Budapest, 1971. (9. évfolyam)

6. szám június - Fekete Gábor: Szellemi export — Budapestről a nagyvilágba

Fekete Gábor Szellemi export -Budapestről a nagyvilágba Az algíri olimpiai stadion modellje (MTI fotó — Vidovits István felvétele) Nehéz meghatározni, hol kezdődik és hol végződik a szellemi kivitel; fogalmába egyaránt beletartozik a tervezés és a kivitelezés, a szakvélemény és a tanácsadás, a kutatás, a szervezés, és a műszaki ellenőrzés, nem szólva a kulturális-tudományos termékekről. Ami a műszaki-technikai kivitelt illeti, annyi bizonyos: a külföldi megrendelők számára szállított szaktudás — egyik legértékesebb exportcikkünkké vált, amellyel jelentős mértékben hozzájárulunk a nemzetközi munkamegosztáshoz. A legutóbbi években már sok millió dollár értékű szellemi szolgáltatást, tervező munkát nyújtottunk a külföldnek, számos találmányt licence formájában értékesítettünk. Minden jel arra mutat, hogy a hazai kutató intézetek a tudományos munka mellett megtanultak kereskedni is, felmérték a szellemi termékek gyors értékesítésének piackutatásának és propagandájának előnyeit. Hozzá kell tenni: jóllehet sok millió dollárt hoz az országnak, a szellemi export nem egyszerűen devizaszerzési lehetőség. Sokkal több annál, hiszen nemzetközüeg is elismert, kitűnő szakembereink a hazai műszaki kultúrát képviselik, amikor szabad szellemi kapacitásukat bocsátják a nemzetközi gazdasági élet rendelkezésére; az építőipar, a vízgazdálkodás, a közlekedés, a geológia, a bányászat és más ágazatok fejlesztésére, egyúttal a szellemi alkotók, a mérnökök, a szakemberek, de éppígy a vállalatok és a népgazdaság hasznára is. Kérünk geológust, közgazdászt, agrármérnököt... Budapesten, a Rosenberg házaspár utca 21. szám alatti régi bérház bejáratánál kis tábla hirdeti: itt a központja a magyar szellemi termékek egyik legfőbb exportőrének, a Tesco Nemzetközi Műszaki-Tudományos Együttműködési Irodának. A vállalat szakértőinek tanácsaira Nigériában és Kuwaitban, Algírban, Moszkvában, Düsseldorfban és a világ sok más pontján egyaránt igényt tartanak. A Tesco hármas tevékenységével a földkerekség ötven országával épített hidat: egyrészt a szocialista országokkal sokoldalú új műszaki-tudományos együttműködés elmélyítésén munkálkodik, másrészt mérnöki szolgáltatásokat exportál, harmadrészt magyar szakemberek külföldi szakmai útjait tervezi. Ami ez utóbbit illeti: ipari szakkörökben még ma is gyakran vélekednek úgy, hogy a korszerű technikai megoldásokkal csak a tőkés országokban lehet találkozni. Az igazság az, hogy a szocialista államok ilyesfajta kínálata még kevéssé ismeretes, ezért szervezi a Tesco a hazai kutatók, szakemberek külföldi tapasztalatcseréit; a moszkvai, prágai, berlini, belgrádi, varsói Tesco-kirendeltségek munkatársai szoros kapcsolatot tartanak az adott ország tudományos, ipari, kereskedelmi köreivel. A harmadik világ fejlődő államai, nem utolsósorban az ENSZ ajánlására, gyakran fordulnak Magyarországhoz műszaki-tudományos problémáikkal; az afroázsiai, dél-amerikai országok nemcsak hitelt és árut, hanem szakértőket és elméleti — például jövedelmezőségi — számításokat is kérnek. A Tesco és az ENSZ üzleti kapcsolatai alig néhány éves múltra tekintenek vissza, mégis igen gyümölcsözőek: nem ritka az olyan negyedév, amikor egyszerre kétszáz-kétszázötven hazai szakember — geológus, közgazdász, agrármérnök, vegyész, szerelő, gépész, építész — utazik a vállalat közreműködésével ezekbe az országokba. A megrendelőknek exportált szaktudás utóbb gyakran vezet jelentős üzleti megállapodásokhoz. Az ellentétel, amely megint csak jövedelmező: jószolgálati tevékenység keretében a Tesco közreműködésével több mint harminc fejlődő ország háromszáz mérnöke, technikusa, szakmunkása tanul hazánkban és