Budapest, 1971. (9. évfolyam)

6. szám június - Mindennapi vizünk

Duna-víz árus az 1890-es évekből (MTI fotó — Fényes Tamás reprodukciója) A káposztásmegyeri Felszíni Víztisztítómű. Derítömedence (MTI fotó — Bara István felvételei) A főváros környéki „lakógyűrű" kommu­nális ellátottsága nagyon elmarad Buda­pestétől. Pedig igen sok — a fővárosi ipar­ban dolgozó — ember lakik (és fog lakni) itt. A tervek szerint ezeknek a községek­nek saját vízrendszerük lesz, de kritikus esetben a Fővárosi Vízmű is „kölcsönözne" nekik vizet. A csőhálózat 20 százaléka szorul rekonst­rukcióra (több mint 700 kilométer). Az új lakótelepek, a növekvő város, az elhanya­golt kerületek fejlesztése további 900 kilo­méternyi cső lefektetését igényli. A köz­művek egy része — a napjainkban folyó kí­sérletek eredményétől függ, mekkora há­nyaduk — különleges módon kerül az utak alá. Az újpalotai lakótelepen először fek­tetik úgynevezett közműsávba a vezetéke­ket. A közműsáv (füves terület az úttest mentén) olcsóvá és gépesíthetővé teszi a közművek karbantartását. Ez jelentékeny előnnyel jár. Naponta ugyanis átlagosan 28 úttestre teszik ki Budapesten a táblát: vízvezeték, csatornaépítés-javítás folyik. A munka nagyon zavarja a forgalmat. Az autóforgalom növekedésének időszakában tehát az új módszernek egyre nagyobb je­lentősége lesz. A közműsáv hátránya az, hogy csak új lakótelepeknél, vagy város­részek rekonstrukciójánál készíthetők. Az úttest ugyanis a füvesített sávval széle­sedik. A közműalagút viszont (kétszer két méter keresztmetszetű betoncsatorna) a régi utcák alá is építhető. A többletkölt­ség megtérül, mert az utat sohasem kell fölbontani. A szerelőknek bőségesen jut benne hely, hozzáférhetnek a csövekhez, kábelekhez, csatornákhoz. A pesterzsébeti városközpont terveinek elkészítésekor mindkét módszert kidolgozták; lehetséges, hogy az ország első közműalagútja itt ké­szül el. A víz minősége pedig? Elvi állásfoglalás már erről is született. A terv szerint a Víz­művek folyamatosan fölkutatja a legjobb vízkészleteket és szüntelenül törekszik a víztisztítás technológiájának javítására. Amíg azonban a Dunában egyre szaporodik a szennyeződés, kevés remény van arra, hogy a pesti víz íze ismét világhírű legyen. Dehát ez már nem ivóvíz ügy, hanem sok­kal átfogóbb kérdés. Környezetünk védel­mének nagy fontosságú témája. K. A. A vízművek számának gyarapítása, a csőhálózat hosszának növelése csak-akkor oldja meg Budapest vízellátását, ha egyúttal nő a víztároló medencék befogadóképessé­ge. A tizenötéves távlati terv szerint a jelen­legi 140 ezer köbméteres medencetérfogat 1985-ig 476 ezer köbméterre növekszik. Az itt összegyűjtött víz segíti majd a víz­műveket a csúcsfogyasztás nehéz napjai­ban. A Gellérthegy már most is a főváros víz­tornyának számít. Aki a Vízművek féltve őrzött területére léphet, az a hegy gyom­rában óriási tavat: 30 ezer köbméteres medencét talál. Ahegyoldalában egy kisebb, 17 500 köbméteres víztároló is van. Nemsokára pedig a Sánc utca és a Hegyalja út között elkészül az ország legnagyobb ivóvíz-tava; befogadóképessége 100 ezer köbméter lesz. Felszíni Víztisztitómű. Szűrőház

Next

/
Thumbnails
Contents