Budapest, 1971. (9. évfolyam)

5. szám május - Dr. Szekeres József: Kontinensünk első földalatti vasútja

A Deák Ferenc téri lejárócsarnok (1896 ápr.) Betonkevqrőgépek a mai Rippl-Rónai utcánál (1894 nov.) nénk szólni s egykorú felvételeket bemutatni. E téma a mai olvasótól sem áll távol, hiszen a nagyszerű kezdetet, az elsőséget nem sikerült kihasználni; éppen két évtizeddel ezelőtt, ötvenöt évvel vasutunk megindulása után gondolhattunk csak a főváros földalatti közlekedésének további kiterjesztésére. Minden bizonnyal még az utánunk jövő generációnak is lesz tennivalója a földalatti gyorsvasúti hálózat kiépítése terén. 1876-ra készült el a Fővárosi Közmunka Tanács első nagy és sokat vitatott alkotása, a Sugárút, amely Pest történelmi belvárosából egyenesen északkeleti irányban haladva teremtett jó és gyors összeköttetést a Városligettel. A később Andrássyról elnevezett új úton már megnyitásától kezdve felmerült valamilyen, nagyobb tömegek szállítására alkalmas közlekedés létesítésének terve. 1882-ben a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság lóvasút építésére vonatkozó beadványát utasította vissza a belügyminiszter. 1893-ban az alsóvezetékes villamosvasút gondolatát is elvetették, azzal a megokolással, hogy a vülamos veszélyeztetné az úton fennálló nagy lovaskocsi forgalmat és a sétáló gyalogosok biztonságát. E helyzetben, amikor a saját fogattal és kocsival nem rendelkező pestiek és budaiak csak nagy kerülővel utazhattak ki a Ligetbe, lépett a színre a berlini Siemens-Halske cég, földalatti vasút építésére vonatkozó ajánlatával. A német világvállalatnak döntő szerepe volt nemcsak a villamosvasút feltalásában és az első Berlin—Lichterfeld közötti vülamosközlekedés megteremtésében, hanem Budapest 1887-ben meginduló villamosvasúti közlekedésének létrehozásában is. A Budapesti Vülamos Városi Vasút Rt. (BVW), a budapesti villamosok gazdája a fővárosi pénzemberek s a német műszaki alkotóerő szövetségeként alakult meg s jutott egyre nagyobb fontossághoz a gyorsan terebélyesedő közlekedési hálózatban, az egyre növekvő utastömeg szállításában. A Siemens-Halske cég, amely élénk figyelemmel kísérte az Andrássy úti közlekedés kiépítésének ügyében bekövetkező fejleményeket, értesülve az alsóvezetékes villamos s általában mindenfajta útszintű vezetékes tömegközlekedés kivitelezési lehetőségének elvetéséről, 1893 nyarán tervezetet dolgozott ki a budapesti belvárosból a Városligetig vezető földalatti vasút létesítésére. Amint a cég Bécsben, magyar és német nyelven, szigorúan titkos jelzéssel kiadott emlékirata hangoztatja: „a korát megelőző mérnök" szükségképpen ösztönözve érzi magát arra, hogy a technika vívmányainak felhasználásával legyőzze az Andrássy úti vasúttal szemben megnyilvánuló ellenvéleményt, olymódon, hogy földalatti vasutat javasoljon „... mely a Városligetből, a főváros ezen fénypontjából knndulva, az Andrássy út alatt elvezetve, útját a főváros középpontja, a belváros felé, egészen a város legfőbb életteréig, a Dunáig folytatná." A tervezet szerint az új közlekedés megvalósításával „. .. a kor színvonalán állva, egy új közlekedési vonalat, egy valóságos városi vasutat nyerne, (ti. a főváros — Sz. J.) amüyennel eddig sem Párizs, sem Bécs nem dicsekedhetik." A Siemens-Halske cég építési irodája által készített tervezetben — amely Schwieger Henrik főmérnök munkája — külön kihangsúlyozzák, hogy a budapesti villamosüzemű földalatti kövezet alatti vasút lenne, nem alagútszerű, mint a londoni; és előnye, hogy a vasút az utcák irányát követné, tehát nem gyakorolna káros kihatásokat a már meglevő épü-Az operaházi állomás vasfödémszerkezete (189S szept.) 41