. Az állomás szakrendelései tehermentesítik a kórházakat, rendelőintézeteket. 13 különféle szakrendelésén 1970-bqn 28 400 vizsgálatot, illetve kezelést végeztek, s 1154 új beutalt felvétel előtti kivizsgálására került sor. A szakrendelések és fizikotherápiás kezelés kellő kihasználása érdekében a gondozottak gyógyítására 21 ágyas fekvőbeteg részleg áll a behívottak rendelkezésére. A fürdőkezelést igénylő gondozottak gyógykezelése álta-2