Budapest, 1970. (8. évfolyam)

12. szám december - Jécsai Andor: Milyen lesz az új MTESZ székház?

FÓRUM Milyen lesz az új MTESZ-székház? Magasház vagy középmagas épület kerüljön az Astoria Szállóval szemközti sarokra Ez év júliusa óta több cikk jelent meg a napilapokban, folyóiratokban a MTESZ székház tervpályázatáról. Ezek az írások ismertették a legmagasabb díjat kapott pályázatokat is. így tudta meg az ország és Budapest közönsége, hogy 1971-ben megkezdik az Astoria szállóval szemben levő üres telken a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége székházának, az új Technika Házának az építését. Maga a hely mindenki előtt közismert. Jelenleg ugyan a metró-építkezéssel kapcsolatos felvonulási létesítmények láthatók a telken, de ezek hamarosan eltűnnek, hogy megkezdődhessék a munka. A telket körülvevő kőfal Múzeum körúti oldalán szerény emléktábla hirdeti, hogy valaha itt állt a Pesti Magyar Színház néven működő első magyar Nemzeti Színház. A pályázat előzményei A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége eddig a Szabadság téri Technika Házá-ban volt található, „társbérlet"-ben a Magyar Televízióval. A televízió fejlődése szükségessé teszi, hogj' az épület öszszes helyiségét megkapja. Ezért hozott a kormány Gazdasági Bizottsága olyan döntést, hogy az MTESZ részére új székház felépítéséről kell gondoskodni. A Budapest Fővárosi Tanács V. B. által felajánlott telkek közül a MTESZ elnöksége a Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán levő területet találta legalkalmasabbnak. A kiírt tervpályázat olyan feltételeket szabott, amelyek mindenben kielégítik ennek a fontos Szövetségnek az igényeit. A Szövetséghez 27 tudományos egyesület illetve társaság tartozik. A tagegyesületek a műszaki, gazdasági, agrár- és természettudományok úgyszólván minden ágát felölelik. Céljuk a tudomány és technika haladásának, a népgazdaság fejlődésének társadalmi előmozdítása, a tagság szakmai tájékoztatása, továbbképzésük támogatása, szervezése. A tagegyesületek a MTESZ-en belül önállóan tevékenykednek, függetlenített munkatársaik vannak, a székházban saját irodaszobákkal és tanácskozó helyiségekkel rendelkeznek. A Szövetség keretében évenként közel 10 000 szakmai előadást, konferenciát, kongreszszust, kiállítást, bemutatót, filmvetítést szerveznek. Az 1968. évi összes rendezvényeken résztvevők száma kb. félmillió fő volt. Ez a szám azóta is állandó növekedést mutat. A rendezvényeknek mintegy fele Budapesten bonyolódik le, és nagyarányú személyi forgalmat, élénk társadalmi életet eredményez a székházban. A legforgalmasabb időszakban a székházat egy-egy nap 3000 fő látogatja. Mindezek parancsolóan meghatározzák a felépítendő új székház szerkezetét, belső elrendezését, hiszen a Szövetségben tömörült szakemberek természetes igénye, hogy az új épület korszerű keretet nyújtson sokoldalú tudományos és társadalmi tevékenységükhöz. Ezt az igényt még fokozza az, hogy a felépítendő székház Budapest egyik legexponáltabb helyén fog állni és annak külső alakja, formája városképi szempontból is meghatározó jellegű lesz. A MTESZ a jelenlegi Technika Házában kb. 82 ezer légköbméter helyet foglal el. A tervpályázat kiírása — figyelembe véve a felmerült jogos igényeket (korszerű étterem stb.) — az új székház légköbméter szükségletét, egy előterv tapasztalatai alapján, 100 ezres nagyságrendben szabta meg. Harmincöt pályamű A január 15-én kiírt pályázatra május 31-ig harmincöt pályamű érkezett be. A pályaműveket 15 tagú bíráló bizottság értékelte, amelyet különféle szakértőkkel egészítettek ki. A bizottság elnöke az azóta tragikus körülmények között elhunyt Kiss Árpád, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke volt, alelnökei dr. Szabó János, az ÉVM első miniszterhelyettese és dr. Valkó Endre, a MTESZ főtitkára. A bizottság tagjai is neves építészek, ismert szakemberek voltak. A bizottságban helyet kapott a Budapest Fővárosi Tanács V. B. képviselője éppen úgy, mint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, az Építőipari Tudományos Egyesület, a Magyar Urbanisztikai Társaság, a DUNABER mint a létesítmény felkért beruházója. A Szövetség vezetőségét is többen képviselték a bíráló bizottságban. A pályaműveket részletesen értékelték. Az erről kiadott zárójelentés 41 oldalon sorolja fel azt a kilenc kiemelt pályázatot, amelyek között elosztották a félmillió forintnyi díjat. A tervek többsége színvonalas, értékes gondolatokat, megoldásokat tartalmazott, méltón tükrözte a magyar építőművészet eddigi eredményeit és a legmodernebb külföldi törekvések magyar környezetbe helyezésének lehetőségeit is. Emellett azonban — mint arról a Magyar Építőművészek Szövetségének kiállító termében közszemlére bocsájtott tervek is megmutatták — néhány „délibábos" elképzelés is született; egyik-másik pályázó öncélúan feltűnő épületet tervezett, míg mások a városképpel össze nem egyeztethető modernkedésbe estek. De elsősorban nem ezek a helytelen elképzelések jellemezték a pályázat egészét, hanem az átgondoltság és a magas szakmai tudás. A bíráló bizottság végül a pályaművek egymáshoz viszonyított értéke alapján, rangsorolás nélkül 80—80 ezer forintos díjban részesítette a 10. számú bírálati pályaművet (építész: Zalaváry Lajos, munkatársak: Csontos Csaba és Dobozi Miklós, belsőépítész: Detre Villő, szerkezet-tervező: Horváth Z. Kálmán, gépésztervezők: Solymosi Antal és Frölich Tibor) és a 19. számú pályaművet (építész: Horváth Lajos és Marussy Ferenc, gépész: Móricz István és Majoros Levente).Emellett két pályaművet részesített 60—60 ezer, egy pályaművet 40 ezer és négy pályaművet 25—25 ezer forintos díjban, illetve megvételi összegben. Két fökoneepció Érdemes kicsit részletesebben megnézni a két első helyezést nyert pályaművet. Annál is inkább, mert mögöttük két építészeti koncepció körvonalai tűnnek elő. Két olyan koncepcióé, amelyek között — Budapest fejlődése szempontjából — még ma sem dőlt el a vita. Zalaváry Lajos és munkatársai pályázata az adott helyre egy középmagas épületet képzel el. Az épület főtömege olyan magas lenne, mint a mellette levő volt Pannónia Szálló (jelenleg egyetemi diákkollégium) párkánya. Erre, a gyakorlatilag 4 emeletes főépülettömegre helyezi érdekes vonalú, modern megoldással az előadótermeket. Az alsó épületrészben lennének az irodák, egyesületi helyiségek. Terve, amely kb. 140 000 légköbméterrel oldja meg az előírt feladatokat, bizonyos flexibilitást tételez fel, mert a körben elhelyezett egyesületi helyiségek közé helyezi a két nagy előadótermet, amelyek bármelyik részről könnyen elérhetők. így mintegy fregoli rendszerrel lecsökkenthető a külön előadótermek száma. A földszintről nagyteljesítményű mozgólépcső szállítaná a tömeget az épület felett levő előadótermekbe. Számításai szerint ezek a mozgólépcsők — amelyek a metróhoz hasonlóan 3 mozgósávosak lennének — hat perc alatt el tudnák végezni a felső előadótermek ürítését. Maga Zalaváry Lajos 3 főtényezőben foglalja össze tervének lényegét: a párkány nem magasabb, mint a szomszédos kollégiumépületé, ami városképi szempontból fontos; az épület differenciált alaprajza lehetővé teszi a nagyszabású flexibilitást; és végül a gyors mozgólépcsőrendszer, mint meghatározó belső szerkezeti épületelem. A másik első helyezést nyert terv egészen más építészeti koncepcióból indul ki. Horváth Lajos és Marussy Ferenc terve szerint az új Technika Háza egy 100 méter magas toronyház lenne, amely külső formájában is reprezentálná korunk műszaki fejlődését. „Megoldásaival jellemeznie kell a kort, amelyben létrejött — írják tervezői —, karakteresen mutatnia kell a Szövetség rangját és szellemét, melyet magában foglal." A terv a nagy térigényű közösségi helyiségeket a csatlakozó Rákóczi úti kollégiumi épület párkánymagasságával egyező, megközelítően az egész beépítési területet igénybevevő tömbbe szervezi; a következő szinteket tartalmazó toronyépítményt helyenként átmenő légterekkel szakítja meg, érzékelhetően abból a célból, hogy a lépcsőket, felvonókat magukban foglaló, vagy éppen üres nyolcszögalaprajzú vasbeton pylonokat — mint az épület gépszerű konstrukciójának függőleges rúdjait — helyenként láthatóvá tegye. 27