Budapest, 1970. (8. évfolyam)

12. szám december - Ságvári Agnes: A Fővárosi Közmunkák Tanácsa centenáriumára

FÓRUM A főváros építés-hatóságpolitikai irányelvei Az építési engedélyezési eljárások szabályozása, az egységes jogalkalmazás és az állampolgári jogok biztosítása érdekében a Fővárosi Tanács V. B. Városrendezési és Építészeti Főosztálya kidolgozta az építési hatóságpolitikai irányelveket, melyek alkalmazásához a V. B. hozzájárult. Az alábbiakban összefoglalóan ismertetjük az irányelveket s azok alkalmazási körét. Városrendezés A gazdaságirányítás új rendszerében új követelmények alakulnak ki a területrendezéssel szemben. A beruházási elhatározásokat várhatóan reálisabb gazdasági mérlegelés előzi meg. Mivel a tanácsok kezében jelentős iparfejlesztést elősegítő és korlátozó eszközök összpontosulnak, a város és az iparfejlesztés kölcsönös érdekei jobban érvényre jutnak. Az új követelmények szükségessé teszik a tervellátottság növelését, a tervek műszaki-gazdasági és tartalmi követelményeinek fejlesztését. A beruházások helykijelölése és a település szerkezetébe illeszkedése nemcsak a beruházónak gazdasági érdeke — hiszen nagymértékben befolyásolja a létesítmény rentabilitását —, hanem igazgatási feladat is. A beruházások összehangoltsága a területrendezési koncepciókkal elengedhetetlen követelmény. A területrendezési terveket mindenkor a település fejlesztéséért felelős hatóság dokumentumának kell tekinteni. Készítésében nemcsak mint megbízó érdekelt, hanem mint a terv kialakítója is; emellett a szükséges módosításokat is kezdeményezi és végrehajtásukat biztosítja. A rendezési tervek alkalmazásához kapcsolódó jogi hatások igen széles körben érintik a különböző állami, társadalmi és szövetkezeti szerveket. A városrendezési terv alapján a tulajdonjog korlátozására is sor kerülhet (pl. építési tilalmak és korlátozások, beépítési kötelezettségek stb.). A főváros fejlesztésében a legnagyobb területet érintő kollektív lakásépítés új alapokra helyezése — a házgyári technológia növekvő alkalmazása — számos városrendezési problémát vet fel (pl. a beépítési mód és az építéstechnológia kapcsolata, a közellátás módjának racionális megválasztása, az építészeti megformálás, egységesség-változatosság stb). Ezen problémák tüzetes megvizsgálása rendkívül sürgős, mivel a házgyári termelés jelentősen kihat a főváros területfelhasználására, szerkezetére, az egész városkép alakulására. A IV. ötéves terv lakásépítkezéseihez szükséges rendezési tervek rendelkezésre állnak. A megváltozott technológiai követelmények, a nagyüzemi szerelési mód, a kedvezőbb közművesítési lehetőségek, a megközelítés és a parkolás célszerűbb megoldása azonban indokolttá teszik egy-egy rendezési terv módosítását. Lakáspolitika A nagyszabású lakásépítési program végrehajtásának egyik fontos feltétele az optimális adottságú építési területek kiválasztása. A többségükben házgyári termékekből létesülő lakótelepek részére olyan, viszonylag nagy kiterjedésű területeket kell biztosítani, ahol a közművesítésre a legkedvezőbbek a feltételek. Külön gondot kell fordítani arra, hogy a közművesítést időben elvégezzék. A lakásépítési program fő célkitűzése: 1985-ig minden önálló család jusson saját főbérleti lakáshoz. A távlati cél, 2000-re: minden személynek legyen külön szobája. Törekedni kell a fekvőhelymentes nappali szobák biztosítására is. A IV. ötéves tervidőszakban indokolt az S3 m2 átlag-alapterület, a kétszobás lakásátlag előírása. A többlakásos társasházak lakásainak átlag-alapterülete sem lehet ennél kisebb. A lakótelepeket komplexen, a szükséges kapcsolódó létesítményekkel kell tervezni, biztosítva az eddig alkalmazott normatíváknak megfelelő ellátottsági szintet. Az állami lakótelepek mellett elsősorban a csoportos társasházas lakótelepeket, továbbá az egyéni társasházak építését kell előnyben részesíteni. A családiházas építkezést csoportos telepítéssel öszszefogva, nagy zöldterületekbe ágyazva — sorház, lánc-ház, teraszház stb. létesítésével — lehet gazdaságossá tenni; csak így alkalmazható a korszerű technológia, s az utak és közművek kiépítése így lényegesen olcsóbb. Az eddigieknél nagyobb mértékben kell bekapcsolni a vállalati erőforrásokat a lakossági lakásépítés támogatásába. Különösen fontos, hogy lehetőleg minden lakást távfűtéssel vagy gázfűtéssel szereljenek fel. Valamennyi társasházépítkezésnél — az építési szabályzat figyelembevételével — a lakások számának egyharmadával egyenlő számú garázshelyiséget kell építeni, az épületben vagy azon kívül (pl. a támfalban); s a telken ugyanennyi parkolóhelyet kell biztosítani. Amennyiben az építtetőknek nincs anyagi lehetőségük a garázs és a ház egyidejű felépítésére, módjukban áll a garázst később felépíteni — de a helyet mindenképpen biztosítaniok kell erre a célra. A szabadon álló építési övezetekben — megfelelő geodéziai felmérés alapján — minden esetben tereprendezési terv készítendő, az épületek, egyéb létesítmények, utak és a növényzet feltüntetésével. A városképi adottságok védelme érdekében fokozott gondot kell fordítani az épületek külső megjelenésére, az alkalmazott építési anyagokra és szerkezetekre. Építési engedély csak megfelelő külső megjelenés biztosítása esetén adható. Lakáskialakítás és megosztás nem engedélyezhető, ha további egyszobás lakás létesülne. Műemlékvédelem A városrendezés és műemlékvédelem elválaszthatatlan, szoros egységet alkot. A rekonstrukciók során a történelmi város megőrzése, a jellegzetes utca-hálózat megtartása, a hagyományos utcakép egységének fennmaradása egyaránt fontos követelmény. A régi építészettörténeti értéket képviselő alkotások között az új objektumokat magasszintű tervezéssel, szellemileg és anyagilag a maximumot nyújtva kell létrehozni. A védett épületek korszerűsítése és felhasználása jelentős szempont. Korszerűsítés esetén törekedni kell az épületszerkezetek megőrzésére. Az épület adottságai, szerkezeti és térbeli rendszere, a boltozatos, freskós vagy stukkós terek, az ablakosztások és szintmagasságok kötöttséget jelentenek ugyan a felhasználásnál, de ezek együttesen határozzák meg az épület értékét. A helyreállítás minősége, a jó karbantartás, a megelőző karbantartás a védelem alapvető követelménye. A kultúrtörténeti jelentőségű védett épületek nemzeti vagyont jelentenek; a fenntartásnak és jó karbantartásnak tehát ösztönző erejűnek kell lenni, mert csak így biztosítható, hogy az utókor számára közkincsként élvezhető műemléki objektumok maradjanak fenn. Építésrendészet és műszaki igazgatás Sajnálatosan gyakoriak az építési engedély nélkül, vagy az engedélytől eltérő módon végzett építési munkák. Hogy ilyen, nehezen orvosolható helyzetek ne állhassanak elő, az irányelvek rögzítik a helyes eljárás módjait. Ha az elsőfokú építésügyi hatóság a helyszíni szemle alapján tisztázza a tényállást, szükség esetén az építtetőt az építmény átalakítására illetve lebontására kötelezi — vagy hivatalból megadja a fennmaradási engedélyt. Ha a tényállás helyszíni szemle alapján nem tisztázható, úgy az építtetőt a fennmaradási kérelem és mellékleteinek előterjesztésére kötelezi. Közterületet csak a legszükségesebb esetben szabad igénybe venni. Az építési hatóság a közterülethasználat megszüntetését és az eredeti állapot visszaállítását — az építési szerződés időtartamának lejártával — a helyszínen köteles ellenőrizni. Közterületre felvonulási épület csak a legszigorúbb műszaki szükségesség esetén építhető, és azt az engedély időtartamának lejártakor le kell bontani. Ellenkező esetben az épületet az építtető költségére hatósági úton bontják le. Védett és kiemelt területeken csak egységes tervek alapján helyezhetők el árusító pavilonsorok. Aluljárókban az eredetileg megtervezett árusító objektumokon kívül egyéb engedély nem adható ki. Minden olyan egyéb létesítmény — padok, virágvályúk, egyéb kisarchitektúrák —, amely nem építési engedély köteles, alkalmazási engedélyezési eljárás alá esik. A városkép védelme érdekében az építési hatóságoknak az eddiginél következetesebben kell őrködniök az építési törény és a BVSZ megfelelő jogszabályainak betartásán. Főútvonalakon a homlokzatok felújításánál tilos az architektúra megbontása, egyszerűsítése, a díszesebb burkolatok levétele. Az ilyen épületeket az eredeti homlokzatnak megfelelően kell helyreállítani, az eredeti vagy azzal megegyező minőségű anyagokkal. Fokozott gondot követel az épületek színezése. Sortatarozáskor utcától utcáig tartó színezett homlokzatburkolási terveket kell készíttetni. Új feladat a földalatti létesítmények építészeti kialakítása. Erről, az eddigi tapasztalatok összegezésével, részletes irányelvek készülnek az elsőfokú építésügyi hatóságok számára. Megoldásra vár az irányító táblák, feliratok, utca-névtáblák, házszámtáblák és a közlekedési irányító berendezések egységesítése. A hirdetőberendezések összehangolása a városképi, építészeti követelményekkel szintén fontos feladat. Új építkezéseknél csak az építésvezető hozzájárulásával adható építési engedély reklámberendezésekre. Régi épületeknél tanulmányterveket kell készíteni a hirdetőberendezések elhelyezési lehetőségeiről. Építési engedélyezési eljárások A 10/1969./VI. 8./ÉVM. sz. rendelet merőben új eljárási rendet vezet be a szakhatóságok közreműködését illetően. Az új eljárási rend egyszerűsíti, lerövidíti az építésügyi hatóságok eljárását. A tervező az építési engedély iránti kérelem benyújtása előtt köteles beszerezni a szakhatóságoknak (közegészségügyi, tűzrendészeti, polgári védelem, közúti, közlekedési stb.) a helyszínrajzra és az építési munka műszaki terveire vonatkozó hozzájárulását, továbbá az érdekelt vízügyi, csatornázási, gáz és elektromos műveknek, a távhőszolgáltatási szerveknek és a postának az üzemét érintő fejlesztések szakszerű megoldására vonatkozó nyilatkozatát. Ha az elsőfokú építésügyi hatóságok és a tervezők eleget tesznek a rendelet előírásainak, így az építési engedély előkészítési ideje nagymértékben lerövidül. Az eddig szerzett gyakorlati tapasztalatok arra mutatnak, hogy a tervezők számos esetben elmulasztják a rendelkezés végrehajtását — így az építésügyi hatóságok megkeresés útján kénytelenek beszerezni a szakhatóságok állásfoglalását, ami az eljárás elhúzódásához vezet. Az építésügyi hatóságoknak — a többi között — meg kell győződniök arról, hogy a tervezett építkezés megfelel-e a területrendezési és műemlékvédelmi előírásoknak, a helyi városrendezési terveknek és szabályoknak, a városkép követelményeinek, a korszerű építészeti követelményeknek stb. Hogy az erre vonatkozó rendelet gyakorlati alkalmazása során, a lakó- és üdülőterület építési övezetei tekintetében, a főváros önállóan járhasson el, szükséges az Országos Építésügyi Szabályzatban található részletrendelkezéseket a Budapesti Városrendezési Szabályzattal összehangolni. Az építési hatóságpolitikai irányelveket az I— XXII. kerületek építési és közlekedési osztályainak egységesen kell alkalmazniok.