Budapest, 1970. (8. évfolyam)

12. szám december - Dr. Gellért László: Tizenkilences diákok

rény elhelyezkedésért. Kevesen tudják azonban, hogy mi lett a 19-es diákok sorsa. Az Országos Levéltárban igen terjedelmes iratcsomó található, amely a VKM-hez felterjesztett fegyelmi jegyzőkönyveket tartalmazza. A gyűjtő mappában egymás mellett sorakoznak az ismert fővárosi középiskolák, előkelő egyházi intézetek, és állami gimnáziumok. Gondos kezek a jegyzőkönyvekhez csatolták a kísérőleveleket és az ügydarabok mellékleteit. A nagyrészt kaligrafikus szépségű írásokból az 50 év előtti korszak levegője árad. A vádlottak legtöbbjének „bűne" a Tanácsköztársaság szolgálata, s az új iskola melletti rokonszenv kinyilvánítása volt. A fegyelmi eljárások számáról, összesített adatok hiányában, nincs pontos tudomásunk. Egy VKM-ben készült fogalmazvány 270 budapesti tanulót említ, akik ellen eljárás folyt. A dokumentumban arról olvashatunk, hogy 30 diákot valamennyi középiskolából kizártak, további 120 tanulót pedig fegyelmi büntetéssel más iskolába helyeztek át. A kísérő iratok nem hagynak kétséget a fegyelmi bizottságok valódi szándéka felől. Az utasítás, hogy a gyanús tanulókat alapos megfigyelés alatt kell tartani, évek múltán is éreztette hatását. Később, az állami alkalmazáshoz szükséges kedvező vélemény hiánya legtöbbször eldöntötte az állásért folyamodó érettségizett tanuló sorsát. Az utóbbi hónapokban fény derült komolyabb ügyekre is. Rendkívül elgondolkoztató az Országos Levéltárban található dokumentum, amelyet jelentősége miatt szó szerint idézünk: „A bpesti kir. büntetőtörvényszék mint a fiatalkorúak bíróságától. F. bl. 17303/1920. A budapesti államrendőrség közölte a fiatalkorúak bíróságával azoknak a volt középiskolai tanulóknak a névsorát, kiket a m. kir. Vallás- és Közoktatásügyi miniszter 106.706/1920. sz. rendeletével az összes hazai iskolákból kizárt. A fiatalkorúak ügyészének indítványa folytán az iránt keresi meg a fiatalkorúak bírósága a m. kir. VKM-t, vájjon kívánja-e azt, hogy nevezettek ellen a bűnvádi eljárás is folyamatba tétessék. Bp. 1920. június 18. Moizer Imre s. k. P. H. kir. tszéki bíró." Az ügy folytatásáról, a meghurcoltatásokról veterán diákvezetőktől értesülhetünk. Piros jelvény a gomblyukban A budapesti ciszterci Szent Imre Főgimnázium fegyelmi bizottsága előtt 1919. szeptember 19. és 26. között Sz. F., volt VIII. osztályos tanuló állt vádlottként. A vád bizonyítására — hogy Sz. „még most is a Tanácsköztársaság híve", a bizottság osztálytársakat idézett meg. Ők mondták el, hogy a megszállás idején Sz. F. bujkáló kommunistákat — a jegyzőkönyv szavait idézve — „. . . több társával együtt kimentett a románok kezei közül." Ezek után a vádat hivatalosan bizonyítottnak tekintették. Nem kevésbé elgondolkoztatók azok a sorok, amelyek a VI. kerületi Állami Főgimnázium fegyelmi jegyzőkönyvében Sz. K. VI. osztályos tanuló ellen vádként olvashatók. Ismeretes, hogy e korszakban a politikai meggyőződés kifejezését gyakran színekkel jelezték. Senki előtt sem volt kétséges pl., hogy a Bocskay sapkán található fehér darutoll gazdája az ellenforradalmat szolgálja, Prónay vagy Horthy híve. Ünnepélyes alkalmakkor a piros színű ruhadarab önmagában gyanús volt; de a vörös jelvény, amelyet az említett VI-os diák a jegyzőkönyv szerint hordott, mindenképpen politikai meggyőződést fejezett ki. A megtorlás ilyen esetekben egyszer sem maradt el. A következő adat Kőbányáról, az ottani főgimnáziumból származik. A jegyzőkönyv kelte: 1919. október 3. Ezúttal egy V. I. nevű, ugyancsak VI-os diák állt a bírái előtt. A vád bizonyítására számos tanút idéztek meg. A fegyelmi bizottság elnöke elsősorban tőlük érdeklődött azokról a röplapokról, amelyeket az iskolába V. I. magával hozott. A jegyzőkönyv sokat sejtető sorai szerint a vádlott „tanuló társainak kényszerítő hatása alatt" tettét beismerte. A Fővárosi Levéltárban található adatok szerint három diák az osztályban az Internacionálét énekelte. A feljelentés után napok alatt megszületett az érintett tanulók azonnali eltávolításáról szóló döntés, amelyet szeptember 17-én Pintér Jenő tankerületi főigazgató írt alá. E határozatot, elrettentésül, valamennyi fővárosi középiskolában felolvasták a tanulók előtt. — A VIII. kerületi Práter utcai községi leányiskola egyik magyar óráján a fehérterror elleni nyílt tiltakozásképpen két osztály együttesen megtagadta a Szózat méltatását szorgalmazó dolgozat írását. A fegyelmi iratokban megtalálható a felbujtással vádolt diáklány kijelentése a dunántúli vérengzésekről. A „Pesti Napló" október 26-i száma az esetnek külön cikket szentelt. „Ez az iskolai történet kétségbeejtően komoly jelenség" — írja a szerző, majd hozzáteszi: „Nincs fontosabb és nagyobb munka annál, mint kiirtani a lappangó mételyt." A fennmaradt dokumentumok között található például a budapesti IV. kerületi Főreáliskolában történtekről szóló jelentés, amely szerint a gimnáziumban hét tanulót „kommunisztikus kör" szervezésén értek tetten és ügyükben a Katonai Rendőrség járt el. Szocialista diákszervezkedés tizenkét középiskolában Az ellenforradalmi konszolidáció, majd a fokozódó fasizálódás évei baloldali diákszervezkedéseinek története jórészt még feltáratlan. Az előkerült adatok egy része a Hivatalos Közlönyben található. A VKM 1921. január 27-én közzétett határozata szerint pl. az egyik diákoi a társadalmi rend ellen elkövetett izgatásért zárták ki a „hazai összes iskolából". A patinás hagyományokkal rendelkező Madách Imre Gimnázium igazgatója, Véghelyi József az iskola 1966 —67-es évkönyvében tanulmányt írt az 1931-ben létesült „Középiskolai Szocialista Diákszövetség"-ről. A szerző gazdag forrásanyagot idéz; egyebek között felhasználja a Párttörténeti Intézet archívumában található törvényszéki irattár dokumentumait, tantestületi értekezletek jegyzőkönyveit, korabeli újságokat stb. A gazdasági krízis hatására megnőtt a szocialista tanokkal rokonszenvező diákok száma, akikre 1931-ben a Szociáldemokrata Párt titkársága is felfigyelt. Ebben az évben széleskörűbbé és színesebbé vált az Országos Ifjúsági Bizottság (OIB) tevékenysége. Különösen sok gimnazista és kereskedelmi iskolás fordult meg a Famunkások Szakszervezete Népszínház utcai székházában rendezett összejöveteleken, valamint a Vasas Szakszervezetben tartott előadásokon és vitaesteken. Az utóbbi székházában, a VIII., Magdolna u. 5. sz. alatt 1931-ben a Szocialista Diákszövetség megszervezésére és irányítására öt tagú bizottság alakult. A bizottság vezetője Kepes Ferenc, a Madách Gimnázium 8/a osztályos tanulója lett. A diákszervezet rövid ideig a VII. kerületi Hársfa u. 37. számú házban, az illegális KMP fedőszerveként ismert „Mozgásművészeti és szavalókórus" helyiségében, majd a vezetők letartóztatásáig a Famunkások Szakszervezetében működött. A diákok munka- és akcióprogramot állítottak öszsze. A szocialista diákszervezetnek — az összesített adatok szerint — 12 budapesti középiskolában voltak tagjai. A többi között sejtek épültek a Madách Gimnáziumban, a IX., Mester utcai Fáy András Reálgimnáziumban, a Reáltanoda utcai Eötvös Gimnáziumban, az Abonyi utcai Zsidó Lánygimnáziumban, valamint a VI., Kölcsey Ferenc és Kemény Zsigmond Reálgimnáziumokban. A tanulói szervezkedés valóságos elindítója és útjának egyengetője, a dokumentumok tanúsága szerint, a KIMSZ keretében működő 11 tagú középiskolai csoport volt. Röplapjuk „Érettségiző diákok — Szegény diákok" megszólítással kezdődött, és arról szólt, hogy a matúra után munkanélküliség fenyegeti a diákságot, tehát gyökeres változást számukra is csak a Horthy rendszer megdöntése hozhat. A szocialista diákszövetség szerteágazó tevékenységet folytatott és a helyzethez alkalmazkodó akciók sorát vette programjába. Pl. szemináriumokat szerveztek magánlakásokon, a szakszervezetekben tartott előadásokat látogatták, ahol egyebek között József Attüával és Ries Istvánnal találkoztak. A tervek között turistaegyesület létrehozásáról, budapesti diákkonferencia összehívásáról, a Vörös Segély részére való gyűjtésről, könyvtár alapításáról olvashatunk. A szervezet 1932-ben „Vörös Diák" címmel illegális lapot szerkesztett, amelyből a letartóztatások miatt mindössze egyetlen szám jelent meg. A lap harcra hívott a „militarista, nacionalista nevelés megszüntetéséért", a vallásoktatás eltörléséért, a szervezkedés szabadságáért, az ingyenes tanításért és tanszerekért, valamint a diákönkormányzatért. 1932. január 9-én Féner Oszkárt a nála levő újságokkal és röplapokkal együtt a detektívek letartóztatták. A vezetőket a hírhedt Szemák Tanács elé állították, amely az 1921; III. tc. i.§. (1) bek. alapján az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló bűntettben marasztalta el a vádlottakat. Kepes Ferenc büntetését később a Kúria egy év hat hónapi fogházra emelte fel. A másodrendű vádlott, Féner Oszkár hat, Preiser Károly hét havi fogházat kapott. A letartóztatások, bírósági tárgyalások a közvéleményben nagy port kavartak, hiszen 18 — 19 éves diákokról volt szó. A jobboldal további preventív intézkedéseket követelt és mindenekelőtt a tanulóifjúság fokozott nacionalista nevelését sürgette. A baloldali diákszervezkedések még sem szűntek meg. 1936-os sajtóhírek letartóztatásokról 1936 nyarán a napilapok három fővárosi középiskolában a rendőrség által felgöngyölített baloldali diák megmozdulásról adtak hírt. Egyes újságok sejtetni engedték, hogy a bíróság elé kerülő ügyek nem álltak előzmények nélkül. A „Katolikus Szemle" „Kommunista szervezkedés a középiskolákban" című cikkében pl. így írt: „Az utóbbi évek folyamán többször leplezett le a rendőrség középiskolai tanulók között kommunista agitációt", majd hozzáteszi, hogy „igazságtalan dolog lenne azt állítani, hogy az iskola eddig ezzel nem gondolt. Ellenkezőleg, csakhogy a körülmények nagyon megváltoztak." Az „Új Nemzedék" 1936. április 4-i számában kilenc kommunista diák és diáklány letartóztatásáról számolt be, akik — mint írja — összejöveteleiket nem az iskolában, hanem társaik lakásán tartották. A lap szellemi vezetőnek Hegedűs Ágnest nevezte meg, aki az „Új Középiskoláért" című 14 oldalas diákújságot szerkesztette. A cikk ebből idézi az alábbi mondatot: „Középiskolások vagyunk, de a mai reriüszerben nem találjuk helyünket." A diákújság „bűneinek" lajstromában egyébként különféle diákkívánságokról, pl. a tandíj-rendszer reformjának követeléséről olvashatunk. A szerző a letartóztatott tanulók „elvetemültségének, képmutatásának" illusztrálására megjegyzi, hogy azok az iskolában „példás magaviseletet tanúsítottak." A szélső-jobboldali „Magyarság" 1936. június 6-i számában ismerteti a Szemák Tanács elé került vádiratot, amelyből kitűnik, hogy a mozgalmat egy Szigeti Péter nevű tanuló kezdeményezte. A vádlott a cikk szerint: „Társaival együtt öszszejöveteleket tartott, amelyeken a kommunista forradalom szemléletével és gyakorlati alkalmazásával foglalkoztak." Ezek a 19-es diákok jól vizsgáztak az iskolában a tantárgyak sorában nem szereplő forradalomból. 39