Budapest, 1971. (9. évfolyam)

4. szám április - Gál Éva: Kétszáz éves a Krisztinaváros III.

A mai Déli pályaudvar állomásépületei helyén volt katonai temető területét, amely 1797-ben került Buda város birtokába, s amelyet ettől kezdve — 30 éves építési tilalom lévén rá kimondva — szénakaszálóként használtak, a városi magisztrátus 1838-ban árverezte el, 10 házhelyre osztva. Ezen a területen azonban nem épültek házak, kivéve a volt temetőkápolna helyét — az Alkotás utca és a Svábhegyre vezető út sarkán —, amelyet a katonai hatóságok már 1791-ben egy kamarai tisztviselőnek adományoztak, s ahol már 1792 óta házak álltak. A köznyelvben „kis Tábornok-rétnek" („kleine Generalwiese") nevezett volt katonai temető helyén létesült háztelkek 1858-ban, amikor a Déli pályaudvar építésére kisajátították őket, még üresek voltak. Egy másik, városi tulajdonban lévő területet, a mai Városmajor utca 37. számú háztól a Temes utcáig terjedő, a Városmajor és Maros utca között elterülő sávot, amely addig a város majorságához tartozott, az 1840-es évek első felében árverezték el, ugyancsak xo házhelyre osztva. Ezek a telkek csak lassan épültek be. Az 1840-es években épült krisztinavárosi belterületi házak közül néhány építészetileg értékes villa szerencsére megmaradt. Ilyenek : a Városmajor utca 39., 44. és 60. sz. alatti klasszicista villák (közülük a 44. sz. alatti Barabás Miklós festőművész tulajdona volt), és a Városmajor u. 24. sz alatti romantikus villa. Sajnos, az egyik legszebb klasszicista műemlékvilla: Jankovich Antal budai orvosnak a mai Márvány utca 1. sz. alatt, hatalmas parkban épült villája, a második világháborúban elpusztult. A hegyvidéken épült házak, mint már említettük, 1822-ben szerepelnek először a krisztinavárosi telekkönyvben. Ettől kezdve a Krisztinavároshoz tartozott az Ördögárok völgyétől délnyugatra fekvő egész terület, tehát a mai Kurucles (akkor: Maxengraben, vagyis Miksa-árok), a Ferenchalom (Franzenshöhe), a Zugliget (Sauwinckl), a Széchenyi- és Szabadság-hegy (Schwabenberg), az Orbán-hegy (Urbaniberg), a Mártonhegy (Martiniberg), a Bösinger-major (Bösinger Mayerhof). A budai hegyek „meghódítása" A hegyvidéken már a XVIII. század utolsó harmadában épült néhány ház, de még kizárólag gazdasági rendeltetéssel. Az 1760-as évek végén hat majorsági épület állt már a Zugligetben, annak az útnak mentén, amely Budakesziről a hegygerincen átvágva és a Disznófő forrás mellett leereszkedve, nagyjából a mai Szilassy út, Janka út, Béla király út, Kútvölgyi út vonalán haladva érte el a mai János kórház mellett az Ördögárok völgyét és onnan vezetett tovább a Várba. Ezeket a házakat a Zugligetben nagy erdő- és rétbirtokkal bíró budai polgárok építtették, bérlőik pedig majorosok és egyben kocsmárosok voltak, akik a termékeiket a városba szállító budakeszieket és más utasembereket láttak el étellel-itallal. Az egyik ilyen ház, csodával határos módon két évszázadot átvészelve, szinte változatlan formában áll még ma is, a zugligeti Janka úton. Ezeknél nevezetesebb vendégfogadó volt az 1770-es évek végén a Hárshegy és a Jánoshegy közti nyeregben, a Budakeszire vezető országút mentén (kb. a mai Budakeszi út 95. számú telken) épült Szép Juhászné fogadó, amelynek falaiba beépítették a török korban romba dőlt XIV. századi pálos kolostor köveit. A Szép Juhászné még a XX. század elején is kedvelt pihenő helye volt a hegyekbe kiránduló városiaknak. A XVIII. század végén vagy a XIX. század legelején egy újabb majorság épült a Zugliget aljában, a mai Zugligeti út és Szarvas Gábor út által bezárt háromszögben : Stahl Ignác vagyonos budai polgárnak a Szarvashoz (zum Hirschen) címzett majorsága és vendégfogadója. Körülbelül ugyanebben az időben megépült a budai hegyvidék első nyaralója is, az egykorú térkép szerint „Laszlovszky tusculanuma", nagyjából a mai Zugligeti út 60. sz. helyén. Valamivel később, az 1810-es években egy másik gazdag budai polgár, Knotz Mátyás is nyaralót építtetett, méghozzá rögtön kettőt, a Maxengrabenban fekvő terjedelmes birtokán. Az egyik a mai Hárshegyi út 5—7., a másik a Kuruclesi út 53. szám helyén állt. A következő években a Budakeszi út környékén és a Svábhegyen több új ház épült, ezek azonban továbbra is nagyobbrészt majorságok vagy vendéglők voltak. 1822-ben, amikor először telekkönyvezték a hegyvidéki házakat, 26 épületet vettek nyilvántartásba. Ezek között már egy kápolna is volt, az 1818—22. között épült s ma is fennálló ferenchalmi kápolna (Budakeszi út 51.). A krisztinavárosi plébániára érkezett bejelencés szerint építtetőjét, Kalmárffy Ignác városbírót nem jámborság, hanem a nyerészkedés vágya indította e kegyes cselekedetre: így akarta fellendíteni a kápolna közvetlen közelében épült vendéglője forgalmát. Krisztinaváros III. A Krisztinaváros látképe 1846 körül. Ismeretlen festő olajfestménye. (Kiscelli Múzeum) 21