Budapest, 1970. (8. évfolyam)

12. szám december - Somogyi Árpád: Bizánci művészeti emlékek

Ián nem tűnik az utcának ez a része eléggé lakályosnak, ezért azonban kárpótol a Múzeumkert meghittsége, fáival, feketerigóival, tanulópadjaival. Ezek a padok a TTK-sok kedvenc helyei, fordítva kell beleülni, hogy a vízszintes lappal megtoldott támlát könyvtartóként használni lehessen. (A feketerigókról jut eszembe, hogy a mi házunkban is vannak. Udvarunkon, mely a teljesen körbeépített bérházaké közt egyedülállóan tágas, vidáman és félelem nélkül ugrándoznak a zöld gyepen. Hajnalban kétszer fütyülnek — menetrendszerű pontossággal —, de napközben is mindig szól valamelyik.) Meglepő az épületek gráciája. Itt található például a hajdani szekerész laktanya helyén épült első pesti képviselőház. Mivel a telek a városé voit — az össznépi tulajdon fogalmát pedig akkor még nem ismerték —, az államnak az országház céljára évi egy arany jelképes összegért kellett kölcsönvennie Pesttől. A ma is álló épületet 99 nap alatt építették fel. . . Yblnek még két épületét láthatjuk: a nagyon arányos, derűs homlokzatú Festetich-palotát és a Dégenfeld-palogyerekek az iskolába, háziasszonyok bevásárolni, a dolgozók munkába. Városnéző turista ide nem igen vetődik el. Pedig egy dolgot feltétlenül érdemes megnézni. A 15. számú késő-klasszicista ház homlokzatáról kedves, bumfordi kéményseprő figura tekint le a járókelőkre, már több mint száz év óta. A házat 1855-ben építtette Hild Károllyal Devecis Mihály kéményseprő mester, aki, mint akkoriban majd minden szakmabeli Pesten, olasz származású volt. Pontosabban svájci olasz, Valtellinában született, 1840-ben lett pesti polgár. Dédunokája 10 éve még a házban élt. Azt hiszem, ez a kéményseprő szobor messze földön különlegességnek számít. Sok híres embert látott a Bródy Sándor utca. Nem is számolva azokat, akik a régi Képviselőházban és a Rádióban megfordultak ... A 20-as szám volt Bródy Sándor ifjúkori lakása. A 24-ben (persze, a ház ősében) halt meg Petőfi Zoltán. Gyulai Pál kétszer is lakott a 13-ban. Először, amikor az új, háromemeletes bérházat építették. Ott is halt meg. A 36. szám alatt lakott, Róza asz-A 22. sz. híz udvara tát. E rövid utcaszakaszon három is látható a Pesten nem sűrűn előforduló teljesen kővel borított homlokzatú házakból: a Lotz-freskós Ádám ház (Wéber Antaltól), a Dirner ház (Schannen Ernőtől) és a Törley-palota (Ray Rezső munkája). Közvetlenül mellette van az utca legrégebbi háza, egy 1810-ből való, földszintes épület. Az ember csodálkozik, hogyan maradhatott fenn egy földszintes ház a paloták között, nagy telekárak mellett. Az utca második fele nem dicsekedhet nagy forgalommal. Pedig sokféle üzlet található erre. A pékség híres-jó kenyeréért hosszú sor áll. Cukrászdától háztartási boltig minden van, de egyik sem olyan, ami miatt messzebbről idejárnának vásárolni. így az utcákon inkább csak a környékbeliek járnak: szony haláláig, Jókai Mór. Bródy, Gyulai, Jókai.. . Elmondhatjuk, hogy az író Bródyról elnevezett utca az írók utcája volt. Ha ma valaki végigmegy az utcánkon, mitsem talál a két évszázad előtti nevezetességekből. A pestvárosi majorság helyén ma az Olasz Kultúrintézet áll, a bikaistálló helyén a Rádió épülete. A Zerge-ház telkét 1857-ben szétparcellázták, 12 házhellyé; a Rókus szántó területét még régebben. Ilyen hát az én utcám. Sok pompás épülete ellenére sem fényes, világvárosi, hivalkodó, inkább nyugodt, hangulatos lakóutca. De azért érdemes végigsétálni rajta. Zachár Ottó 43 A 15. sz. ház homlokzata a kéményseprő-szoborral