Budapest, 1970. (8. évfolyam)

12. szám december - A címlapon: Modern ház a Dárda utcában, középkori falmaradvánnyal (Gink Károly felvétele)

léltető eszközökkel. A megállapított normákhoz képest 38%-os a hiány. A peremkerületi iskolákban kevés a tanterem. A IV. ötéves terv időszakában, a lakásépítéshez kapcsolódó iskolaépítésen felül főként a munkáslakta kerületekben mintegy 80 tanterem építése szükséges. A budapesti középiskolákban az 1969/70-es tanévben kb. 68 ezer fiatal tanul. Középiskolai hálózatunkban az utóbbi években nagy változások történtek. Egyrészt: megnőtt a tanulók létszáma, másrészt: a középiskolák szerkezetét a népgazdaság szükségleteinek megfelelően kellett átalakítani. Ma a középiskolák első osztályosainak 52%-a szakközépiskolás és 48%-a gimnazista, ez az arány a következő években 60-40%-os arányban eltolódik a szakközépiskola javára. A gimnáziumokban szakosított tantervű osztályok alakultak. Középiskoláinkban emelkedett a tanulmányi színvonal. A nevelőmunkával azonban nem lehetünk elégedettek. A középiskolai tanároktól azt várjuk, hogy nagyobb részt vállaljanak a tanulók személyiségének formálásából. Felsőfokú oktatási intézményeinkben az 1969/70-es tanévben 26 746 fiatal tanult. Különösen az utóbbi két évben kedvezően fejlődött a felsőfokú szakemberképzés. A reformtervek szerint tanuló egyetemisták és főiskolások szakmai felkészültsége jobb, mint a korábban végzetteké. Az eredmények azonban intézményenként és szakonként egyenlőtlenek. Ennek egyik oka, hogy több intézményben hiányosak az oktatáshoz szükséges tárgyi feltételek, s a tanulók túlterheltek. Egyetemi oktatóink körében él az a szemlélet, hogy az egyetemi reformot befejezett tényként fogják fel, holott az állandó, céltudatos és folyamatos korszerűsítést igényel. Felsőfokú oktatási intézményeinkben javult a tanulmányi fegyelem. Adiákok között általában nyugodt a politikai légkör, szilárdult a párt és a kormány iránti bizalom. A beszámolási időszakban javult a középiskolákban a fizikai dolgozók gyermekeinek felkészítése, a korábbinál jobb e tekintetben az egyetemi felvételi bizottságok munkája. A Fővárosi Tanács — terven felül — 100 férőhelyes kollégiumot létesített a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei tanulmányainak segítésére, de még több ilyen kollégium kellene. A Fővárosi Tanács szociális és tanulmányi segélyt nyújt mintegy ezer tanulónak. Ezek 80%-a fizikai dolgozók gyermeke. A középiskolákban tovább fejlesztették a tanulószobák, a szakkörök és a korrepetálás rendszerét. Ugyancsak a fizikai dolgozók gyermekeinek iskoláztatását és tanulását segíti a Fővárosi Pályaválasztási Intézet céltudatos munkája a pályaválasztásban, a tehetséges tanulókkal való külön foglalkozás az iskolákban. A párt-, az állami és társadalmi szervek, valamint a pedagógusok sokoldalú erőfeszítése ellenére sem tudtuk megakadályozni, hogy néhány százalékkal ne csökkenjen a közép-és felsőfokú oktatásban a fizikai dolgozók gyermekeinek számaránya. (A budapesti egyetemeken 35%-ról 32%-ra.) További erőfeszítésre van szükség, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását méginkább társadalmi üggyé tegyük. Jelenleg 55 ezer fiatal tanul a főváros szakmunkásképző iskoláiban, Javultak az oktatás személyi és tárgyi feltételei, a képzés színvonala. Nőtt az elsőéves tanulók száma, de több fontos szakmában évek óta nincs biztosítva a megfelelő tanulói létszám. Budapesten működik az ország tudományos és kutató intézeteinek döntő többsége, itt dolgozik a tudományos kutatók 85%-a. A kutatók jelentősen hozzájárultak a gazdaságirányítás új rendszerének előkészítéséhez. Ez a munka fokozta körükben a társadalmi kérdések iránti felelősségtudatot, a gyakorlati élettel való kapcsolat növelte a bizalmat pártunk politikája iránt. A tudományos dolgozók helyesléssel fogadták a párt tudománypolitikai irányelveit. Döntő többségük egyetért a fő törekvésekkel. Az alapvető egyetértés mellett kételyekkel is találkozunk. A tudománypolitikai célokat még nem értelmezik egységesen. A viták arra mutatnak, hogy a tudományos kutatóhelyeken az ideológiaipolitikai képzés színvonala nincs megfelelő összhangban a tudományos haladás igényeivel. Különösen elégtelen a fiatal kutatók részvétele a politikai képzésben és a közéletben. A művészi körökben széles körű vita folyik a párt kultúrpolitikájáról. Kultúrpolitikánkat a művészek többsége általánosságban helyesnek tartja. A gyakorlati alkalmazás vélt vagy valódi hibáit azonban sok kritika éri. Négy év alatt 150 ezerrel nőtt a televízió-előfizetők száma. Nőtt a sajtótermékek iránti érdeklődés és emelkedett a könyvtárak állománya. Jelentősen nőtt az ismeretterjesztő előadások száma és látogatottsága. A fővárosi színházak látogatottsága nagyjából azonos szinten maradt, a filmszínházaké viszont 20%-kal esett. Ebben a tv hatása mellett az is kifejezésre jut, hogy a bemutatott filmek között sok a gyenge színvonalú, a tömegeket nem vonzó alkotás. Igen látogatottak a fővárosi Művészeti Hetek rendezvényei. Mind kiterjedtebb a műkedvelő művészeti csoportok, a képzőművészeti szakkörök, a filmklubok tevékenysége, s az ott folyó munka is igényesebb, színvonalasabb. Fővárosunk munkáslakta peremkerületeiben nem elegendőek és rosszul ellátottak a művelődési házak, a könyvtárak, a filmszínházak. Az új lakótelepeken a kulturális beruházások nem készülnek el idejében, s ha igen, akkor sem a kellő színvonalon. A művelődési házakban mind több a csupán szórakoztató, táncos rendezvény. Az anyagiak hiánya és méginkább szétforgácsoltsága egyéb tekintetben is hátráltatja a közművelődési munka fejlődését. Céltudatosabban és koncentráltabban kell az anyagi eszközöket felhasználni; a kulturális intézmények személyi és anyagi feltételeit javítani kell. Az eddiginél jobban igénybe kell venni az üzemek, intézmények, szövetkezetek és a szakszervezetek anyagi segítségét is, főleg a munkáskerületek kulturális helyzetének javítására. Ilyen együttműködésben épült fel az IV. ötéves tervidőszakban — döntően a SZOT segítségével — Józsefvárosban, Újpesten és Kőbányán az új kultúrház. Egészségügy A főváros egészségügyi helyzetének javításáért az elmúlt időszakban is jelentős erőfeszítések történtek, de lényeges javulást nem tudtunk elérni. A kórházi ágyak számát 1100-zal kellett volna növelni, de csak 340 létesült. A dolgozók egészségügyi ellátottságának javítása nem tűr halasztást. Különösen fontos a fekvőbeteg-ellátás fejlesztése, az elmaradt és tervbe vett kórházi ágyfejlesztés megvalósítása, a gyógyintézeti rekonstrukciók és bővítések befejezése. Biztosítani kell, hogy a IV. ötéves tervben előirányzott fejlesztések hiánytalanul megvalósuljanak. Erőfeszítéseket kell tenni, hogy a dél-pesti kórház a IV. ötéves tervidőszak végére megépüljön. A III. ötéves tervben előirányzott 2250 bölcsődei férőhely helyett csupán 1740 létesült. Ez a helyzet azért aggasztó, mert a bölcsődés korú gyermekek száma erőteljesen nő. Nem fejlődött kielégítően a 60 éven felüliek szociális ellátottsága sem. Pedig a szociális gondozásra szorulók száma az átlagéletkor meghosszabbodásával növekszik. Míg 1966-ban a főváros egész népességéhez viszonyítva 17,5% volt a 60 éven felüliek aránya, 1975-ben már 21%-ra számíthatunk. Budapesten 451 óvoda működik. A múlt négy év alatt 1708 új férőhely létesült. Ma a 33 441 férőhelyen 38 135 gyerekkel kénytelenek foglalkozni az óvónők és emellett tavaly ötezer felvételi kérelmet — hely hiányában — el kellett utasítani. Ugyanakkor a vállalati óvodákban 490 férőhelyet megszüntettek. Semmiképp sem lehet egyetérteni az óvodák és más gyermekintézmények felszámolására irányuló vállalati törekvésekkel. A IV. ötéves terv időszakában Budapesten 15 ezer új férőhelyre van szükség ahhoz, hogy legalább a jelenlegi ellátottsági szintet fenn tudjuk tartani. Állami erőből maximálisan 10 ezer férőhely megépítése biztosítható. Ezért az állam és a tanácsok anyagi erején felül a vállalatok, intézmények, szövetkezetek anyagi segítségére is feltétlenül szükség van óvodai férőhelyek építéséhez és fenntartásához. * ime vázlatosan a jelentés néhány fejezete; amennyire lapunk keretei lehetőséget adtak. A jelentés egyik legfontosabb részét: a lakáshelyzetre vonatkozó elemzést és a terveket külön tanulmányokban ismertettük, illetve tárgyaljuk. Úgy gondoljuk, a budapesti kommunisták küldöttei felkészülten és hagyományainkhoz méltóan vették ki részüket a X. pártkongresszus munkájából. A feltárt hibák kijavítása és a nagyszerű tervek megvalósítása: közérdek. Azaz kinek-kinek a legszemélyesebb érdeke. És hogy miről adhatunk majd számot magunknak 1975-ben: kinek-kinek a gondja, munkája — a maga tehetsége és tisztessége szerint. 4