Budapest, 1971. (9. évfolyam)

3. szám március - Vargha Balázs: Lengyel József drámai Budapestje

Vargha Balázs Irodalmi városképek Lengyel József drámai Budapestje Béke-látkép és ostrom-látkép két jól szétválasztható műfaja a 16—17. századi rézmetszőknek. A békés képek előterében legfeljebb egy puskalövéstől felbukfencező nyuszi, vagy a legelő jószág lábikrájába belekapó kuvasz képviseli a drámai cselekményt. Az ostrom-vedutákon viszont ágyúgolyók röppályája gerezdeli fel az égboltot, becsapódásuk helyén lángok lobbannak, füst gomolyog fel, s a mezőn lovas csapatok négyszögei nyargalnak (a hadtörténeti áttekintés végett gondosan megszámozva.) Agonizál a városkép, hiszen tornyai, bástyái nem épülnek majd meg ugyanúgy, akár feladták a védők a várat, akár megtartották. Lengyel József mindig úgy írja meg Budapestet, hogy a város éppen agonizál. A görög szó eredeti értelme szerint: harcol. Új korba lép át, aggodalmak és örömrivalgások között. Hogy mi lesz a kibontakozás, az még kétes, de hogy semmi nem maradhat ugyanúgy a megmozdult városban — az már bizonyos. Elsősorban 1919-re gondolok, Lengyel József három nagy témája közül az egyikre. De ugyanilyen soha vissza nem állítható mozgás fázisaiból áll össze A hídépítők és az Elévült tartozás történelmi képsora is. A rézre metszett látképek — akár békések, akár háborúsak — nagyvonalú sematizálással adták elő témájukat. Rajzolójuk, akárcsak az ostromló generális, a legkedvezőbb pozíciót kereste ki, ahonnan nyugalomban, biztonságban áttekinthette a vidéket. Lengyel Józsefnek ilyenféle pozíciót nem adott a történelem, ő sarzsiként is, és a tömeg egyik névtelen tagjaként is az embersűrűben találta magát, s közvetlen közelről, társai arcáról olvasta le a történelmet. * A Visegrádi utca lapjain éppúgy végig lehet követni az 1918—19-es forradalom színhelyeit, mint a 48-as pesti forradalomét Petőfi naplójából. Csak éppen az idősűrítés más. Ami Petőfinél egy óra, nála az legalább egy hónap. Petőfi: Korán reggel az ifjak kávéházába siettem . .. Lengyel: A Fészek-kávéház az Andrássy út és Szív utca sarkán elég piszkos helyecske volt. A konyha melletti telefonfülke hemzsegett a rusznitól, de olcsó volt a műtej, a cikóriakávé, és néha jegy nélkül is lehetett kenyeret kapni. Nem is olyan kis dolog ez 1916-ban, a háború harmadik évében. Petőfi: Bulyovszky és Jókai proclamátiot szerkesztettek .. . Lengyel: Korvin vagy Sallai Szabó Ervinnel megbeszélték a röpirat alaptémáját. Rendszerint Sallai, néha Ottó közölte aztán velem, miről szóljon Szabó Ervin véleménye szerint a röplap, s én továbbadtam a témát Révainak. Révai és én külön-külön megírtuk a röplapot.. . Sallai, Szabó Ervin korrektúráit megszívelve, a két röpiratból egyet csinált, bankbéli írógépén matricára írta, és a matricát elhozta a Visegrádi utca 15-be. Itt állt egy kis szobában a Róneo sokszorosító, a papír és a festék. Petőfi: Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum elé... Lengyel: 1918. május elsejére a szociáldemokrata párt nagy népgyűlést hívott össze a Városligetbe. Az Iparcsarnok lépcsőjén álltak a szónokok, körülöttük tízezernyi ember ünneplő ruhában ... A Korvin-csoport röplapjai, melyeket külön május elsejére készítettünk, nagy tömegben a tüntetők kezében. Egy csoport a város felé tartott. Mi velük. — Éljen az általános titkos választójog! — Éljen — hangzott a tömegből. — Éljenek orosz testvéreink! Éljen az orosz forradalom! — kiáltották a mi csoportunk emberei. — Éljen! Éljen! — kiáltották a tüntetők. Petőfi: Budára, Budára! .. . a helytartó tanácshoz!. .. Lengyel: ... egy érdekes csoportot láttam átvonulni a Lánchídon. Elöl egy szakasz díszbe öltözött gyalogos, mögöttük ezer vagy kétezer ember. — Hova mentek ? — kérdeztem az egyik tüntetőtől. — Fel a várba, a királlyal beszélni ! Akadálytalanul jutottunk fel a várba, a királyi palota belső udvarára. (A folytatása azonban eltér a két felvonulásnak. 1848-ban „a katonaságnak kiadatott a tétlenség iránt a rendelet", 1918-ban azonban lovasrendőrök attakja, 21