Budapest, 1971. (9. évfolyam)

8. szám augusztus - A címlapon: Az újonnan felállított Marx — Engels emlékmű a Jászai Mari téren. Segesdi György alkotása (Szelényi Károly felvétele)

IX. ÉVFOLYAM 8. SZAM 1971 AUGUSZTUS A FŐVÁROS FOLYÓIRATA Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: KATONA ÉVA Olvasószerkesztő: KÖVENDI JUDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I., Országház u. 20. Telefon: 351-918 Szerkesztőségi fogadóórák: Hétfő 10—13 óráig VII., Lenin krt. 5. I. em. Telefon: 223-896 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest, V., József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj: negyedévre. 30,— Ft félévre 60, — Ft egy évre ... 120, — Ft ® 71.2280 Athenaeum Nyomda, Budapest fves mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25 151 A TARTALOMBÓL: Polonyi Károly: Az újjáéledő Dunakorzó ... 6 Heim Ernő: Városfejlesztés és közvélemény 9 A ráckevei Duna-ág jövője ... 12 Siklós László: Vadászok 15 Budapesti boltok 18 Dr. Radnai Lóránt: A Március 15. tér 20 Bárány Tamás: Hosszú utazás — négy fal között 26 FÓRUM: Bertalan János: A várható munkaerőhelyzet 28 Az ebtartási rendeletről 30 Tarjányi Sándor: A Szociáldemokrata Párt városházi programja 32 Vértesy Miklós: Az első pesti iparkiállítások .. 36 Város az időben XXVI. Zolnay László: Buda felszabadítása 39 A címlapon: Az újonnan felállított Marx — Engels emlékmű a Jászai Mari téren. Segesdi György alkotása (Szelényi Károly felvétele) A hátsó borítón: Ismeretlen németalföldi festő: Solymászat (A Szépművészeti Múzeum tulajdona) id. Schiller Alfréd reprodukciója Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; LADÁNYI MIHÁLYNÉ, a Fővárosi Tanács V. B. főosztályvezetője; PEJÁK EMIL, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC,a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója; Dr. TRAUTMANN REZSŐ ny. miniszter, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke A főváros szociálpolitikai tevékenysége A Fővárosi Tanács Egészségügyi Főosztályának kezdeményezésére május közepén kétnapos tanácskozáson vitatták meg a szociálpolitikai munka eddigi eredményeit s a soron következő feladatok megoldásának módozatait. A tanácskozáson részt vettek a kerületi és megyei szociálpolitikai csoportvezetők, az illetékes kerületi V. B. vezetők, a szociális otthonok, a szociális foglalkoztatók, a területi házi gondozás és az öregek napközi otthonainak felelős vezetői, valamint a szakszervezetek, a Vöröskereszt, a Népfront, a Nőtanács illetékes képviselői. A szociálpolitikai tevékenységet áttekintő beszámoló meghallgatása után a résztvevők nyolc szekcióülésen tárgyalták meg egy-egy munkaterület problémáit. A tanácskozáson sor került filmvetítésre is, melyen a szociális intézmények életéből mutattak be részleteket; kiállítást rendeztek a szociális intézmények boltjaiban árusításra kerülő cikkféleségekből, a ruhafélékből pedig divatbemutatót; s a szociális otthonok „Ki mit tud" vetélkedőin sikerrel szereplők néhány műsorszámot adtak elő a tanácskozás résztvevőinek. Az alábbiakban e fontos munkaterület helyzetét ismertetjük, Márk Ferencnének, a Szociálpolitikai osztály vezetőjének a tanácskozáson elhangzott beszámolója alapján. Elmozdulás a mélypontról A mélypontot a háború utáni súlyos helyzet jelentette. A gondozási-gondoskodási tevékenység a pusztítások következtében a legelemibb tennivalókra szorítkozott: fedelet kellett adni a hajléktalanoknak, élelmet az éhezők ezreinek. A közsegélyre szorultak száma a háború előtti 25 ezerről 378 ezerre szökött fel, ugyanakkor a szegényházi férőhelyek száma a háborús rombolások következtében 2853-ról 1200-ra csökkent. A rászoruló tömegek legminimálisabb életfeltételeinek biztosítása mellett, azonnal hozzá kellett látni a használhatatlanná vált intézetek helyreállításához, a berendezési és felszerelési tárgyak mielőbbi pótlásához. Hoszszú évekig be kellett érni az ajándékba kapott, másutt kiselejtezett, ütött-kopott eszközökkel. A szociális otthonok céljára igénybevett épületeken az akkori nehéz népgazdasági helyzet csak a legszükségesebb helyreállítási és karbantartási munkák elvégzését tette lehetővé. A férőhelyek növelése oly lassú ütemben történt, hogy állandóan több ezernyi volt az otthonba felvételre várók száma. Súlyosbította az elesettek helyzetét, hogy ilyen kezdetleges és szegényes viszonyok közepette a területi gondozás szervezetét sem lehetett kialakítani; ez a tevékenység a kis összegű készpénzsegélyezésre és a gyenge minőségű hatósági étkeztetésre korlátozódott. Ilyen körülmények között a gondoskodás színvonalának emelésére, különösképpen pedig a tartalmi munka fejlesztésére gondolni is alig lehetett. Évekig tartott, míg — az eredményes munka egyik elsőrendű feltételeként — megfelelő vezetőket lehetett állítani 367