Budapest, 1971. (9. évfolyam)

4. szám április - Dr. Viszkei Mihály: Új lakásügyi jogszabályok

Dr. Viszkei Mihály Új jogszabályok a lakások elosztására, bérletére, építésére A nemzeti vagyon százmilliárdjait képviseli a lakóház, a házingatlan — és ez egyben az állampolgárok legnagyobb értékű személyi tulajdona is. Másrészről az állampolgárok mint bérlők, albérlők és tulajdonosok használhatják a lakást, ezt a fontos szolgáltatást. A szocialista együttélés követelményeinek is nagyrészt a lakóterületen, a lakáshasználatnál kell érvényesülni. Ilyen széles körű, a lakosság egészére kiható társadalmi probléma rendezéséhez alapos és körültekintő előkészítő munkára volt szükség. Csak így lehetett ez év februárjában átfogóan szabályozni e nagy jelentőségű szociális kérdéscsoportot, meghatározni a feladatokat, teendőket. Lakáskérdésekkel elsődlegesen a helyi tanács foglalkozik. A tanácsi államigazgatási szervnek — az állami lakások kezelőjének — jelentős a hatásköre és illetékessége a lakossági igények kielégítésénél, a lakáselosztási terv jóváhagyásánál. Az új jogszabályok — látszólag bonyolult előírásokkal — biztosítják az állampolgároknak a lakással kapcsolatos jogait; így a többi között azt, hogy lakást igényelhet a helyi tanácstól, ha jövedelmi, vagyoni és szociális helyzete ezt nem zárja ki. Ugyanakkor a lakásigénylések jogosságának és a lakásnagyság mértékének elbírálásában széles demokrácia érvényesül a társadalmi bizottságok létesítésével és tevékenységével. Az új jogszabályok akkor jelentek meg, amikor megkezdődött a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek — 400 ezer lakás megépítésének, több mint egymillió ember új otthonhoz juttatásának — megvalósítása. A szocialista állam feladatának tekinti a lakásproblémák megoldását. Jelenlegi eredményeinkkel az európai átlag derékhadában haladunk; szocialista és kapitalista államok vannak egyrészt előttünk — Svédország, Dánia, Szovjetunió, Románia, — másrészt mögöttünk — Olaszország, Jugoszlávia, Írország. Az építőipar — a nehéz lakásviszonyokat mintegy átérezve — a harmadik ötéves tervidőszak befejező évében közel 80 ezer lakást adott át a lakosságnak. Ez megalapozta az új közép távú — negyedik ötéves — terv megkezdését. A lakásépítés intenzitásának mutatójánál — vagyis, hogy évenként mennyi új lakás építése jut ezer lakosra — elértük az európai átlagot. Még azonban bőven van feladatunk; növelni kell a lakások lakószobáinak számát, a lakások alapterületét, javítani kell a berendezések, felszerelések, általában a kivitelezés minőségét, tartósságát, tovább fokozni az új lakások komfortját, a fürdőszobával, korszerű fűtéssel, melegvízzel való ellátását. Nem feledkezhetünk meg természetesen arról sem, hogy nem lehetünk elégedettek a régi, elhanyagolt ingatlan vagyonnal. A házak állagmegóvásának, korszerűsítésének együtt kell haladnia a lakástermeléssel. Az új rendelkezések szerint felújítási és építkezési célokra a bank kölcsönt nyújthat. Az igénybevett kölcsönért valamennyi építési forma esetében kamatot kell fizetni, amely kötelezettség — a törlesztési időnél, kamatszázalékánál — differenciáltan érvényesül. A kormány fokozottabban elősegíti a lakóházak felújításának, a lakások műszaki megosztásának, a nem lakás céljára szolgáló helyiségek lakássá történő átalakításának, a lakások toldaléképítéssel való bővítésének, korszerűsítésének és közművesítésének elvégzését is. A magyarországi lakbérrendezés, az MSZMP Központi Bizottsága lakbérpolitikai elveinek érvényesítése, megfontoltan valósul meg. Az elmúlt évek és a többi szocialista ország tapasztalatai szerint nem engedhető meg, hogy — akár csak átmenetileg is — csökkenjen a dolgozó rétegekéletszínvonala. Alakbérrendezésnél ezért, a felemelt lakbér ellensúlyozásaként az arra jogosultak részére az állam, egyszeri megállapítás alapján, lakbér-hozzájárulást ad. Ez tükrözi és bizonyítja a munkásosztály politikájának szociális tartalmát. Amikor ugyanis a társadalmi ráfordítás összefüggésében rendezi a lakások bérét, ugyanakkor az emelés összegével kiegészíti a keresetet, illetve a nyugdíjat, méltányosan gondoskodik a csökkent munkaképességűekről és a keresőképtelenekről. A probléma végleges rendezése az elkövetkezendő években fokozatosan következik be, az életszínvonalpolitika érvényesítésével együttjáró évenkénti keresetnövekedés 25%-ának igénybevétele útján. A lakáselosztás szabályozása, a lakáshoz jutás lehetősége befolyásolja az egyének, a kollektívák magatartását, cselekvését. E tevékenységnél ezért tekintettel kell lenni az egyéni, csoport- és társadalmi érdekekre egyaránt. A lakások felépítéséhez sok erőfeszítés, céltudatosmunkaszükséges. Az új elosztás tehát igénybe veszi az egyéni megtakarításokat is. Az „ingyen lakást senki sem kaphat" elve megfelel a társadalmi igazságosságnak, az arányosabb teherviselésnek. A dolgozók, lakásigényük kielégítése végett — önkéntes elhatározás alapján — legalább 12 lakás felépítésére lakásépítő szövetkezetet szervezhetnek. A szövetkezet gondoskodik az előtakarékosság megszervezéséről és a telek biztosításától kezdve a lakások birtokba adásáig felmerülő minden feladat ellátásáról. A szövetkezeti tagoknak a lakásépítés céljára építési kölcsön, munkáltatói támogatás, bizonyos építési mód esetén az állam által biztosított szociálpolitikai kedvezmény nyújtható. Az elosztás elveiben megfelel a szocialista társadalom célkitűzésének: az alapvető javakból mindenkinek lehetősége legyen megfelelő mértékben részesedni. A lakáshoz jutás feltételei jelenlegi társadalmi helyzetünkből adódnak. A lakásért fizetett ár tükrözi a társadalmi ráfordítást és az egyén jövedelmi viszonyait. A lakás megváltási ára a gazdasági folyamatokban természetes értékformában fejeződhet ki legegyszerűbben. Elosztási elveink érvényesülnek a lakás ellenértékének megállapításánál is. A dolgozók lakással való ellátásának egyik módja az állami eszközökből megvalósuló lakásoknak a tanácsok által történő értékesítése. A tanácsi értékesítésű lakások vevői részére az állam ártámogatást nyújt. A lakások alapárait a lakásfajták (garzon, egyszobás, több szobás, hallos, stb.), a lakás alapterülete, felvonó nélküli, vagy felvonóval ellátott lakóépület, a fűtési mód, a lakóépület homlokzatának kiképzése, a lakóépület telepítési helye és a beépített bútorok költsége figyelembevételével szabályozták. A szociálpolitikai kedvezménnyel csökkentett eladási árat kell előtörlesztésként megfizetni; a hátralékra a bank hosszúlejáratú kölcsönt ad. A saját anyagi eszközeikből lakást építők teherviselését a kormány széles körű kedvezmények nyújtásával kívánja enyhíteni, s ez a körülmény bizonyára erőteljes ösztönzést ad a magánerős lakásépítkezéseknek. A kedvezményben részesített lakásépítési formák közé tartozik a telepszerű vagy egyedi többszintes lakóházépítés és a családiház építés is. Az építési formák mindegyike esetén kamatkötelezettséggel vehető igénybe hoszszúlejáratú kölcsön. Az építtetők a kedvezményes kölcsönön túl szociálpolitikai kedvezményt is kapnak a családhoz tartozó eltartottak után. A vállalatok dolgozóik lakásépítésének támogatására lakásépítési alapot képezhetnek. Ezt a támogatási rendszert a jogszabályok kiterjesztették a nem vállalati gazdálkodást folytató szervek dolgozóira is. A társadalmi igazság éppen abban tükröződik, hogy az állam a dolgozó munkahelyén a munka szerinti elosztás elvét kiegészíti, mintegy korrigálja a lakáselosztással, elsősorban segítve azokat, akik gyermekek nevelését vállalják. Az — egy főre számítva — alacsony jövedelmű családok így kedvezőbb helyzetbe kerülhetnek. Az állam kiegészíti az egészségügyi, szociális-kulturális juttatásokat a lakáshoz jutás megkönnyítésével. * Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a lakás egyike a legfontosabb termelési tényezőknek; összefügg az újratermelés folyamatával, a családi élettel, befolyásolja az egész népgazdaság helyzetét. A jó lakásviszonyok egyúttal ösztönzői is a termelési eredményeknek. A lakásjuttatás szabályozása szociál-, népesedéspolitikai, mondhatni kultúrpolitikai célok megvalósítását is szolgálja. Elősegíti a jövedelmi — fogyasztási különbségek bizonyos kiegyenlítését, illetve a differenciálás irányába hat. Törekvése, hogy a kereső —eltartott arány kedvezőtlen hatásait mérsékelje. így az alapvető elv: a munka szerinti eloszlás érvényesítése mellett csökkenti a kis keresetű — alacsonyabb jövedelmi kategóriába tartozó —, elsősorban nagy családok terheit. A kormányzat által ez év júliusától elrendelt változtatások megfelelnek azoknak a lehetőségeinknek, amelyek egyfelől a rendelkezésre álló bérlakások mennyiségével, másfelől a behatárolt mértékű lakástermeléssel összhangban, az adott viszonyok közötti leghatékonyabb gazdálkodást biztosíthatják. Acél: új alapokon következetesen megvalósítani a lakásépítések meggyorsítását, a lakástermelés növekedését, a lakáskörülmények javítását, végső soron a dolgozók lakásgondjainak megszüntetését. 7