Budapest, 1970. (8. évfolyam)

12. szám december - Bajor Nagy Ernő: A Wekerle-telep

A Pannónia utca Bajor Nagy Ernő A budapesl intha játszott volna valaki s az akkori Üllői útra — mint gyermek selyemfonalra a gyöngyöt — fölfűzött volna néhány települést. Akik a Hungária körúttól határolt belterületen élnek, nem is igen hallottak még a Szemere-, a Miklós-, a Rendessy-, a lőrinci lakótelepről. Az utolsót kivéve, mind parcellázás nyomán alakult ki. Ahány házszám, annyiféle épület. Ki villát, ki majdhogynem hevenyészett házacskát építtetett, anyagi ereje szerint. Később elmosódtak a telepek különben is bizonytalan határvonalai. Napjainkra jóformán csak a nevük maradt fönn, a szájhagyomány és a régi mappák adatait az új térképekre is átmentő kartográfusok jóvoltából. De van azon a vonalon egy telep, amely elkerülte ezt a sorsot. Igaz, születésének körülményei sem hasonlatosak társaiéhoz. Csupán az Epreserdő keskeny sávja választja el a József Attila lakóteleptől, mégsem csak az erdőcske szélcibált fái zúgnak kettejük között. Oda ékelődött a történelem is. A Wekerle-telepet — mert arról van szó — időnként Állami Munkástelepnek is mondották s a hivatalosak most mindkét elnevezést kerülve, sehogysem nevezik. A XIX. kerület egy része — mondják csökönyösen. De a nép Wekerleként emlegeti mindmáig. Nem mintha Magyarország első polgár miniszterelnökének nevét kívánná megmenteni az enyészettől. Egyszerűen azért, mivel így ismerte meg, s hamarjában nem is tudna megnevezni olyan államférfit, akinek több szerepe lett volna a település létrejöttében. Nem korunk találmánya a lakásínség. A századelő Budapestjét úgy fojtogatta, hogy a kormányzat — a legfontosabb szakmunkások és közhivatali alkalmazottak meggyökerezését biztosítandó — olcsó munkáslakások építését határozta el. Az 1908. évi XXIX. törvénycikk 10 ezer ilyen otthon megteremtését irányozta elő úgy, hogy 6 ezret sietve tető alá hoz. Wekerle Sándor volt akkor az ügyet finanszírozó pénzügyminiszter, ő döntött úgy, hogy a telep Kispest északnyugati, beépítetlen szögletében létesüljön. A tágas terület, a mindössze 6,50 koronás négyszögölenkénti telekár (a főváros akkori határain belül háromszor annyit kértek a hasonló ingatlanokért), a lehetőség, hogy a helyszínen előállíthatják az építkezéshez szükséges homoktéglák millióit — mind kedvezett a szándék megvalósulásának. A kormányzat megvásárolt az építkezésekhez 472 ezer négyszögölnyi területet. Szemtanúk leírása szerint azon a síkságon addig mindössze egy csőszház és egy kút jelezte, hogy valami köze van hozzá az embernek is. Wekerle már 1908-ban elrendelte: létesítsenek a telepen homoktégla-gyárat, az épületek tervezésére pedig nyilvános pályázatot írt ki. 10