Budapest, 1970. (8. évfolyam)

2. szám február - dr. Wellner István: A római kor II.

Agyagedények a II. és III. századból állítójának a nevét. A halottat a város falain belül sem elégetni, sem eltemetni nem volt szabad. A temetők a városból kivezető országutak mentén feküdtek. (A múzeum körül levő kőkoporsók, szarkofágok is onnét származnak.) A sírkövek egy részét temetkezési egyesületek állították tagjaiknak. Ezek a „kollégiumok" szakmánként szerveződtek és közhasznú feladatokat is elláttak, elsősorban a tűzoltást. A hires aquincumi orgona is a tűzoltóság székházából került elő, és bronz adományozási Traianus császár bronzpénze (Molnár Ilona felvétele) itt egy hordót használtak, és a víz jól konzerválta a dongákat. Ma is tisztán olvasható a beleégetett bélyegző felirata: „a II. segítő legio kórháza részére; vámmentes". A róműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. A legnépszerűbb helyi istenség Silvanus, az erdők istene volt, akit egyik kezében facsemetével, a másikban metszőkéssel ábrázoltak. érdekes dokumentumai az egykori közéletnek. A császár diadalmenetét, az ellenség feletti győzelmet ábrázolók mellett néhány obszcén mézeskalács-forma is előkerült. táblájának felirata szerint a posztókészítők kollégiumáé volt. Aquincum életét az egykorú történetírók adatai és a régészeti leletek segítségével a IV. század végéig tud-Domború díszítésű „terra sigillata" edény Császári diadalmenetet ábrázoló mézeskalácslepény minta mai korban igen fejlett volt a pénzügyi és közigazgatás; az egyik tartományból a másikba szállított árut el is vámolták. Az itáliai szőlősgazdák és borkereskedők érdekeinek védelmében pedig egyes meghódított tartományokban — így Pannoniában is — a szőlő termesztését kezdetben megtiltották. A III. századtól viszont már nem csak megengedték, de fel is virágoztatták a szőlőtermelést. A városkörnyéki villagazdaságok — az előkerült mezőgazdasági eszközök és ábrázolások tanúsága szerint — főleg föld-Lényegében mindazokat a gabona-, főzelék- és gyümölcsféléket termesztették, amelyek ma is népszerűek nálunk. Kivétel természetesen az amerikai eredetű kukorica, burgonya és paradicsom. A cukrot sem ismerték; mézzel, vagy sűrített musttal édesítették ételeiket. Egy fajta mézeskalács nagyon népszerű lehetett, mert jó pár mézeskalács sütő-forma került napvilágra az ásatások során. Ezeket a domború-diszes, kerek lepényeket újévkor, vagy a császári ünnepeken ingyen is osztogatták; a politikai vonatkozású ábrázolások A halottak emlékezete Aquincum lakóinak foglalkozásáról a sírkövek tudósítanak. A császárkor első évszázadában a halotthamvasztás volt az általános, és csak a második századtól terjedt el a csontvázas temetkezés. A sírköveken lényegében ugyanazokat az adatokat találjuk, melyek ma is szokásosak: a halott nevét, életkorát, foglalkozását; ha katona volt: rangját és csapattestét; ezenkívül néha apja nevét, születési helyét és a sírkő juk figyelemmel kísérni. Valentinianus császár alatt, 374—75-ben nagy erödépítési munkák folytak városunk területén, illetve végig a Duna mentén. A keletről jövő nomád lovas népek megújuló támadásainak azonban a lassan széthulló római birodalom már nem tudott ellenállni. Az V. század első évtizedében a hunokkal kötött megegyezés értelmében a rómaiak kiürítették Kelet-Pannoniát és ezzel Aquincumban nemcsak a négy évszázados római uralom ért véget, hanem megszűnt a városias jellegű életforma is. 40