Budapest, 1971. (9. évfolyam)

7. szám július - Gerö Győző: Ipar, kereskedelem, mindennapi élet török-Budán

Ünnepi előkészület. Perzsa miniatúra, 1500 körül tevékenységük — legalábbis részben — a kereskedelemmel is kapcsolatos. Űj kereskedelmi kapcsolatok Amilyen nagy változást jelentett már a kezdeti időben is a török uralom Buda ipari életében, épp oly nagyarányú volt az átalakulás a kereskedelem vonatkozásában is. A budai magyar és német kereskedők a török elől elmenekültek. Helyüket lassan a törők, balkáni, valamint a zsidó, örmény népességből kialakult új kereskedő réteg foglalta el. Hozzájuk csatlakozott az a kevés ittmaradt magyar kereskedő is, akiknek nevével a XVI. század második felében még elég gyakran találkozunk. Őket a törökök ,,kalmár"-nak, vagy „diák"-nak nevezték; ez utóbbiak voltak azok a gazdagabb kereskedők, akik főleg posztót és más textíliákat szállítottak. Tevékenységükre vonatkozóan főleg a budai török vámnaplók szolgálnak értékes felvilágosításokkal. A régi kereskedelmi kapcsolatok — amelyek Budát elsősorban a Nyugathoz fűzték — egyszerre megszakadtak, viszont az újonnan betelepült kereskedők megőrizték a közeli török tartományokban szerzett összeköttetéseiket. A török kereskedő — „tádzsir", melynek többes számú alakjából, a „tüddzsár"-ból származik még a hódoltság korát megelőzően átvett „tőzsér" szavunk — a budai piacokra és boltokba szánt áruit elsősorban ezekből a tartományokból szerezte be. A Nyugatról érkező árukat — leginkább különféle posztókat, kelméket, ruházati cikkeket, faanyagot és egyéb nyersanyagokat — főleg a magyarok közvetítették. A kereskedők áruikat vízi úton, vagy a szárazföldön — kocsin és lóháton — szállították. Az élelmiszerek közül különösen a szemes terményeket — búzát, árpát és a nagy mennyiségben használt rizst — szinte kivétel nélkül hajókon hozták. De szállítottak a dunai hajókon keleti fűszereket is: feketeborsot, paprikát, gyömbért, szekfűszeget. A kávézás és dohányzás elterjedése Az élvezeti cikkek közé sorolhatjuk a kávét — a „fekete levest", ahogy a magyarok nevezték —, amelyből Budán az első zsákkal 1579 karácsonyán egy Behrám nevű török kereskedő vámoltatott el. A kávézás divatja Isztambulban a XVI. század második felében már olyan méreteket öltött hogy az ottani hivatalos körök 1567-ben bezáratták a legrégebbi kávéházakat. A tilalom azonban semmit sem ért, és a kávézás szokása nemcsak Budán, de az egész hódoltsági területen igen gyorsan elterjedt. Hasonlóan a kávézáshoz, a dohányzás elterjedését is a törököknek köszönhetjük. A dohány valószínűleg ugyancsak a XVI. század második felének utolsó évtizedeiben kerülhetett Budára, s élvezete éppoly gyorsan meghonosodott, mint a kávéé. Legalábbis erre következtethetünk az ásatások alkalmával előkerült nagy mennyiségű agyagpipából. A pipázás a töröklakta területekről a nyugati és az északi országrészekre is átterjedt. (Mai elnevezése valószínűleg a török „diikkán" szóból származik, illetve annak- bosnyák változatából, ami „boltot" jelent, ahol a dohányt venni lehetett.) A már említett élelmiszereken és nyersanyagokon kívül jelentős forgalmat bonyolított le a budai török kereskedelem ruházati cikkekből. Ezeknek nagy része ugyancsak a balkáni területekről került az itteni boltokba. De foglalkoztak a kereskedők különféle szerszámok és edények — melyek rézből, fából, vagy cserépből készültek —, olaj, viaszgyertya és számos más cikk árusításával is. Az írott forrásokból csak részben szerezhetünk tudomást azokról az árukról, amelyek Budán kaphatók voltak. Itt elsősorban azokra az izniki fajansz és kínai porcelán edényekre gondolunk, amelyeknek töredékei nemcsak a várpalotában, de a polgári lakóházak területén végzett ásatások alkalmával is igen szép számban kerültek elő, bizonyságául annak, hogy ilyen edények csaknem minden „jobb" török háznál megtalálhatók voltak. Erre vonatkozóan — részben bizonytalan — utalást találunk az egyik budai vámnapló 1573. október 18-i bejegyzésében. A kisázsiai Iznik műhelyeiben készült díszedényeket bizonyára — már csak a nagy távolság miatt is — vízi úton szállíthatták, míg a porcelán findzsák és tányérok, valamint az egyéb kínai edények karavánokkal, teveháton érkezhettek Kínából a régi belső-ázsiai Selyemúton, valamelyik tengeri kikötőbe. A török kincstár a Budára érkező árukat szigorúan megvámolta és a befolyó bevételeket gondosan feljegyezte. A vámnaplók adatai ha nem is teljes, de megközelítően hű képet adnak Buda és Pest kereskedelmi életéről a török korban. Török rézedények és gyertyatartó Budáról (Budapesti Történeti Múzeum — Vármúzeum) Korabeli fajansz edény és tintatartók a budai várból (Budapesti Történeti Múzeum — Vármúzeum)