Budapest, 1971. (9. évfolyam)

4. szám április - Drenyovszky János: A Zrínyi Nyomda történetéhez

Drenyovszky János A Zrínyi Nyomda történetéhez A főváros üzemei közül nem egy ünnepelt mostanában százados évfordulót. Kortársuk a Zrínyi Nyomda üzeme is. De ez az üzem látványos ünnepségek nélkül érte meg tevékenységének — ismereteink szerint — száztizenkettedik évét. A nyomdaüzem változásai bizonyos'szempontból sajátosak; vizsgálatuk talán a magyar ipartörténeti kutatás általános szempontjainak kialakításához is nyújt néhány szempontot. Az egyik legérdekesebb kérdés mindjárt a nyomda keletkezése. Bár az általános iparjogi helyzet alapján minden szakértő feltételezi, hogy valamelyik illetékes hatóság irattárában maradt fenn okmány a cég alapításáról, minden szakértői véleményt megcsúfol az a tény, hogy szorgos kutatás sem hozott elő — eddig — ilyen hivatalos iratot. Aki ipartörténetet kutat, közel sem talál annyi segédletet, mint a „humán" témák kutatója. Vagontételben kell kihozatnia olyan mutatókönyveket a levéltárakból, amelyeket ezreléknyi nagyságrendben sem vesz igénybe; közben magára haragít levéltárost, raktárost, mert igényeivel megdönti az összes súlyrekordot. Ugyanakkor előfordulhat, hogy — mint én a Zrínyi Nyomda alapítólevelével kapcsolatban — nem jut lényeges eredményre. A cég korábbi hagyományai szerint az alapítás évét 1858-ra kell tennünk. 1920-ig minden lexikon, kimutatás ezt az évet ismeri. Korabeli forrásunk is van, ha nem is okmány. A Pester Lloyd-Kalender 1859-es kötete — már 1858-ban jelent meg! — közli részletes cégjegyzékében a kőnyomdák között: „Pollak Gebrüder.. .Waiznerstr. 5." A többször átszámozott Váci utcában a mai 18. vagy 20. szám helyén állt az az épület, amelynek udvari üzlethelyiségében indították meg a Pollák testvérek — Pollák József seborvos fiai — a kis kőnyomdát. A testvérek — Károly, Tivadar, Gyula — valószínűleg a családi vagyonka jelentős részét befektették a vállalkozásba. A tulajdonosoknak nem volt szakképzettségük; Károly 1854-ben kereskedősegédként szerepel egy iraton. A kis üzem mégis egyre jobban prosperál. A fejlődő városban egyre több nyomtatványra van szükség. Az üzleti élet fellendül, hivatalok működnek; a lakosság születik, meghal, estélyeket tart; mindehhez kell a nyomtatvány. A kőnyomda gyorsan tudja a feladatot megoldani. Indulásnak nem rossz üzlet. S a Pollák testvéreknek sürgős az üzleti eredmény. Minden erejükkel azon vannak, hogy beilleszkedjenek a főváros polgárságába, sőt lehetőleg a magyar nemesség soraibais. A családnak ezt a törekvését már az apa pályaválasztása jelzi. Az ő felekezetéhez tartozó számára a seborvosi állás volt az egyetlen lehetőség arra, hogy értelmiségi pályán működjék. (Nem egy Pollák nevű seborvosról tudunk, akik becsülettel szolgálták a nemzet ügyét az 1848-as szabadságharcban.) Pollák József fiait már a Deák téri luteránus iskolába járatja; a család kapcsolatot tart Székács Józseffel, majd Győry Vilmossal, a család későbbi tagjai is e gyülekezetnek oszlopos tagjai. Ahogy az egykori visszaemlékezők írják, „küőtt ágyúgolyóként" haladnak a család tagjai abban az irányban, amelyet maguk elé kitűztek. Az eltérítethetlenül végigküzdött életpálya, amelyen haladtak, egyben a kialakuló pesti polgárság történetét is illusztrálja. Néhány évi működés után a kőnyomda már kiadóhivatalt tart a Dorottya utcában. 1863-ban a Feldunasorra költözik át, oda, ahol ma az Akadémia és Széchenyi utca találkozik. Erre az időre esik a „művészi" képek kiadása. Első térképeiket is ekkor hozzák forgalomba. Ezek a térképek becsületére válnak a cégnek, szép rajzukat ma is élvezet tanulmányozni. A Pollák-féle térképek német és magyar nyelvű kiadásban, időnként javítva hagyják el a kis nyomdaüzemet. Később Légrádyék elhomályosítják az üzem történetének ezt az időszakát. Századunk húszas éveitől kezdve 1854-et hirdetik — indokolatlanul — alapítási évként. (Még ma is átveszik gyanútlanabb kutatók. ..) 1864-ben olvassuk a kalendáriumok első adatait arról, hogy a kőnyomda mellett kialakul a „könyvnyomda" is. Ma úgy mondanánk, hogy magasnyomtatással bővül az üzem. Ekkor már a Két sas utcában (a mai Guszev utca 24. számú ház helyén) működik. A legrégibb dokumentum a Zrínyi Nyomda elődjéről a „Pollak Gebrüder"-ről a Pester Lloyd-Kalender cégjegyzékében (1859) Első kiadványaik között hamarosan megjelennek a könyvek. Mégpedig sorozatban: Ifjúsági Könyvtár sorozatcímmel. Eötvös József báró nevét nyerték meg az ügynek, a hét kötet fordítója Vachott Sándorné. Talán nem érdektelen, ha feljegyezzük, hogy Eschenbach: Fenn és alant c. könyvével indul a sorozat, Andersen meséivel folytatódik, s a további öt kötet Cooper műveinél állapodik meg. Vernét németül is kiadják. Az első időszakból meg kell említeni Diderot Apácájának első magyar kiadását 1869-ben. Időközben Pollák Károly nagy lépést tesz a nemesség irányába, elveszi malomszegi Légrády Máriát, valószínűleg a vagyonával együtt. A belügyminiszteri engedélyekből tudjuk, hogy Károly és Gyula 1867-ben, Tivadar 1873-ban felveszik Károly feleségének családnevét is. Ettől kezdve „Légrády Testvérek" néven írják be nevüket a nyomda és sajtó történetébe. A sajtóéba is: 1870 júliusában veszik át az Ellenőr c. lap nyomását. Ez a nyomda első igazi erőpróbája. Az akkori időkben igen jó üzleti érzéket és nagyfokú ügyességet kívánt a lapkiadás. A lapok egy-egy párthoz voltak kötve; a párt bukása többnyire a nyomda bukását is jelentette, legalábbis érzékeny hatással volt az üzletmenetre. Abban az évben Légrádyék az Ellenőrt már harmadikként vállalták el, az ő nyomdájukban évtizedes pályafutást ért meg a lap. Légrády Károly politikai szereplésre is vágyott. Örökös képviselőjelöltnek címezték a nyomdászok között, de csak a század végére 36 Heltai Jenőnek a Pesti Hírlap szerkesztőségi iratai között fennmaradt levele