Budapest, 1971. (9. évfolyam)

7. szám július - A címlapon: Szelényi Károly felvétele

összlakosságból már csak 14,5%-ot képviselt, ugyanakkor az öregkorúaké 19,3 %-ot. A 60 éves és annál idősebb női népesség nagyobb hányadát (11,6%) teszi ki a főváros össznépességének, mint az öregkorú férfiak (7,7%). Bár a népesség korstruktúrájának változása rendszerint több demográfiai tényező (születés, halálozás, vándorlás) hatásának eredőjeként jön létre, a budapesti népesség öregedésének, az öregkorúak aránya növekedésének alapvető oka a szülési gyakoriság évtizedes csökkenése. A halandósági viszonyok javulása és ezzel az életkor felső határának kitolódása csak kevéssel járult hozzá a kedvezőtlen korösszetételű népesség kialakulásához. A halandósági viszonyok a felszabadulás óta valamennyi korcsoportban számottevő mértékben javultak (2. sz. tábla); ennek hatására az átlagos élettartam meghosszabbodott. A halálozási arányszámok főbb korcsoportok szerint Budapesten 2. sz. tábla Korcsoport 1000 azonos korú lakosra jutó halálozás Az 1963—1964. évi arányszámok az 1940—1941. éviek %-ában Korcsoport 1940 —1941* 1948-1949* 1959 — 1960 1963 — 1964 Az 1963—1964. évi arányszámok az 1940—1941. éviek %-ában Korcsoport évek átlaga Az 1963—1964. évi arányszámok az 1940—1941. éviek %-ában 1 éven alul 110,1 73)8 46,2 44,8 4°)7 1 —14 éves 2,9 2,3 0,6 o,5 17)2 15 — 39 éves 3)5 2,7 i,3 1,1 31,4 40 — 59 éves 10,8 8,9 6)9 6,5 60,2 60 — 69 éves 35)3 27,4 25.7 25,1 71,1 70 éves és idősebb 102,9 72,2 83,0 78,8 76,6 * Az adatok „Kis Budapest" területére vonatkoznak A legnagyobb javulás a gyermekkorúaknái és a fiatal produktív korúaknái következett be. Az I —14 évesek halálozási arányszáma az 1940 — 1941. évek átlagához viszonyítva 82,8%-kal, a 15—39 éveseké 68,2%-kal csökkent. A gyermek-és a fiatal produktív korúak halálozási színvonalának csökkenési arányát közvetlenül a csecsemőkorúaké követi: 59,3%-kal. A legmagasabb halandósági korcsoportba tartozók közül a 60 — 69 évesek halálozási gyakorisága 28,9%-kal, a 70 éves és idősebbek korcsoportjába tartozóké pedig 23,4%-kaI csökkent. Mindezekből következik, hogy a halálozási viszonyok általános javulása és ezáltal az átlagos élettartam növekedése a budapesti népességet csak kis mértékben öregítette az öregkorúak számának gyarapodásával; a gyermek- és a fiatalabb produktív korúaknái a javulás lényegesen nagyobb mértékű volt, mint az öregkorúaknái. A gyermek- és a fiatalabb korúak nagyobb mértékű halálozási szintjének javulása késleltette a népesség öregedésének folyamatát. A vándorlások hatása a népesség öregedésére A főváros lakossága 1960-tól kezdődően évi átlagban közel 25 ezer fővel gyarapodott a belföldi vándorlások során. Ezeknek több mint háromnegyede a 15 — 39 évesek korcsoportjába tartozott, tehát a vidékiek Budapestre költözése fiatalitólag hatott a főváros népességére. A születések számának csökkenése már a század elején megindult, s később mind nagyobb méreteket öltött. A születési arányszám az 1901 — 1910. évek átlagában 28,6 ezrelék volt. Ezt az arányszámot azóta egyik évben sem érte el (3. sz. tábla). A felszabadulás után a nők nagyobb arányú munkavállalása, a társadalmi-gazdasági változások elősegítették a már évtizedek óta tartó csökkenő szülési tendenciák érvényesülését. Az élveszületések arányának csökkenése azonban nem volt töretlen; ezt időnként átmeneti megélénkülés váltotta fel. Az 1953-ban életbelépett születésszabályozást tiltó rendelkezések hatására a születési gyakoriság ugrásszerűen meggyorsult. A hullám 1953-ban tetőzött, amikor 21,2 ezrelékre emelkedett az élveszületési arányszám. A születési arányszám még 1954-ben is viszonylag magas volt: 19,8 ezrelék. Majd a korlátozó rendelkezések hatályon kívül helyezése után a születések száma nagy mértékben visszaesett. A legmélyebb pontot az 1962. évi jelentette, amikor a születési arányszám 8,1 ezrelékre süllyedt. Az 1957-től 1966-ig terjedő időben kevesebben születtek, mint amenynyien meghaltak, ennélfogva természetes fogyás következett be. Ez a körülmény fokozott mértékben növelte az öregkorúak arányát. A legutóbbi években a szülési mozgalom egy kissé ismét fellendült, a születések száma és aránya 1967 óta emelkedő tendenciát mutat; de a természetes szaporodás mutatója még mindig csak 0,1 ezrelék. Ilyen arányú születés a népesség utánpótlást nem biztosítja és nem szolgálja a kedvezőtlen arányú népesség-korstruktúra javítását. (Az élveszületések arányának kedvezőbb alakulásában jelentős része van az 1967-ben bevezetett gyermekgondozási segélynek.) A társadalom gondoskodása Az öregkorú népesség arányának emelkedésével nőnek azok a terhek, amelyeket az öregek eltartásával kapcsolatban a társadalom, a népgazdaság visel. Az állam — teherbíró képességének meg-MTI Fotó — Fényes Tamás felvétele Apostol Pál felvétele 2