Budapest, 1971. (9. évfolyam)

4. szám április - Gál Éva: Kétszáz éves a Krisztinaváros III.

A Krisztinaváros nyugati része a Bástyasétányról nézve. Alt Rudolf körajza (1845). A jegenyefák az Ördögárok vonalát mutatják, mögötte a Városmajor utca Kétszáz éves a Az 1820-as évektől kezdve — egy évtizedes pangás után, amely a napóleoni háborúkat követő dekonjunktúrával függött össze — a Krisztinaváros ismét fejlődésnek indult. A XIX. század második negyedében beépültek az úgynevezett németvölgyi szántók („Deutschenthal Acker"), végig kiépült a Városmajor utca, megkezdődött a Krisztinavároshoz tartozó hegyvidéken a villanegyed kialakulása. Az 1820—1830-as években parcellázták tulajdonosaik a mai Alkotás utca, Győző utca, Kiss János altábornagy utca közt elterülő szántókat. Az új házhelyek, amelyeket nagyobbrészt szerény anyagi helyzetű kapások és iparosok vettek meg, hamar beépültek. Ekkor alakult ki a mai Alkotás utca páros oldala a Kiss János altábornagy utcáig, ez utóbbi utcának az Alkotás utcáig terjedő szakasza (amely a Déli pályaudvar megépülése előtt, a mai Pálya utca közvetlen folytatásaként, a jelenleginél hosszabb volt), és a Győző utcának a Déli pályaudvar építésekor megszüntetett páratlan oldala. Egyébként az ekkor keletkezett házak és utcavonalak számottevő része azóta — ugyanebből az okból — eltűnt. A Győző utca régi folytatását például ma már csak az Alkotás utcából nyíló piciny zsákutca, a Nyárfa utca jelzi. Ezen a területen — az építtettők anyagi helyzetének megfelelően — nagyobbrészt kicsiny, 1—2— 3 szobás házak épültek, de volt néhány villaszerű, nagy parkban álló épület is (a mai Kiss János altb. és Alkotás u. sarkán). Jellegzetes Krisztinaváros-hegyvidéki nyaraló az 1850-es évek végéről (XII., Csermely út 10.) Szöllössy Miklósné felvételei 20