Budapest, 1971. (9. évfolyam)

4. szám április - Drenyovszky János: A Zrínyi Nyomda történetéhez

A Zrínyi Nyomda épülete és bejárata a felszabadulás előtt lehetett képviselő egy eldugott erdélyi kerületben. A lapkiadásban új koncepciók bevezetése fűződik nevéhez. Elsősorban amerikai példa hatására gondol arra, hogy megteremtse a független sajtót, amely pártoktól függetlenül és azok fölött irányítja a közéletet, és — gazdagítja a tulajdonost. A Pesti Hirlap 1878 karácsonyán indul meg, az év végéig ingyenes mutatványszámok alakjában. A reklámnak valami hallatlan módszere volt ez a főváros életében. Addig senki nem próbálta egy hétig ingyen újsággal ellátni a közönséget. Nem volt ezekben az első számokban semmi különleges. Mégis, lekötötte az olvasót. Egyre népszerűbbé vált; a század végére harmincezres példányszámot is elért. Nevét az egykori Kossuth-laptól kölcsönözte, ez önmagában is elég volt az akkori olvasónak, hogy a sok kis lap közül ezt válassza, ezt fizesse elő. 1870-ben újra kinövi a nyomda az épületét, az akkori Nádor utca 7-be költözik át, a Zrínyi utca sarkára (ma Münnich Ferenc utca 6.). S az utcai névtábla formájában ekkor kerül először Zrínyi neve a nyomdára... írók seregét köti le. Jókai, Mikszáth, Gárdonyi állandó munkatársak, Mikszáth néha benn alszik a szerkesztőségben. Reviczky Gyula, Tolnai Lajos, Tömörkény István Tóth Béla, Krúdy Gyula, Heltai Jenő, Molnár Ferenc írásait szedik a nyomdában. (Nyomdatörténetet írunk: a szerkesztőség története túlmegy ez írás határain.) A nyomda ekkorra már a tőkés nagyüzem minden ismérvét mutatja. A munkásság itt is mozgolódik, szervezkedik. Van is miért. Lilienberg Adolf főtördelő „garázdálkodik": kiveszi általányban az újság szedését, a szedőket teljesítménybérben — ahogy akkor mondták: számolás szerint — fizeti. Ezen hetente annyit nyer, mint amennyi tíz nyomdász bére. Sztrájkok bénítják hatalmát, de Lilienbergnek később saját nyomdája is lesz. S ennek tanulói segítik Légrádyékat a sztrájkok idején. Kis pénzért nagy szolgálatot tesznek. Légrádyék gazdasági hatalma tovább növekszik. A század végén emelik a mai nyomdaépületet. 1894-ben két fiatal építészt küld Légrády németországi tanulmányútra, az ő tapasztalataik szerint méteres betonalapra építik föl a nyomda épületét. Azóta is ebben működik. A század végén a lágymányosi Nádorkertben 40 tehénből álló tejgazdaság és zöldség-kertészet is csatlakozik a Légrády tőkéhez. A nyomdaépiiletben külön üzletben tej és zöldség is kapható; a tejüzletben sashegyi borokat is árulnak. 1919-re az adóbevallás szerint a nyomdából ötmilliós hasznot várnak. A háborús konjuktúrában a lap előállítására még bérnyomtatást is igénybe kell venniük, mert a nyomda nem győzi a példányszámot. A háború elején, amikor még nincs korlátozás, elérik a félmilliós számot. A Tanácsköztársaság idején a nyomda a Szellemi Termékek Tanácsa fennhatósága alá kerül. Az egyik korrektor irányításával üzemi tanács vezeti az üzemet. Előállítják a „vörös" Pesti Hírlapot (az elnevezés Légrádyéktól származik). A vörös Pesti Hirlap szerzői közül Móricz Zsigmond és Gárdonyi nevét kell említeni. Móricz már korábban is írt a lapba, később azonban már nem. .. Azután, a többi polgári lappal együtt, beszüntették a Pesti Hírlapot is. A papírhiány miatt csak a kimondottan baloldali sajtó jelent meg. A 133 nap emléke vissza-visszakísért Légrádyék tevékenységében. Imre már nem vállalja a vezetést; helyére Légrády Ottó kerül. Az ifjabb Károllyal együtt most ők a „Testvérek". Légrády Ottó idejében mindenütt látható a hirdetés: „A Pesti Hirlap vezet". Csakugyan igaz: az ország legnagyobb példányszámú lapja. Ehhez a közönség kegyein kívül más szubvenciókat is élvez. Első a békeszerződés ellenzékeként kialakuló irredenta politika megalkotásában; talán időben is, de hangerőben biztosan. Angol köröktől is kap támogatást. A Wilson koncepciójában megszületett határok felszabdalják Kelet-Európát; az irredenta politika segít abban, hogy ez a fölszabdaltság minél tökéletesebb legyen. Szomszédainknál is megvolt a párhuzamosan dotált, hasonló jelszavas újságírás. De a kormány támogatását is élvezte Légrády Ottó. A kormánynak jobb volt, ha az olvasó a trianoni békén gondolkodik, s nem szentel túl nagy figyelmet a Horthy-különítmények tevékenységének és hasonló ügyeknek. A háború végére hatalmas tőkés nagyvállalattá fejlődik az üzem. Már 1938-ban részvénytársasággá szervezik: Pesti Hirlap Rt., Légrády Testvérek Rt. Ezen kívül a „Légrády Ottó egyéni cége" a vállalat épülete, s Légrády Ottó magánemberként is szerepel az üzleti tételek között. Az üzletmenet ezáltal annyira áttekinthetetlenné vált, hogy Légrádyék tevékenysége bizonyos fokig még a pénzügyi hatóságok előtt is homályban maradt. A részvénytársaságok és egyéni cég mögött is Légrády Ottó állt, szinte egyetlen tulajdonosként. Fennmaradtak szerződések, ahol adósként és hitelezőként állott szemben önmagával, ellentétes érdekű ügyeletek két oldalán. * A második világháború végén a nyilasok és a németek ki akarják telepíteni az üzemet. Az egyik szerkesztő, Stollár Béla, egy kis csoport élén kísérletet tesz arra, hogy ezt megakadályozza. Hiszen itt a felszabadulás után azonnal ki lehet adni lapot: a nyomdának önálló Diesel-motoros áramfejlesztője van. 37 Légrádyék „Vörös Pesti Hírlapja" a Tanácsköztársaság idejéből