Budapest, 1971. (9. évfolyam)

3. szám március - Gábor István: ELTE, Bölcsészettudományi Kar

Gábor István Egy régi épület új arca Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Sorozatunk e darabjának cfme ezúttal nem pontos: az épület, amelynek változásairól most beszámolunk, nem nagyon régi, mindössze fél évszázados. Nem tartja nyilván a műemlékek között a szakirodalom. Sem külseje, sem belseje nem különösebben szép, értékei között talán csak a tágasságát tarthatjuk számon. De ez a tágas belső is meglehetősen relatív; új lakói, a bölcsészek a megmondhatói, hogy bővülő, gazdagodó szellemi munkájuktól sok helyet vesz el néhány ottlevő, régebbről bentmaradt intézmény. 1 Az épületet 1953-ban vette birtokába az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi kara. Előzőleg a Múzeum körúti épület volt otthonuk, kezdetben megosztozva a fakultáson a természettudományi tárgyak hallgatóival. A társadalmi és tudományos fejlődés szakadással járt együtt: az első egyetemi reform idején, még 1949-ben, kettévált az egyetem, és lett külön természettudományi és bölcsészettudományi kar. És ahogyan fejlődött a természettudomány iránti érdeklődés és a társadalmi kereslet, úgy szorult ki egykori hónából a bölcsészettudomány. így hát új hazát kellett a maga számára keresnie. Megkapták a Duna-parttól a Váci utcáig terjedő hatalmas épülettömböt, a Pesti Barnabás utcában. A ház korábban a piaristáké volt, főgimnázium, internátus és rendház működött benne. Az első kapavágást 1914. február 26-án tették a telken, Bárczy István polgármestersége alatt. A négyemeletes palota terveire zártkörű pályázatot hirdettek, majd dr. Hültl Dezső műegyetemi tanár kapott megbízást a kivitelezésre. Ha ennek a viszonylag új háznak a története nem különösebben érdekes is, annál érdekesebbek az előzmények. Valamivel A Bölcsészkar központi olvasóterme (Siklós Péter felvételei)