Budapest, 1971. (9. évfolyam)

7. szám július - Fekete Gábor: Körséta a négyszögölek birodalmában

FÓRUM Schmidt Egon lUlcadärifiläg A balkáni gerlék ma már Budapest minden pontján csapatosan élnek. Dr. Sterbetz István felvételei Fenyőpintyek és zöldikék az etetőhelyen A milliós nagyvárosok szomorú sorsa, hogy kőrengeteggé válnak. A bokrokkal, fákkal együtt kiszorulnak belőlük a madarak is, csak a legjobban alkalmazkodni tudók képesek megmaradni a belvárosok szédítő forgatagában. Budapest ebből a szempontból viszonylag előnyös helyzetben van. Fekvése, a várost félkaréjban körülölelő, erdőkkel borított hegyekkel madártani szempontból is rendkívül kedvező. A hűvösvölgyi települések szélső részein például a Budai hegyekre jellemző madárfauna úgyszólván teljes egészében megtalálható a kertekben is. Sőt, néhány faj esetében, elsősorban az odúlakó madaraknál, nagyobb az átlagsűrűség, mint kint az erdőben. Az ok kézenfekvő. Az erdőben tervszerű gazdálkodás folyik, tehát az idősebb faállomány rendszeresen vágás alá kerül. Ennek következtében erősen megcsappant a természetes fészekodúk száma, melyeket a harkályok előszeretettel a pudvásodó vén fák törzseibe vájnak. Megfelelő fészkelőhely híján megfogyott a szén- és kékcinegék, csuszkák, seregélyek és más odúlakó madarak száma is. Ezzel szemben a kertekben álló vén fák többnyire a helyükön maradtak, s harkályvágta odúik a legkülönbözőbb apró madaraknak kínálnak otthont. A budai kertek „madárszemmel nézve" összefüggő bokrosai megfelelő életteret biztosítanak a földön vagy a cserjék ágai között fészkelő fajok számára is. Minden tavasszal megszólalnak a fülemülék, a vörösbegyek, a barátkák; fent, a kerti fák lombjai között pedig ugyanúgy otthon vannak a flótázó sárgarigók, mint a hegyoldal tölgyerdejében. Ahogy haladunk befelé, a város belseje irányába, egyre fogy a madárvilág, különösen a fajszámot tekintve. Az elsők között maradnak le a legérzékenyebbek: a fülemülék, az örvös légykapó, az aranyló sárgarigó; és elmarad az apró énekesek fészekparazitája, a kakukk is. Az alkalmazkodóbb természetűek azonban még követik az egyre ritkuló kerteket. A Városmajornál, a Garas utca környékén gyakran találkozhatunk a kerti rozsdafarkúval, ezzel a pompás színezetű madárkával. A hím vakítóan fehér homlokfoltja és élénk rozsdavörös alsaja szinte ragyogni látszik, amint valami kerítésoszlopon vagy száraz ágcsonkon ülve repülő rovarokra leselkedik. Egészen más kép fogad a város közepetáján, bár egyes madárfajok még itt is otthon vannak. Első helyen lehet említeni a házi galambok elvadultan élő leszármazottjait, és a közelmúltban megjelent balkáni gerlét. Ez utóbbi mindössze néhány évtizede jelent meg hazánkban, délkelet felől való terjeszkedése közben. Ma már messze túljutott határainkon észak és nyugat felé is. Érdekes 30