Budapest, 1971. (9. évfolyam)

7. szám július - A címlapon: Szelényi Károly felvétele

IX. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 1971 JULIUS FŐVÁROS FOLYÓ Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: KATONA ÉVA Olvasószerkesztő: KÖVENDI JUDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I., Országház u. 20. Telefon: 351-918 Szerkesztőségi fogadóórák: Hétfő 10—13 óráig VII., Lenin krt. 5. I. em. Telefon: 223-896 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest, V., József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj: negyedévre. 30,— Ft félévre 60,—Ft egy évre ... 120, — Ft ® 71.2274 Athenaeum Nyomda, Budapest íves mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25151 A TARTALOMBÓL: Beszélgetés Hantos Jánossal, a Földes Ferenc-díjról 5 Vincze Oszkár: Napirenden az ingatlanfelújítás 6 Urban Hansen főpolgármester: Koppenhága, a nagy lehetőségek városa 10 Osgyáni Csaba : Csillebérc, úttörőváros 12 Gábor István: A Magyar Tudományos Akadémia 15 Sipos Péter: Kommunista mozgalom az egyetemeken a 30-as években 19 Rózsa Gyula: Vilt Tibor szobrai Budapesten 23 FÓRUM Fekete Gábor: Körséta a négyszögölek birodalmában 28 Hernádi Miklós: Téli gondról — idejekorán .. 32 Város az időben XXV. Gerö Győző: Ipar, kereskedelem, mindennapi élet török-Budán 40 Büky Béla: Tallózás a budai és pesti névanyagban 43 A címlapon: Szelényi Károly felvétele A belső boritón: A Magyar Tudományos Akadémia dísztermének mennyezete. Balla Demeter felvétele A hátsó borítón: Arsza Todorovics: Mária templomba megy. Ikon (részlet). Wagner Richárd felvétele Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓ1 PÁL építész; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; LADÁNYI MIHÁLYNÉ, a Fővárosi Tanács V. B. főosztályvezetője; PEJÁK EMIL, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC,a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója; Dr. TRAUTMANN REZSŐ ny. miniszter, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke Bertalan János A budapesti népesség-öregedés Az öregkorúak számának nagy ütemű emelkedése és az össznépességen belül az öregkorúak túlzott aránya nemcsak Budapest, hanem majdnem kivétel nélkül az összes európai nagyváros komoly problémája. Az átlagos élettartam meghosszabbodása Az orvostudomány fejlődése, a népbetegségek és a pusztító járványok megszüntetése, a szocialista körülmények, az életszínvonal javulása, a széles körű társadalombiztosítás mind hozzájárultak ahhoz, hogy hazánkban egyre többen érik meg az öregkort. A századforduló óta a születéskor várható átlagos életkor állandóan nő; különösen jelentős a növekedés a felszabadulás óta. Míg Magyarországon a születéskor várható átlagos életkor 1900—1901-ben férfiaknál 36,6 év, a nőknél 38,2 év volt, 1930—1931-ben 48,7 illetve 51,8 év, addig 1959 — 1960-ban már a férfiaknál 65,2 év, a nőknél 69,6 év. Budapesten jelenleg a születéskor várható átlagos élettartam férfiaknál 67, nőknél 72 év. A fővárosban a 60 évesek és ennél idősebbek korcsoportjába tartozók száma 1900-tól napjainkig mintegy kilencszeresére emelkedett. De nemcsak az öregkorúak száma növekedett meg — „öreggé" vált Budapest népessége is. Mit jelent e fogalom: öreg népesség ? Azt, hogy a népesség állandó megújulása, reprodukciója során az egyes korcsoportoknak az össznépességhez viszonyított arányaiban olyan eltolódások jönnek létre, melyek során az öregkorúak (60 évesek és idősebbek) aránya túlzott mértékben megnövekszik, a gyermekkorúak (0 — 14 évesek) és a fiatalabb produktív korúak (15-39 évesek) korcsoportjába tartozóké pedig csökken. Ez a változás jellemzi a főváros népessége alakulását (1. sz. tábla). 1. sz. tábla Év Az össznépesség Ebből Év Az össznépesség 0—14 15-39 40-59 60 éves és idősebb Év Az össznépesség éves 60 éves és idősebb 1900 100,0 27,8 49,7 17,5 5,0 1910 100,0 26,0 5°,7 18,0 5,3 1920 100,0 22,9 49,2 21,2 6,7 1930 100,0 18, i 49,7 -23,8 8,4 1941 100,0 15.7 47,3 27,0 10,0 1949 100,0 18,0 41,2 29,4 11,4 i960 100,0 19,7 36,7 28,5 15,1 1970 100,0 14,5 37,8 28,4 19,3 Budapest népességszáma a század eleje óta — a két világháború időszakát nem számítva — állandóan növekedett; az össznépességen belül azonban a különböző korcsoportok aránya úgy változott meg, hogy egyre csökkent — kisebbnagyobb ingadozással — a gyermekkorúak aránya, ugyanakkor megszakítás nélkül emelkedett az öregkorúaké. Míg a századforduló elején Budapesten csak minden huszadik lakos volt 60 évesnél idősebb, addig jelenleg már minden ötödik. A főváros jelenlegi területén 1900-ban az össznépesség 27,8%-a volt gyermekkorú és 5%-a 60, vagy annál idősebb. A gyermekkorúak aránya 1960-ban 19,7, az öregkorúaké pedig 15,1%. Ez a kedvezőtlen arányeltolódás azóta is folytatódott, és 1970-ben a gyermekkorúak aránya az /