Budapest, 1970. (8. évfolyam)

12. szám december - Fekete Gábor: Lebontásra váró negyedek

Sulyok Katalin Hz Országos Traumatológiai Intézet ,Sebészet -)- tudomány" — ... nem adta meg neki az elsőbbséget, összeütköztek, csúnyán megsérült. Egy hete a Kohóiban fekszik. — Az hol van ? — A Fiumei úton. Az ellesett beszélgetésből egyetlen meghatározás pontos: valakinek balesete volt, és kórházban fekszik. Mert a Fiumei utat már régen Mező Imre útnak hívják, az egykori Koltói Kórház pedig tizennégy éve „Országos Traumatológiai Intézet" néven működik. * A „traumatológia" görög szó, jelentése: sebészet + tudomány. A köznapi szóhasználatban azonban baleseti sebészetet jelent. Hazánkban az első baleseti sebészeti osztályt 1928-ban, az Uzsoki utcai Kórházban hozták létre. A Magdolna Baleseti Kórház 1940-ben épült, a Fiumei úton. Ez a kórház a felszabadulás után a mártírhalált halt Koltói Annának, a Vasas Nőszervező Bizottság titkárának, a főváros Törvényhatósági Bizottsága tagjának nevét vette föl. 1947-ben a Koltói Kórház épületébe klinikák költöztek, többek között a Sebészeti Klinika egy része is. A Sebészeti Klinika kétszáz ággyal itt a továbbiakban mint baleseti sebészeti osztály működött. A kétszáz ágyat idővel százötvenre csökkentették. Ebből az osztályból 1956 január i-én megalakult az Országos Traumatológiai Intézet. 1953-tól a fővárosi és a megyei nagy kórházak sebészeti osztályai mellett — azokból leválasztva — önálló részlegeket hoztak létre, ahol csak baleseti sérülteket láttak el. E megoldást a kényszer szülte: megnőtt a balesetet szenvedett emberek száma, ellátásuk egyre bonyolultabb lett, s ez meghaladta az általános sebészeti osztályok befogadóképességét és erejét. A kis baleseti sebészeti részlegek, osztályok szakmai munkájának összefogása, irányítása; új gyógymódok kidolgozása és bevezetése; traumatológus-szakorvosok képzése és továbbképzése; tudományos és kutatómunka; a fővárosi baleseti sérültek ellátása — ez lett az Országos Traumatológiai Intézet feladata. Tehát magyar baleseti sebészetről, mint központilag irányított, az egészségügy önálló ágaként elismert-elfogadott szakterületről, csak az Országos Traumatológiai Intézet megalakulásától, 1956-tól beszélhetünk. Szakosodás A 20. század nagyarányú, gyors fejlődést és változást hozott az egészségügyben. Az orvostudomány egyes ágai — amelyek évszázadokig virágoztak — sorvadásnak indultak. (Csak a hazai tbc-halálozás alakulására gondoljunk, vagy a fertőző betegségekre.) Ugyanakkor új tudományágak születtek és születnek ma is (onkológia, aneszteziológia, reumatológia). A gyáripar hazai fejlődése, nagy arányú gépesítése, a közlekedésben a nagy sebességű járművek számának szaporodása a balesetek számszerű növekedésével együtt járt. Hazánkban 1938-ban 51 526 üzemi baleset volt. 1958-ban 85 296 üzemi baleset volt. 1964-ben 146 888 üzemi baleset volt. Napjainkban pedig már évi 150 000 fölött. Ezen kívül: 1951-ben az országban 7236 közúti baleset történt. 1961-ben az országban 9898 közúti baleset történt. Jelenleg évi 22 ooo-nél tartunk. Mindenki tudja, hogy egyetlen hétvégén 120-200 baleset történik az utakon. A baleset pedig kisebb-nagyobb sérüléssel jár. De nemcsak a balesetek száma nőtt. Régen a baleseti sérülések többsége „egyszerű" végtagsérülés volt. A sérültet kiválóan ellátták az általános sebészeti osztályokon. Ma — nemcsak hazánkban, de világszerte — előtérbe kerültek a polytraumizációs sérülések. Például : a közlekedési baleset áldozata kar- vagy lábtörésen kívül koponyasérülést, mellkasi sérülést is szenved. Egyetlen üzemi balesetnél — szenvedője 40 éves férfi — a következő sérülés fordult elő: nyílt combtörés, kar- és bordatörés, koponyasérülés, májrepedés, vesevezeték szakadás. Az ilyen sérült ellátása egy általános sebészeti osztályt a mindennapi munkájától merőben más, összetettebb feladatok elé állítja. Sőt — a kimondottan baleseti sebészeti osztályon is — már több orvos beavatkozását igényli. Tehát a traumatológián belül is bizonyos fokú szakosodást kíván. Éppen ezért, az Országos Traumatológiai Intézetben az általános traumatológiai osztály mellett speciális osztályokat alakítottak ki: — 1958-ban a neuro-traumatológiai osztályt, az idegrendszeri sérültek ellátására, — 1958-ban új részleget a mellkasi sérültek részére, — 1960-ban kéz-sebészeti osztályt, — 1962-ben 22 ágyas gyermektraumatológiát. S emellett működik orthopaed-rehabilitációs osztály, akut-hasi-sebészeti osztály, aneszteziológiai osztály, röntgen osztály, kórszövettan, klinikai laboratórium. Az Országos Traumatológiai Intézet a klinikákkal társbérletben újnak, korszerűnek ma már egyáltalán nem mondható épületben működik. Átalakításokkal, bővítéssel azonban ágylétszáma 1961-től napjainkig a kezdeti 150-ről több mint duplájára nőtt. Betegforgalom A baleset utáni percekben már a mentőautóban elkezdődik a harc a sebesült életéért. A legszükségesebb beavatkozás már ott megtörténik. S a mentőautó — URH-rádióadón — értesíti a sérült állapotáról a kórházat, hogy milyen műtétre készüljenek fel. A mentőt az intézet baleseti bejárójánál már várják, és a sérültet az állapotától függően azonnal a műtőbe vagy az ambulanciára viszik. Ha szükséges, mire ő a műtőbe kerül, már mellette van a végtagsebész, az idegsebész, a mellkassebSsz, a röntgenorvos, az altatóorvos, a vérátömlesztést végző szakember. A „Kohóiban" nincs ünnep, hétköznap, nappal, éjszaka. Itt mindig műszak van. A nap minden órájában készenlétbe helyezett szakemberekkel, műtőkkel, műszerrel, vérrel. Az intézetbe 1957-ben 2511 beteget vettek fel. 1960-ban 3050 beteget vettek fel. 16