Budapest, 1970. (8. évfolyam)

12. szám december - Fekete Gábor: Lebontásra váró negyedek

1963-ban 5771 beteget vettek fel. 1965-ben 6717 beteget vettek fel. 1956 és 1965 között összesen 42 962 beteget vettek fel, 1965-től pedig átlagosan évi 7000-et. Az Országos Traumatológiai Intézet olyan gyógyító intézmény, ahol az ápoltak nem betegek, hanem sérültek. Épp ezért az életben tartásukhoz, és a felgyógyulásuk érdekében gyakran kerül sor műtétre. 1957-ben 1044 műtétet hajtottak végre. 1960-ban 1692 műtétet hajtottak végre. 1963-ban 3401 műtétet hajtottak végre. 1965-ben 3230 műtétet hajtottak végre. Jelenleg már 4000 műtétet végeznek évente. Ez azt jelenti, hogy minden napra átlagosan tizenegy-tizenkettő jut. Itt az első tennivaló: életben tartani a sebesültet. A második: meggyógyítani. Intenzív osztály A súlyos és életveszélyes sérültek életbentartásához és gyógyulásához az eddig alkalmazott s bevált terápián túl számos új, sok esetben komplex eljárást alkalmaznak. Az eszméletlen sérültet a nap minden órájában, az óra minden percében figyelni kell, ápolásuk pedig külön gondosságot igényel. Mindez még a traumatológiai osztályokon sem lehetséges, hiszen a nővérnek sok súlyos, magatehetetlen betege van, hosszú ideig nem maradhat egynél, mert akkor ki vigyáz a többire. Az Intézetben 1958-ban három ágyas részleget hoztak létre, az „őrzőt". Ide összpontosították a mediko-technikai felszerelést; a legjobb ápolónők közül pedig kiválogatták azokat, akik legalkalmasabbak a súlyos sérültek ápolására, s megkezdték különleges kiképzésüket. A három ágy azonban hamarosan kevésnek bizonyult. Ezért 1962-ben 12 ágyas, önálló, intenzív terápiás osztállyá bővítették. Az osztály szakemberlétszáma: egy főorvos, négy orvos, egy osztályvezető ápolónő, tizenhat szakképzett (s a különleges tanfolyamot elvégzett) nővér, öt segédápolónő, három aszszisztensnő, egy gyógytornász, egy diétásnővér, egy technikus és egy adminisztrátor (félállásban egy műtősnő és egy műtős), azaz összesen harmincöt ember. Munkájukat kiegészítik a betegekre felügyelő — szó szerint — a betegek minden lélegzetét, érverését figyelő műszerek és a gyógyító gépek. A beteg addig tartózkodik itt, , míg túljut a közvetlen életveszélyen. Az intenzív terápiás osztályon 1962-től napjainkig 2340 beteget ápoltak. Az intézetbe felvett betegek 4,25 százalékát. Az Országos Traumatológiai Intézeten kívül a nagyobb kórházakban már eddig is működtek intenzív osztályok. Azonban ezek egyéni kezdeményezésekként jöttek létre, és egyéni elképzelések szerint működtek. 1970 őszén jelent meg először miniszteri utasítás, amely kötelezővé teszi létesítésüket, és megszabja működésük feltételeit — nagyrészt épp az Országos Traumatológiai Intézet Intenzív Terápiás Osztályának eddigi tapasztalatai alapján. Csodára nem képes ... A baleseti sebészet fejlődése — annak ellenére, hogy rövid múltra tekint vissza — nagyon gyors. Az intézetben havonta-kéthavonta bevezetnek valami új eljárást, gyógymódot, műszert. Évek óta csontátültetést alkalmaznak, egyre többet dolgoznak műanyaggal, a roncsolt szöveteket a hagyományos varrás helyett gyakran a szövetbe felszívódó anyaggal ragasztják, az égési sérülteket nem kötözik, hanem műanyaghártyával borítják be. Az Országos Traumatológiai Intézet — s rajta keresztül a magyar baleseti sebészet — világviszonylatban kivívta rangját. Különösen a koponya és a mellkasi sérülések terén, ahol a halálozási arányszám a világon nálunk a legalacsonyabb. Tudomány, technika, szervezettség, alaposság, lelkiismeretesség — ezzel lehet jellemezni az Intézetben folyó gyógyító munkát Az orvosok, ápolónők jól képzettek, a rendelkezésükre álló felszerelés, műszerek modernek. De csodákra nem képesek... A baleset jelenleg hazánkban a vezető halálokok között szerepel. Gyakoriságával mindjárt a daganatos, ér-, szív- és idegrendszeri halálokok után következik. Nagyobb figyelmet kellene fordítani megelőzésükre — vallják a traumatológusok. Az üzemekben, gyárakban elsősorban a munka-és balesetvédelmi rendszabályok szigorú betartásával és betartatásával. (S hogy a balesetvédelmi oktatás sok helyütt ne abból álljon, hogy a dolgozókkal aláíratják a „balesetvédelmi oktatáson részt vettem" papírt...) A közlekedési balesetek nagy része is megelőzhető volna — kevésnek okozója a műszaki hiba. Előidézőjük a figyelmetlen vezetés, a nagy sebesség, az ittasság; s hogy a gyalogosok nem törődnek a piros jelzéssel, tiltó táblákkal, átszaladnak az úttesten, mozgó járműre ugranak, álló jármű mögül lépnek ki. Szervezés — orvosképzés Az Országos Traumatológiai Intézet a baleseti sebészet országos intézménye. A vidéki s a fővárosi kórházak traumatológiai osztályait összefogja, szakmai munkájukat irányítja és ellenőrzi. Az osztályok és az Intézet közötti kapcsolat fenntartására konziliáriusi— instruktori hálózatot alakítottak ki. Az Intézet orvosai rendszeres időközökben sorra látogatják a traumatológiai osztályokat, ellenőrzik berendezését, felszerelését, szakmai munkáját, betegforgalmát, és segítik tanácsukkal. Bármely fővárosi vagy vidéki traumatológiai osztály egy-egy súlyos esetben konzíliumot kérhet az Intézettől. Vagy betegét kezelésre fölküldheti az Intézetbe. Éz a kapcsolat lehetővé tette a gyógyítómunka egységes szemléletét és az új módszerek, új anyagok késedelem nélküli bevezetését és alkalmazását. Az intézet a traumatológus szakemberek képzésében és továbbképzésében is részt vesz. 1959-től — az intézet javaslatára — szakorvosi rendelet szabályozza a magyar traumatológus-szakorvos képzést. Eszerint a friss diplomás orvos négy évi általános sebészeti gyakorlat után szerzi meg a sebész— szakorvos képesítést, majd két évi traumatológiai osztályon végzett munka után jelentkezhet a traumatológus-szakorvosi vizsgára. Ehhez hasonló traumatológus-szakorvos képzés hazánkon kívül csak Ausztriában van. 1962-től az Orvostovábbképző Intézet Traumatológiai Tanszékeként orvostovábbképzés is folyik itt. Az általános — három hónapos — tanfolyamok mellett speciális tanfolyamokat is szerveznek, például: kézsérülések gyógyítása, mellkasi sebészet stb. Ahol gyakorlati és elméleti tudásanyagukat bővíthetik a traumatológus-szakorvosok. 1956 és 1965 között majdnem ezer orvos részesült továbbképzésben. Az Intézet az orvosképzésbe is bekapcsolódott: orvostanhallgatók töltik itt nyári gyakorlatukat, a szigorlók pedig itt részesülnek traumatológiai oktatásban. De állandó belső továbbképzés is folyik: az Intézet orvosai és ápolónői részére. Mert enélkül nem tudnának lépést tartani ennek az új tudományágnak gyors fejlődésével. Kutatómunka Az Országos Traumatológiai Intézetben a gyógyítás, szervezés, továbbképzés mellett nagy hangsúlyt kapott a tudományos kutatómunka is. A sérültek ellátásán-gyógyításán túl a sérülések megelőzésével és általános traumatológiai kérdésekkel foglalkoznak. A különböző munkacsoportok pedig osztályuk eddigi munkáját dolgozzák föl; tájékozódnak szakterületük külföldi tapasztalatairól; több éves kutató munkával sikerült kidolgozni a csontkonzervek előállításának módszereit, és csontbankot létesíteni, mely nemcsak az intézet szükségleteit látja el, de külső igényt is kielégít. Tudományos dolgozataikat hazai és külföldi szaklapokban publikálják; előadásaikkal részt vettek és részt vesznek traumatológiai konferenciákon, kongresszusokon. (1970 szeptemberében például Budapesten tartották a Nemzetközi Traumatológiai Kongresszust, mintegy ezzel is kifejezve a magyar traumatológia elismerését.) A kutató és tudományos munkát azonban nagyban hátráltatják az épület adottságai. Az Intézet kis területen fekszik, eléggé szűkösen vannak, az anyagi feltételek sem mindig adottak. Mindez azért szomorú, mert az Intézetnek — nemcsak hazánkban, hanem Európa-szerte — egyedülálló beteganyaga van, s ez a sérülések kapcsán fellépő problémák kutatására páratlan lehetőség volna. A kutató-gyógyítómunkát nagyban nehezíti az itt is létező létszámhiány. Elsősorban az ápolónő kevés. így van ez minden egészségügyi intézményben, de itt azért súlyosabb, mert az intenzív gyógyítás intenzívebb ápolónői munkát is kívánna. A másik gond: a sérültek nagy része — különösen a balesetek áldozatai — idős emberek. Gyakran előfordul, hogy gyógyulásuk után családjuk „ittfelejti" őket. Míg részükre valamelyik utókezelőben helyet találnak, foglalják a drága pénzen fönntartott helyet, amire az újabb, súlyos sérülteknek nagy szükségük lenne. 17