Budapest, 1971. (9. évfolyam)

3. szám március - Gábor István: ELTE, Bölcsészettudományi Kar

Uh wl'r \ Részlet Römer Flóris térképéből messzebb attól a területtől, ahol most ez a palota-kolosszus áll, a jezsuiták kezdtek építkezni, még a XVIII. század legelején. 1695-ben Schweidler Antal főhadbiztos 75 forintért megvásárolt egy 253 négyszögöles telket, amelyet a Duna-part (a mostani Petőfi tér), a Rondella utca (ma: Régiposta utca) és a Kis utca (később időrendben Színház, Galamb, Kötő, Piarista, végül 1953-tól Pesti Barnabás utca) határolt. 1702 márciusában került a jezsuiták kezére a telek, amelyen már júniusban elkezdtek építkezni. Egyes források szerint 1704 telén, mások szerint 1705-ben költöztek be. Később tovább építkezett a rend. Nemsokára színházi terem is létesült az első épület első emeletén. 1719 júliusában avatták fel a színházat, Puhóczky Márton szerzetestanár Zokumus című darabjával. 1745-ig állt fönn ez a színház, amelynek egyik nevezetessége, hogy műsorán főként magyar nyelvű darabok szerepeltek. Ha tekintetbe vesszük, hogy Kelemen Lászlóék csak e színház megszűnése után fél évszázaddal kezdték meg kulturális missziójukat, a magyar művelődés szempontjából ez nem volt csekélység! Ennek a teleknek a szomszédságában, lényegében a mai épület helyén kezdték meg működésüket a piaristák, ugyancsak abban az időben. Ahogyan dr. Friedreich Endre kegyesrendi tanárnak 1914-ben megjelent ,,A budapesti piarista telek története" című könyvéből megtudhatjuk, a Dunaparton állt Glöckelsberg (más források szerint Klőgelsberg) János osztrák ezredes palotája. Felesége vette meg a telket 1697-ben a Fő tértől (később Városház tér) a Dunáig terjedő szakaszon. Ezen a telken, a palota szomszédságában kezdtek építkezni a piaristák. Majd 1755-ben a többször gazdát cserélt Glöckelsberg-palotát is megvették, akkori tulajdonosától, gróf Esterházy Ferenctől, 43 ezer forintért. így alakult ki a hatalmas épülettömb: a palota, mellette pedig a piaristák által emelt egyemeletes épület. A piaristáknak valószínűleg szűk volt már a hely; terjeszkedni kívántak. Kiss József lapja, A hét 1899-ben hírt ad arról, hogy lebontják az egyik épületet. „Csúnyább házat keveset róttak össze a régi Pestben; olyan volt, mint egy rosszul kisült, csúnya, sárga lepény, amely széjjelömlött a tepsi-formában ... A piaristák odébbállnak egy pár méterrel, és új korszakba kezdenek. Egy darab derék konzervativizmus szűnik meg e házzal." Véglegesen azonban csak 1931-ben bontották le ezt a házat, amint erről az Új Időkből értesülhetünk. Kilenc évvel később az Élet című folyóirat már elsiratja a belvárosnak ezt a régi színfoltját: „... eltűnt már a piaristák háza, az egyemeletes sárga épület, amelynek emeletén szerzetesek laktak, földszintjén valaha bennlakó diákok étkeztek hosszú asztalok mellett." De még jóval a „sárga ház" előtt, 1913 augusztusa és októbere között lebontásra került a másik épület is, hogy helyet adjon az új, négyemeletes házóriásnak. 2 A piarista tanítórend jelentős szerepet játszott a XVIII—XIX. századi magyar művelődéstörténetben. Színielőadásai a XVIII. század elején a magyar drámakultúra kezdeteit jelölik. A természettudományos oktatás fejlesztése is részben ennek az intézménynek a nevéhez fűződik: 1783-ban a piarista ház udvaráról bocsátják föl azt a léggömböt, amelyet az intézet tudós tanára, dr. Szabiik István szerkesztett, elsőként Magyarországon. Ebben az intézményben tanult Batsányi János és Katona József, Vörösmarty Mihály és Jósika Miklós, Madách Imre és Széchenyi István, Martinovics Ignác és Eötvös Loránd, hogy csak néhány nevet ragadjunk ki az elmúlt századok történetéből. A régi magyar színjátszó hagyományok érdekes módon újjáéledtek a bölcsészek otthonában is. Régesrégi tervek nyomán 1955-ben az Egyetemi Tanács elhatározta, hogy színháztermet létesít. A határozatból aránylag hamar, két év múlva már kézzelfogható valóság lett. Az új bölcsészkari épület első emeletén alakult ki az erkélyes, díszes Egyetemi Színpad, amely 1957. szeptember 30-án nyílt meg. És hogy ez a szín-A görög templom és a piarista ház környéke (A XIX. sz. 30-as éveiben) 11