Budapest, 1970. (8. évfolyam)

2. szám február - Budapest 6 vezetőjea város 25 évéről

hogy valamiféle szimbolikus ver­senyben másokat utóiérjünk, ha­nem azért, hogy saját állampolgá­raink igényeit kielégíthessük. Önmagunkat kell mindig önma­gunkkal összehasonlítanunk és eredményeinket viszonyítani ter­veinkhez. Ha ezt tesszük, semmi okunk a szégyenkezésre. Nem­csak mert földrajzi környezetünk szebb, mint sok más* városé, ha­nem azért is, mert az elmúlt 25 év során a főváros lakóinak ellá­tása terén sok területen előreha­ladtunk, és ha már összehasonlít­juk magunkat külföldi várossal, akkor tapasztaljuk, hogy az ellá­tás egyes szektoraiban megelőz­tünk olyan városokat, amelyek hu­szonöt évvel ezelőtt előttünk jár­tak. — Melyek ma Budapest taná­csának legnehezebb feladatai ? — Nem lehet könnyen rang­sorolni a feladatokat. Mert nyil­vánvaló a válasz, hogy a legko­molyabb feladat: a lakásépítés. De a lakásprobléma nem oldható meg iskolák, munkahelyek, mű­velődési intézmények felépítése nélkül. Tehát ha lakásproblémáról beszélek, akkor mindenről beszé­lek. Egyéni véleményem szerint célul ki lehet ugyan tűzni, hogy a mai lakásgondokat mikorra old­juk meg, de amire a megoldás ha­tárideje elérkezik, újabb és más típusú igények jelentkeznek a la­kásokkal szemben. Huszonöt év­vel ezelőtt idealizáltnak nevezett célkitűzés volt, hogy mindenki­nek legyen legalább egyszoba­konyhás lakása. Idealizált volt ez akkor is, ha az összkomfortot nem képzeltük hozzá. Ma elképzelhe­tetlen, hogy összkomfort nélküli lakásokat építsünk. A lakosság életszínvonalának növekedése nemcsak abban jut kifejezésre, hogy mennyi a takarékbetétje, ha­nem abban is, hogy a takarékban levő pénz mögött, majdnem min­denki részéről egy, a jelenlegi la­kásánál jobb, egészségesebb ott­hon megszerzésének a terve is él. Ezért a házgyárak kiépítése mel­lett rendszeres célnak tartjuk a hagyományos építési technoló­giák megőrzését, fejlesztését és lakásépítési terveink szinte évről évre történő korszerűsítését. A IV. ötéves tervben 85 000 lakás megépítését tervezzük. De a 85 000 lakás egyúttal 560 általá­nos iskolai tanterem, 140 napkö­zis terem felépítését, legalább 4 rendelő építését, 10 500 óvodai és bölcsődei férőhely építését is jelenti. A lakásépítéssel együtt meg kell építenünk a lakosság közlekedéséhez szükséges utakat, be kell szereznünk a járműveket. Miközben a város külső terüle­tén lakónegyedeket építünk, csökkentenünk kell a centrum és a periféria közötti távolságot. — Nem jár majd ez a nagy­iramú fejlesztés azzal, hogy az ed­diginél hevesebb ütemben áram­lik a vidék lakossága a fővárosba ? — Sokan kétkednek abban, hogy a város lélekszámának ala­kulása szabályozható volna. Ha a kétkedőknek igazuk lenne, ak­kor tulajdonképpen tervezni sem lehetne egy város fejlesztését, mert a spontán folyamatnak te­kintett népesség-növekedés min­den konkrét tervet felborítana. Számításaink szerint 2000-ig ma­ximálisan 2 300 ooo-re emelked­het a főváros lélekszáma. Ennek vannak bizonyos előfeltételei: elő­ször, hogy a jelenlegi szinten emelkedjék a fővárosi születések száma; másodszor, hogy jelentő­sen csökkenjen a vidékről való föláramlás. Az első feltételt kü­lönböző szociálpolitikai, város­fejlesztési tervekkel lehet biztosí­tani. A második feltétel is bizto­sítható, ha a jelenleginél gyor­sabb ütemben folyik a vidék ipa­rosítása, másrészt, ha elkezdődik és befejeződik a budapesti ipar rekonstrukciója, olyan módon, hogy évről évre a termelékeny­ség növelésével lehessen biztosí­tani a termelés gyorsütemű nö­vekedését. Ehhez az érdekelt szaktárcák összehangolt tevé­kenységére van szükség. És vé­gül a felvándorlás mértékét csök­kenteni lehet annak az elhatáro­zásnak következetes érvényesíté­sével, amely szerint a vidékről felköltözők lakásigénylés szem­pontjából csak ötévi helybenlakás után válhatnak teljesen egyen­rangú budapesti lakosokká. — Meddig mutatnak előre a városrendezési tervek ? — A közeljövőben készül el és kerül a kormány elé a főváros ál­talános városrendezési terve. E terv a főváros lélekszámának 2000-ig terjedő alakulását veszi alapul, az akkor elérendő mint­egy 2 300 000 fő részére állapítja meg a korszerű élethez szükséges feltételeket és ennek megfelelően jelöli ki a város különböző terüle­teit ilyen vagy olyan célokra. Ez azt is jelenti, hogy 2000-ig van elképzelésünk az ipar területi fejlesztéséről, 2000-ig van meg­közelítően pontos tervünk a la­kásépítésekre és az ezekhez kap­csolódó szolgáltató intézmények hálózatának fejlesztésére. Az ál­talános városrendezési terv a mai főváros területét osztja fel asze­rint, hogy az egyes területen mi­lyen jellegű építkezést engedé­lyezünk, és e kerettervre fognak épülni a század folyamán kidol­gozandó éves és 5 éves terveink. — Mi jellemzi e városrende­zési törekvéseket ? — Arra törekszünk, hogy mi­közben a lakosság ellátását lakás­ban, közműben, közlekedésben és kultúrában egyaránt fejleszt­jük, Budapest megmaradjon az emberek szemléletében, érzelem­világában annak a kedvelt város­nak, ami. Ez azt is jelenti, hogy a várost jellemző szerkezetet fenn akarjuk tartani. Meg akarjuk óvni a város műemlékeit és műemlék jellegű építményeit. Ezzel együtt megóvjuk azokat az épületeinket, amelyekhez történelmi múltunk egyes kiemelkedő eseményei kap­csolódnak. De ugyanakkor a vá­ros beépíthető részeit a korszerű követelményeknek megfelelő ob­jektumokkal kívánjuk ellátni. .. Nehéz itt az áthidaló megoldás kialakítása. Ha nem akarunk ellent­mondást létrehozni a városképbe, akkor az új építkezésnek mindig igazodnia kell a meglevő régihez. Ez esetben a legdöntőbb szerepet a városban egyszer s mindenkorra a város régi épületei játszanák. Ezért a korszerű megoldás útja egy sajátos magyar, vagy ponto­san budapesti stílus kialakítása, amely külső megjelenési formá­jában hordozza életünk korszerű­ségét, de ugyanakkor térbeli meg­jelenésével hozzájárul a múlt érté­keinek a megőrzéséhez. Ilyen kí­sérletet tettünk a várbeli foghíjak beépítésénél, ilyen kísérlet lesz a Roosevelt tér és Kossuth Lajos tér beépítése is. Ügyelünk arra is, hogy a külső és belső városrészek között szerves kapcsolat épüljön ki. Az elkövetkezendő években fel kell oldanunk azt az ellentmondást, amely szerint a külső városrészek­ben új lakónegyedek épültek fel és ezek árnyékában elavultak a belső negyedek. Fokoznunk kell a belterületen a szanálások üte­mét, meg kell találnunk a módját, hogy a szanálásokat egy lazább beépítés kövesse. Ugyanakkor el kell kerülnünk az uniformizáló­dás veszélyét. Ez nem elsősorban financiális kérdés, hanem terve­zői, műszaki probléma és a kivi­telezés periódusában válik pénz­ügyi kérdéssé. Arra is törekszünk, hogy a városon belül elhatárolód­janak a lakás, a közlekedés, az ipar, a mezőgazdaság, a sporto­lás stb. céljaira fenntartott terü­letek és az elhatárolódásban a vá­rosban jelenleg annyira hiányzó zöldterületek játsszanak szerepet. Mindennek a közös fáradozásnak a végső értelme és célja az, hogy a mindannyiunk által szeretett Budapest lakosai jobban, kényel­mesebben és vidámabban éljenek. Eddig az interjú. Fiatal még a reggel. Távoztomban éppen csak érkezgetnek a tanácsháza dolgozói, s valahol csak útra készülnek e téli nap városházi ügyfelei.

Next

/
Thumbnails
Contents