Budapest, 1970. (8. évfolyam)

12. szám december - Mezei Gyula: Pedagógiai pezsgés az általános iskolában

iz általános iskolában negatív hatásai a családra (alkoholizrtius, prostitúció), az átmeneti társadalmi helyzetben levő szülők körülményei. De ezen okok közé kell sorolni a csonka családok nagy számát is. Budapesten 1969-ben 6934 válást mondtak ki és az elvált családokban 3782 kiskorú gyermek nevelkedik. Befolyásolja a gyermekek tanulmányi eredményét a családok kulturális helyzete is. Mindeddig nemigen volt mód a gyermekekkel való egyéni foglalkozásra, hiszen néhány esztendővel ezelőtt még a tanulócsoportok 40-en felüli létszámmal működtek. A differenciált oktatás kialakítását nehezítette az a tény is, hogy nagyon sok gyermek iskolaéretlenül kezdte meg tanulmányait, és a problémás gyermekekkel való foglalkozásnak sem szervezeti, sem tartalmi feltételei nem voltak adottak. A differenciált oktatás alapfeltételének tekinthetjük az olyan osztálylétszámok kialakítását, amelyek lehetővé teszik, hogy egy-egy osztályfőnök megismerje az osztályába járó tanulókat és individuálisan is foglalkozni tudjon velük. A Végrehajtó Bizottság ezért úgy határozott, hogy 30-nál nagyobb létszámú osztályok általános iskolában nem szervezhetők. Nálunk 6 éves korban kezdődik a tankötelezettség. Azonban sok olyan gyermek van, aki 6 éves korában néhány hónappal, vagy 1 évvel is elmarad a fejlődésben társaitól. Ha ezek a többivel együtt kezdik meg általános iskolai tanulmányaikat, nagy nehézségek elé kerülnek és a kudarc-élmény egész iskolai tanulmányukra kihathat. Ezért vezettük be a fővárosban az iskolába lépő gyermekek iskola-érettségi vizsgálatát, melyet gyermekorvosok, pszichológusok, pedagógusok együttesen végeztek, szükség esetén szakorvosok és gyógypedagógusok bevonásával. Ennek eredményeképpen az értelmi fogyatékosok a kisegítő iskolában kezdhették meg tanulmányaikat. A szellemileg ép, de társaikhoz képest a fejlődésben elmaradt gyermekek számára korrekciós osztályokat szerveztünk, ahol jól felkészült pedagógusok kis csoportokban, intenzív pedagógiai eljárással foglalkoznak velük, hogy zökkenőmentesen, kudarc nélkül, egy-két esztendő alatt behozzák társaikat. 17 ilyen korrekciós osztály működik a fővárosban. Ma még jelentős azoknak a tanulóknak a száma, akik saját évfolyamuknál 1—2—3 évvel idősebbek (Budapesten a tanulók 10,8%-a). Bár erőteljes küzdelmet folytattunk azért, hogy csökkenjen az évet vesztett tanulók száma, ezzel a problémával is számolnunk kell. E gyermekek társaiknál fizikailag erősebbek, sok kudarcot elszenvedtek, szellemileg kitűnni nem tudnak — így inkább negatív magatartással akarnak tekintélyt szerezni maguknak. Úgy határoztunk, hogy e tanulókat kisebb létszámmal működő osztályokba vonjuk össze, ahol körültekintőbb pedagógiai munkával foglalkoznak velük, egyénileg segítve őket lemaradásaik pótlásában, megteremtve a feltételeit annak, hogy általános iskolai tanulmányaikat be tudják fejezni. 80 ilyen túlkoros osztály működik jelenleg a fővárosban. A 15—16 évesek részére pedig külön csoportokat szervezünk a dolgozók általános iskoláiban, rövidített tantervi anyaggal; emellett napi 4 órán át termelő munkában foglalkoztatják őket. E fiatalok problémás voltának legtöbbször munkamoráljuk alacsony színvonala is oka. A rendszeres fizikai munkával társadalmi beilleszkedésüket kívánjuk elősegíteni. A tanulókkal való differenciált foglalkozás érdekében hoztuk létre a kerületi Nevelési Tanácsadók szervezetét. Valamennyi kerületben Nevelési Tanácsadó Állomást létesítettünk függetlenített pszichológus vezetésével, orvosok, gyógypedagógusok, pedagógusok részvételével. Az iskolák a nevelésben különlegesebb problémát jelentő gyermekeket kötelesek a Nevelési Tanácsadóhoz küldeni. A Nevelési Tanácsadók elsődlegesen diagnosztikus funkciót látnak el: a gyermek nevelésében problémát jelentő okokat igyekeznek feltárni és annak megfelelően megoldást javasolni. Ha a problémát kiváltó ok valamilyen organikus károsodás, akkor gondoskodnak a gyermek terápikus kezeltetéséről. Ha környezeti ártalomról van szó, akkor az ifjúságvédelmi felügyelőkön keresztül segítenek a családnak a gyermek nevelésében. Ha a problémát előidéző ok az iskolában keresendő, a nevelőknek nyújtanak segítséget a gyermekkel való foglalkozáshoz. A Nevelési Tanácsadó javaslatára történhet a gyermekek iskolaváltoztatása, osztályváltoztatása, állami gondozásba vétele, intézetben való elhelyezése is. Nagyon jelentősnek tartjuk a tehetséges gyermekekkel való törődést. Ennek érdekében alakítjuk ki már az általános iskolákban a szakosított tantervű osztályok rendszerét. Jelenleg 590 üyen osztály működik a fővárosban (ének, zene, testnevelés, idegen nyelv, matematika); ezek számát a szükségletnek megfelelően bővíteni szándékozunk. Ugyancsak a tehetség gondozását szolgálják a különböző szakkörök és a rendkívüli tárgyak tanításának rendszere. Jelenleg A felső tagozatos tanulók 55,6%-a jár szakkörbe, 68,8%-uk tänül rendkívüli tárgyat, így mód nyílik arra, hogy a tanulók érdeklődését kitágítsuk, tudásukat elmélyítsük. ; A továbbtanulási képesség kifejlesztése A fővárosi általános iskolákban végzett tanulók 94,0 %-a valamilyen középfokú oktatási intézményben továbbtanul. Indokolt tehát az a követelmény, hogy az általános iskola valamennyi tanulóját képessé tegye a továbbtanulásra. Az elmúlt esztendőben felmérést végeztünk a szakközépiskolák első osztályaiban. Tapasztalataink elgondolkoztatóak: az I. osztályosok 11 %-a az osztályt eredménytelenül végezte. Sokaknál éppen a továbbtanulásra való általános iskolai felkészítés volt kifogásolható. Tehát nem csupán arról van szó, hogy a tanulók a tantervi anyagot bizonyos szinten elsajátítsák, hanem sokkal inkább arról, hogy sikerült-e az általános iskolában felkelteni bennük a továbbtanulási igényt, kialakítani az önálló tanulás képességét, megfelelő szintre fejleszteni gondolkodásukat. Általános iskoláinkban élénk pedagógiai pezsgés tapasztalható a pedagógiai módszerek korszerűsítése érdekében. Mintegy 242 pedagógiai kísérletet tartunk nyilván. Ennek ellenére, még mindig sokan azt vallják, hogy a tantervi anyag jelenlegi elrendezése csupán az alsó tagozatban teszi lehetővé a készségfejlesztést; a felső tagozatban nem jut rá idő. Kísérleteink rácáfolnak erre az állításra. A tanulók önálló munkájának fejlesztése a csoportos munka rovására, hatalmas lehetőségeket teremt éppen a készségek fejlesztésére, mindenekelőtt az önálló gondolkodás és tanulás képességének kibontakoztatására. Nem a tantervi anyag elrendezése, hanem a pedagógiai módszerek konzervativizmusa a legfőbb akadálya ma még annak, hogy valamennyi tanuló továbbtanulásra képessé váljék. Mindezért nagy súlyt helyezünk a tanárok metodikai továbbképzésére, s olyan pedagógiai kísérletek folytatására, melyek a hatékonyabb munkát segítik elő. Az idén fővárosi módszertani napok megszervezését tervezzük, annak érdekében, hogy az eddigi pedagógiai kísérletek tapasztalatait széles körben megismertessük a pedagógusokkal. Pályairányítási munka Végezetül még egy problémát emelek ki: a tanulók felkészítését pályaválasztásukra. A pályaválasztásban még nagyon sokszor a szülők elképzelései dominálnak, és kevésbé a gyermek képességei, valamint az egyes foglalkozási ágak perspektívája. A társadalom érdeke és az egyes ember egyéni boldogsága egyaránt azt kívánja, hogy behatóbban törődjünk a pályaválasztással. A gyermekek kevéssé ismerik a lehetőségeket. Nincsenek tisztában az egyes szakmák társadalmi hasznával, a választott hivatás társadalmi perspektívájával. Ugyancsak gondot jelent, hogy a gyermekek és szüleik nem tudják azonosítani a tanuló képességeit és a választott pálya követelményeit. Az általános iskola nevelő munkájában a pályairányításnak mind nagyobb szerepet kell kapnia. Nem lehet megoldás, hogy kitoljuk a pályaválasztás idejét; a nevelőmunka részévé kell tenni a pályaválasztásra való felkészítést. Ennek érdekében szerveztük meg a pedagógusok és a szülők széles körű tájékoztatását a különböző továbbtanulási lehetőségekről, az egyes pályákról, azok társadalmi perspektíváiról. Ugyanakkor biztosítani szeretnénk a gyermekek széles körű orientálását is. Ezt a célt szolgálják a pályaválasztási hetek, amikor a tanulók különböző üzemeket, munkahelyeket és iskolákat látogatnak meg. A másik tennivaló: a gyermekek valódi képességeinek megismerése, majd megismertetése önmagukkal és szüleikkel. Ez a feladat az osztályfőnökökre hárul. Erre a tevékenységre igyekeztünk őket szervezetten felkészíteni. A Fővárosi Pályaválasztási Intézet pszichológiai vizsgálataival, szociológiai elemzéseivel, propaganda tevékenységével e munka hivatott irányítójává vált. A fentiekben jelzett problémák valóban sürgetik az általános iskola belső struktúrájának és tartalmának korszerűsítését. Ám újra megismétlem: az általános iskola állja az idők próbáját, szervezetének megváltoztatása szükségtelen. P