Budapest, 1970. (8. évfolyam)

12. szám december - Fekete Gábor: Lebontásra váró negyedek

Lebontásra váró negyedek Ha ládába gyűjtenék és a föld alá rejtenék az utókor számára azokat a jelképeket, amelyek a felszabadult főváros 25 évét szimbolizálják, a tárgyak között minden bizonnyal helyet érdemelne egy fotó: a hírhedt Mária Valéria telep végnapjairól. A pázsitos, toronyházas, üzlethálózattal és sztrádákkal ellátott József Attila lakótelepen élő, jó néhány korosztályra való gyerek manapság legfeljebb a lakónegyedet szegélyező földszintes házsorokból következtethet az egykori nyomornegyedre. Sajnos, a Mária Valéria nem az egyedüli slum volt, amelyet a régi Budapest nehezen lerázható örökségként hagyott az új, szocialista fővárosra. A tőkés iparosodás során zajló urbanizáció, a társadalmi differenciálódás szinte minden nagyvárosra rányomta a jellegzetes bélyeget, a nyomortanyák összefüggő, települést alkotó láncolatának képében. Fővárosunk sok pontján nyújt még komor és lehangoló látványt, megrázó és már-már el nem hihető élményt a ma emberének egy-egy slum. A „Csikágó" és a többiek Csupán néhány lépésnyire a Baross tér világvárosi forgalmától, üzletsoraitól, szikrázó fényeitől, a Népstadion monumentális kőkaréjától terül el a Százház utca, Grassalkovics utca, Jobbágy utca, Verseny utca, Murányi utca övezte pesti Csikágó. A századfordulói telekspekuláció éveiben zsúfolásig és nagy gyorsasággal beépített terület, bérkaszárnyái közé furakodott kisüzemeivel, műhelyeivel, levegőtlenségével, alvilági alakjainak gyülekezetével méltán kapta ezt a nevet. Nyomasztó élmény egy séta ezekben az utcákban, házaiban ma is: málladozó falak, nyaktörően meredek lépcsők töredezett fokokkal, leszakadásra kész függőfolyosók, amelyeken patkányok surrannak, szúrágta, korhadt födémek, repedezett falu egyszobás lakások és alagsori helyiségek, zsúfolt szobák, amelyekből esténként sötét alakok rajzanak ki. Egy kicsit jellemző e slum-lakások állapotára, hogy valahányszor egyet-egyet a közvetlen életveszély miatt ki kell üríteni, a szállítómunkások csak külön díjazásért, hosszas kérlelés után hajlandók a férgektől ellepett falak közé lépni. Igaz, sok munkájuk nem akad, a három-négy személyt kiszolgáló ágyak, a néhány roskadt asztal, szekrény, egy-két szék fuvaroztatása nem okoz különösebb gondot. Ami a lakókat illeti, tehetnék, mégsem költenek pénzt ezekre a szállásokra, berendezésükre. Ceglédi út 5—7. Apostol Pál felvételei