Budapest, 1970. (8. évfolyam)

12. szám december - Dr. Szűcs István: Lakásépítés

Budapest és környéke általános városrendezési terve II. Dr. Szűcs István Lakásépítés A lakáshelyzet megjavítása gazdaságpolitikánk egyik legégetőbb kérdése. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács közös határozata a többi között megjelölte azt az utat, melyen haladva, a mai értelemben vett lakáshiány gyors felszámolása elérhető; illetve meghatározta azokat a teendőket, melyek a lakáshelyzet gyökeres megjavítása érdekíben elvégzendők. A kielégítő lakásviszonyok megteremtésének egyik legfontosabb módja, hogy minél több új lakást építsünk, s hogy az új lakásépítkezésekkel párhuzamosan, azok ütemétől függően a lakás céljaira nem alkalmas, vagy alkalmassá nem tehető lakóépületeket lebontsuk. A népgazdasági tervek határozzák meg, hogy egy hosszabb vagy rövidebb időszakban mennyi lakást kell építeni, illetve mennvi lakást bontanak le. Az általános városrendezési terv feladata viszont, hogy az építendő lakások — és itt a térbelileg koncentráltan, egy-egy építési területen felépítendő sok ezer lakásra gondolunk — helyét kijelölje, a város egészének érdekeivel térbelileg összehangolja, úgy, hogy a lakásépítés egyben a városépítés fő feladatait is megoldja, lehetővé tegye, hogy a társadalom legkülönbözőbb rétegei számára igényeiknek és elvárásaiknak megfelelő lakások épüljenek, kellemes lakóhelyi környezetben. Az általános városrendezési terv feladata tehát, hogy felmérje a tervezési időtávlaton belül várható lakásépítést, s az ezzel párhuzamosan jelentkező lakásbontás nagyságrendjét. A tervezési időtávlat alatt azt az állapotot értjük, amikor Budapest lakosságszáma eléri a 2 250 000 főt; és ez a demográfiai prognózisok szerint előreláthatóan 25-30 év múlva fog bekövetkezni. A 25-30 éves időtávlatban építendő lakások számát az általános városrendezési terv a következőképp veszi számításba: A mai értelemben vett lakáshiány felszámolásához 110 000 lakás építésére van szükség. Másképpen kifejezve: jelenleg Budapesten 110 000 lakás hiányzik. Ennyi lakás felépítésével lehet elérni azt, hogy minden családnak, részcsaládnak és egyedülállónak önálló lakása legyen, megszűnjenek a társbérletek, albérletek, ágybérletek, és a rokoncsaládok együttlakása is olyan mértékű legyen, mely csupán az érdekeltek szabad elhatározásán alapuló és igényeikkel megegyező együttélésre korlátozódik. A tervezési időtávlatban várható népességszám-növekedés miatt további 120000 lakás építése szükséges. Az 1970. évi népszámlálás adatai szerint Budapest lakosságszáma 1 940 000 fő volt és kb. 300 000 főnyi emelkedés várható 25-30 éven belül. Új lakásépítéssel kell pótolni a megszűnő lakásokat, melyek várható száma, később részletezendő okokból, 150000-re tehető. Végül pedig, ilyen nagy időtávlatban szükséges egy bizonyos lakástartalékkal is számolni, annak érdekében, hogy a szükségessé váló lakáscserék lebonyolíthatók legyenek, a demográfiai prognózisokban meglevő bizonytalanság, az attól esetleg eltérő fejlődés ilyen irányú hatása ellensúlyozható legyen. E lakástartalék menynyiségét a teljes lakásépítés 10%ában lehet meghatározni. Mindezen tényezők alapján tehát az általános városrendezési terv összesen 400000 lakás építésére készült fel. És itt található az 1960-ban jóváhagyott általános városrendezési terv felülvizsgálatának szükségességét alátámasztó egyik fő ok. A korábbi általános rendezési terv ugyanis — megfelelő statisztikai adatok hiányában és egyéb okokból — a lakásszükségletet sokkal szűkebben értelmezte és csak 260000 lakás építésével számolt. Ebből a 260000 lakásból az elmúlt 10 év alatt több mint 100 000 felépült, és így a lakásépítés céljára legalkalmasabb területek elfogytak. A még kijelölt építési területek igen nagy szanálási feladatokat tartalmaznak. A jelenlegi lakáshiány felszámolása viszont azt is igényli, hogy bontásmentes szabad területeken lehessen jelentős mennyiségű lakást építeni. A felülvizsgálati munkálatok során kiszámított kb. 400 000 lakás felépítésével, az építési területek helyes megválasztásával a következő fő feladatokat kell megoldani : 1. Elsődleges, és az időbeli sorrendiség szempontjából a többit megelőző feladat, a jelenlegi értelemben vett ún. mennyiségi lakáshiány felszámolása, annak biztosítása, hogy minden családegységnek önálló lakás jusson. E feladat teljesítése azt igényli, hogy a tömeges lakásépítésre szabad, még beépítetlen területek is álljanak rendelkezésre. Az általános rendezési terv e célra közel 100 000 lakás építését lehetővé tevő területeket jelölt ki. E területek általában a városközponttól távol, a város közigazgatási határának közelében helyezkednek el. Példaképp itt a III. kerület Békásmegyeren építendő lakótelep rendezési tervjavaslatát mutatjuk be. (1. sz. kép.) A terv jól illusztrálja, hogy a külső fekvésű, szabad területeken épülő lakótelepeknek igen sok előnyük van. Itt mód nyílik arra, hogy a zöldbeágyazott, laza beépítést a városiasság szükséges elemeinek fenntartásával valósíthassuk meg. A lakótelepen belső zöldterületet, parkolóhelyeket stb. kényelmesen, a szükséges menynyiségben lehet biztosítani. Megoldható, hogy a lakóépületek csendes, nyugodt helyre kerüljenek, ahol zavaró hatásoktól mentes, megfelelő lakóhelyi környezetben helyezkedhetnek el. E külső fekvésű lakóterületek közelében munkahelyek létesítésére is sor kerül, hogy a lakosság egy részének, főként a dolgozó nőknek, helyben lehessen munkalehetőséget teremteni. E lakóterületekről a tervezett gyorsvasúti rendszer révén a városközpont viszonylag könnyen elérhető. A külső fekvésű lakótelepek másik példája a már épülő XV. kerület Rákospalota, Gazdálkodó út mentén elhelyezkedő újpalotai lakótelep. 2. Az elkövetkező 5-10 évben 5