Budapest, 1970. (8. évfolyam)

2. szám február - dr. Wellner István: A római kor II.

A főváros életéből A Vöröskereszt III. kerületi szervezetének kezdeményezésére megalakult az első, gyógyszer­szenvedély elleni társadalmi bizottság. A bizott­ság egyik legfontosabb feladata, hogy megszer­vezze azt a vizsgálatot, amely az óbudai gyárakat szondázza: mennyi gyógyszert fogyasztanak az emberek? A gyógyszerszenvedély ugyanis sok be­tegségnek és üzemi balesetnek lehet oka. A bizott­ság úgyszintén egyik céljának tekinti, hogy is­mertesse a gyógyszerszenvedély veszélyeit, külö­nösen a nők és a fiatalok körében. A megalakulás­sal egvidőben javasolták: alakuljon fővárosi és országos szintű gyógyszerszenvedély elleni bi­zottság is. Megnyílt a Négy évszak házastárskereső szol­gálat. Már a megnyitó előtt mintegy másfélezer levél gyűlt össze a Vásárhelyi Pál utcai postahiva­tal 35-ös fiókjában: írójuk többségében 35-55 éves. Jóval több közöttük a nő, mint a férfi. A társ­kereső szolgálatot a Magyar Tudományos Akadé­mia szociológiai kutatócsoportjának tanácsai alap­ján szervezték. Szaktanácsadó szociológusokon kívül öt pszichológus is dolgozik irodájában. A pszichológusok külön szobában fogadják a jelent­kezőket: a nőket nő, a férfiakat férfi. A kitöltött kérdőívek adatait computerbe táplálják, s a gép felelete, valamint a pszichológus véleménye alap­ján választiák ki az ajánlott társat. A Budapesti Pártbizottság gazdaságpoliti­kai osztályán ismertették azt a felmérést, amelyet a pártbizottság kérésére a Köztisztasági Hivatal munkájáról végzett a Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság. Eszerint a fővárosban nagyon kevés, összesen 540 jármű és munkagép áll a Köztiszta­sági Hivatal rendelkezésére. Miután kevés a gép, a munka 60 százalékát kézi erővel végzik. A gépek kapacitásának kihasználását részben a munkaerő­hiány, részben a karbantartás gondjai nehezítik, s korlátozzák a kapacitás kihasználását a rossz pesti utak is, az útburkolat hibáiból adódó üresjáratok. Budapesten 162 ezer ingatlanról szállítják el a szemetet, csaknem 1,4 millió köb­métert. A kukaedényrendszer bevált, de nincs be­lőle elég. Negyvenezret kellene kiselejtezni, ezzel szemben csak mintegy 10-15 eze r beszerzésére van mód. A szemétgyűjtés és szállítás nagyjából elfogadható, mégis sok a panasz, mert a szállítás gyakran rendszertelen, s a Köztisztasági Hivatal dolgozói sokszor nem hajlandók az összegyűlt hulladékot elszállítani. A háziszeméttől eltérő hulladék — salak, üveg, cserép, elhasznált háztar­tási eszközök, tárgyak — elszállításának nincs gaz­dája. A Budapesti Pártbizottság felkérte a Fővá­rosi Tanács vezetőit, hogy vizsgálják felül a Köz­tisztasági Hivatal jelenlegi gépparkját. A szabad szombat előnye egyre több fővárosi munkavállalót érint. S a Fővárosi Főügyészség­hez egyre töM. ieljelentés érkezik a tankötelezett­ség megszegése miatt. Az évi két és fél-háromezer feljelentés növekvő tendenciája mögött az a gya­korlat is meghúzódik, hogy a pihenőnapját töltő szülő önkényesen otthon tartja diákgyermekét, tekintve, hogy a jelenlegi rendelkezések értelmé­ben egy napot a szülő is igazolhat. Törvényesen és hivatalosan tehát ezek a szombati mulasztott tanítási órák igazoltnak fogadhatók el — ha azon­ban összesítés készülne az éppen szombati napra jutó hiányzásokról, nyilvánvalóvá lenne, hogy az esetek többségében olyan távolmaradásról van szó, amely idővel a tankötelezettség megszegésé­nek határát súrolja. A valamikori Nemzeti Színházat több mint ötven éve bontották le. A bontás óta a telek sorsa problematikus volt. A Fővárosi Tanács most dön­tött: az értékes telket a Műszaki és Természettu­dományi Egyesületek Szövetségének utalja ki. A Rákóczi út és Múzeum körút sarkán építendő új székházat 16 emeletesre tervezik, legfelső emele­tén nyilvános éttermet nyitnak, kilátóterasszal. A geológiai vizsgálatokat elvégezték; modern alapo­zási módszerrel építkezhetnek. A székház terve­zésére nyilvános jeligés pályázatot hirdettek. Az egészségesen világrajött csecsemők száma az utóbbi két évben a korábbi esztendők 18-19 ezres átlagával szemben meghaladta a 20 ezret. Sőt, az idén az első félévben 12 397 gyerek született; ez mintegy 25 ezres egész évi születési arányra enged következtetni Budapesten. Elgon­dolkoztató viszont, hogy a fővárosban száz család közül mintegy harmincöt gyermektelen. Az egy­gyermekes családok aránya emelkedik. A há­rom- és többgyermekeseké változatlanul rendkívül alacsony. A kelenföldi lakótelep valamennyi gazdáját népi ellenőrök keresték fel: a Fővárosi Építőipari Beruházási Vállalatot, a 43. számú Állami Építő­ipari Vállalatot és a kerületi Ingatlankezelő Válla­latot. Szaporodtak ugyanis a panaszok az új lakó­telep lakásaira. Az érintett vállalatok valamennyien elismerték, hogy a sérelmek, kifogások jogosak. A kifogások többsége „konstrukciós vagy technoló­giai hiba". A lakók legjellemzőbb panaszai: sok lakás már beázott. A mellékhelyiségek nincsenek megfelelően szigetelve. A szellőző berendezések többsége rossz. A ventillátorok rendkívül zajosak, közülük igen sok elektronikus hiba miatt nem mű­ködik. Gyengék a nyomógombok, törnek a ventil­látorlapátok. Sok helyütt rosszak az ablakok, az eső befolyik a lakásokba, elsősorban a konyhákba. A beépített szekrények ajtói rosszul zárnak. A há­zak bejárati kapuinak görgős zárai rövid haszná­lat után elromlanak, a lengő ajtók lesüllyednek. A házak tetejére szerelt tv-antennák jóformán hasz­nálhatatlanok. A kaputelefonok nem váltak be. A népi ellenőrzés helyszíni tapasztalatok alapján minden panaszt jogosnak talált, ezért a KNEB vizsgálatot indít a műszaki átvétel és használatba adás, valamint a garanciális igények érvényesíté­sének az ügyében A BNV területén 1969-ben a két nagy ese­mény: a tavaszi nemzetközi és a Budapesti Őszi Vásáron kívül több mint 50 kiállítást, árubemuta­lót tartottak. Az év utolsó bemutatója a csoma­golástechnikai és anyagmozgatási kiállítás volt, de időközben hozzáláttak a pavilonátépítésekhez. A tavaszi vásáridényre a nehézipari pavilont hozzá­vetőleg 300 négyzetméterrel bővítik, több pavilon­ban modernizálják, átalakítják a világítástechnikai berendezéseket. Angyalföld pártbizottsága megtárgyalta a kerület fejlesztésének lehetőségeit. Megállapítot­ták, hogy a XIII. kerületben a lakásgond még mindig igen nagy: az angyalföldi otthonok hatvan százaléka régi szobakonyhás, komfort nélküli, bontásra érett. Ezért is évről évre mind több a lakásigénylő. A legtöbb gondot az összefüggő la­kótelep építésére alkalmas szabad terület hiánya okozza. Jellemző, hogy az utóbbi négy évben az ittenieknek kiutalt új állami és szövetkezeti lakások többsége más kerületekben épült fel. Zsúfoltak a kerület egészségügyi intézményei. 1966 és 1968 között a két központi rendelőintézetben százzal emelkedett az egy körzeti orvosra jutó betegek száma. Az örvendetes gyermekszaporulattal nem gyarapodik arányosan a bölcsődei férőhelvszám. A legtöbb gondot az óvodáskorú gyerekek elhelye­zése okozza, mert az anyasági segélyt igénybe vevők lassan ismét munkába állnak. A pártbizott­ság megbízta a kerületi tanács végrehajtó bizottsá­gát, hogy az igények és a lehetőségek gondos mér­legelésével készítse el Angyalföld negyedik ötéves tervét. A hátrányos helyzetben levő diákok meg­segítésének módszereiről nagyszabású vizsgálatot tart a Budapesti Pártbizottság, s ezt elősegítendő a Hazafias Népfront budapesti elnöksége ugyan­csak napirendre tűzte a témát. Deák Lívia alelnök jelentésében beszámolt róla, hogy a szülőkkel folytatott beszélgetések tapasztalatai szerint a munkásemberek nehezen beszélhetők rá gyerme­keik továbbtaníttatására. Gyakran még a rend­kívülien jó képességű kisdiákokat sem engedik középiskolába. A jelentés egyik más vonatkozású megállapítása, hogy a középiskolában nem készí­tik elő céltudatosan főiskolára a munkás szülök gyermekeit — kevés a korrepetálásra szánt idő, kevés a feleltetés, sok helyütt röpdolgozatok alap­ján mérik a tanulók tudását. A magas követelmé­nyekhez viszonyított kevés tanári foglalkozás következménye, hogy a munkás származású gyer­mekeknek sokkal több időt kell fordítaniuk a tan­anyag megértésére, és még az iskolán kívüli idejük jórészét is ez köti le, nem tudják műveltségüket fokozni, hiányokat pótolni. A beszámoló kitért az anyagi kérdésekre is: a kispénzű munkáscsalá­doknak nagy anyagi megterhelést jelent a tan­könyvek magas ára. Sok munkáscsalád gyermeke számára ugyancsak elérhetetlenül drágák az isko­lák által szervezett színház- és hangversenyláto­gatások, tanulmányi kirándulások. A közlekedési gondok sokasodnak, s a közle­kedés fejlődése, sajnos, nem tud lépést tartani az igényekkel — állapították meg a Fővárosi Tanács városrendezési állandó bizottságának közlekedési albizottságában. Mind többen utaznak, s ezért feltétlen ismét napirendre kell tűzni a munkaidő kezdések eltolásával, a lépcsőzetes munkakezdés bevezetésével kapcsolatos kérdéseket. Az albi­zottság elnöke, Borbély Sándor elmondta, hogy a lépcsőzetes munkakezdés bevezetése eddig azért nem járt sikerrel, mert a minisztériumok, a főha­tóságok, a nagy munkavállalók nem tettek meg minden szükséges lépést az eredményességhez. Üdvözöljük ! Türelmetlenül vártuk a rendeletet, végre megszületett. A Fővárosi Tanács intézkedett, hogy a főútvonalakon levő üzlet- és műhely helyiségeket a jövőben csak rendeltetésüknek megfelelően szabad használni. Eltűnnek tehát a vakablakok, s a vak­ablakok mögött levő lerakatok, raktárak, különböző kis irodácskák. Újra kivilágo­sodnak a poros és homályos üvegtáblák: mögöttük bolt vagy műhely nyílik. Két évtizede, hogy a főváros közvéleménye nap mint nap berzenkedett az áldatlan helyzet miatt. miért nem költöznek el ezek a rendetlenség és tisztátalanság benyomá­sát keltő raktárak, mi szükség van arra, hogy elfoglalják a sohasem elegendő, szép boltkirakat helyét? Szükség törvényt bont. A második vi­lágháború, tudjuk, nagyon megtépázta a fővárost. Az elmúlt két évtized alatt ren­geteg volt a tennivalónk, sok helyre kellett a pénz és az energia. Az esztétikumra, szépérzékünk megnyugtatására csak mér­sékelten jutott belőle. Most értünk el odá­ig, a főváros gazdasági és tárgyi feltételei most engedik csak meg, hogy a külsőségek megtartását ne csak elvárjuk, hanem ren­deletileg is érvényt szerezzünk számukra. Alapjában véve tudtuk, valamennyien tisztában voltunk azzal, hogy a fényes portálokat kényszerűségből kiszorító rak­tárak csak átmenetileg maradhatnak he­lyükön — mégis nehéz volt kivárni az át­meneti állapot megszűntét.

Next

/
Thumbnails
Contents