Budapest, 1971. (9. évfolyam)

5. szám május - Dr. Szekeres József: Kontinensünk első földalatti vasútja

Földalatti motorkocsi (1896) Az alagút végének homlokzata (1896 ápr.) Klösz György korabeli felvételeit Siklós Péter reprodukálta Dr. Szekeres József Kontinensünk első földalatti vasútja 1896. május 2-án reggel 6 órakor indult meg a rendszeres közlekedés a „régi" földalatti vasúton, amely az európai szárazföld első földalatti villamos vasútja volt. Londonban akkor már több mint három évtizede létezett a földalatti; de Anglia szigetország; s a londoni földalatti ekkor még gőzvontatású üzemre volt berendezve. Egyedül a New York-i földalatti előzte meg a budapestit, az „új világ" azonban akkor még sokkal messzebbre volt az óvilágtól, mint most, napjainkban, a budapesti földalatti háromnegyed évszázados jubileumán. A budapesti első villamosüzemű földalatti vasút építése és sikeres üzembe helyezése ezért méltán keltett feltűnést nemcsak Európában, de világszerte magára vonta a szakemberek figyelmét. Fővárosunk gyors fejlődése, közlekedési, városrendezési alkotásai — amelyek közül kiemelkedtek: a Lánchíd, az Alagút, a rakpartok, a gőzsikló, az egykori Andrássy út, a Nagykörutak és a villamosvasutak — egyébként is állandóan a szakkörök figyelmének középpontjában állott. Az új földalatti vasút 1896-ban tovább fokozta a nemzetközi közérdeklődést Budapest iránt. E hasábokon nem vállalkozhatunk a 75 év történetének bemutatására; Szádfalak elhelyezése a Hősök tere előtt (1894 szept.) ezt nemcsak a szűkreszabott terjedelem nem teszi lehetővé, hanem az a feltűnést érdemlő tény sem, hogy első földalatti vasutunknak jóformán nincs is fejlődéstörténete. Ha ősapáink — akik a megnyitás alkalmával épp oly kíváncsian s tömegesen vonultak az új vasút megtekintésére, mint utódaik 1970-ben — ma a városligeti végállomáson beszállnának, szinte semmiféle változást nem fedeznének fel: ugyanazok a 15 éves használatra épített kocsik járnak ma is a 3,8 km hosszú egykori vonalon, mint a megnyitáskor. Kisebb zavaroktól, fennakadásoktól eltekintve, a régi kocsik épp olyan megbízhatóan, fürgén szállítják utasaikat az „alagútban", mint születésükkor. A régi földalatti, megcáfolva minden előzetes számítást, nem öregedett meg; alkalmas maradt célja: az évi sokmülió utas szállítási feladatának ellátására. A korszerű s hatalmas fiatal „rokon", a Metró mellett a kicsiny, kopott és kényelmetlen kocsik öregnek tűnnek ugyan — mégis hozzánőttek csaknem minden fővárosi lakos szívéhez. A fejlődéstörténeti áttekintés, a statisztikai adatok tömkelege helyett inkább a földalatti gondolatának születéséről és kivitelezéséről szeret-Villamos földkotrógép a mai Jókai térnél (1895 jún.) 40