Budapest, 1970. (8. évfolyam)

12. szám december - A címlapon: Modern ház a Dárda utcában, középkori falmaradvánnyal (Gink Károly felvétele)

c Vili. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 1970 DECEMBER 0 FŐVÁROS FOLYÓIRATA Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: KATONA ÉVA Olvasószerkesztő: KÖVENDI JUDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I., Országház u. 20. Telefon: 351-918 Szerkesztőségi fogadóórák: Hétfő 10—13 óráig VII., Lenin krt. 5. I. em. Telefon: 223-896 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest, V., József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj: negyedévre. 30,— Ft félévre .... 60,-Ft egy évre ... 120, — Ft ® 70.4198 Athenaeum Nyomda, Budapest íves mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25 151 A TARTALOMBÓL: Budapest és környéke általános városrendezési terve II. Dr. Szűcs István: Lakásépítés 5 Mezei Gyula: Pedagógiai pezsgés az általános iskolában 9 Bajor Nagy Ernő: A Wekerle-telep 11 Fekete Gábor: Lebontásra váró negyedek ... 15 Ságvári Agnes: A Fővárosi Közmunkák Tanácsa centenáriumára 19 FÓRUM Jécsai Andor: Milyen lesz az új MTESZ székház ? 27 Fülöp Jánoi: Lángék 33 Város az időben XVIII. Zolnay László: Városépítés a budai Várhegyen 35 Dr. Gellért László: Tizenkilences diákok 38 Somogyi Árpád: Bizánci művészeti emlékek .. 40 A címlapon: Modern ház a Dárda utcában, középkori falmaradvánnyal (Gink Károly felvétele) A hátsó borítón: Perhács László : Kollázs (Pap Zoltán reprodukciója) Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; LADÁNYI MIHÁLYNÉ, a Fővárosi Tanács V. B. főosztályvezetője; PEJÁK EMIL, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója; Dr. TRAUTMANN REZSŐ ny. miniszter, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke Számadás A jelentés, amellyel 190 000 budapesti kommunista nevében a Budapesti Pártbizottság az MSZMP X. kongresszusára felkészült, minden bizonnyal tudományosabb és mélyebben szántó az összes eddigi hasonló okmánynál. És szigorúbb, önkritikusabb. Ez a szigorúság, a tág tér, amelyet a hiányosságoknak szentel, nem a budapesti dolgozók erőfeszítéseinek s a mindannyiunk által érzékelt kétségtelen eredményeknek a lebecsülését jelenti. Az elmúlt négy év gyors fejlődése óhatatlanul egy sor problémát is hozott magával, s föltárta termelési és társadalmi struktúránk nem egy eddig rejtett gyönge pontját. A jelentés minden egyes esetben részletesen elemzi a bajok okait. A kritika és önkritika ily módon — programmá válik a következő évekre. A gazdasági építőmunka A megelőző kongresszus szellemében a pártbizottság ezzel a problémával kezdi jelentését. A Budapesten folyó gazdasági munka színvonala jelentős mértékben hat az egész népgazdaság fejlődésére. A budapesti ipar az országos termelésnek mintegy 38%át adja, az ipari dolgozók 35,6%-át foglalkoztatja. A budapesti székhelyű építőipari vállalatoknál a részarány ennél nagyobb. A gép-, a műszer-, a gyógyszer- és a nyomdaipar, a híradástechnikai és vákuumtechnikai ipar, a villamosgép- és készülékgyártás termelésének több mint 50%-át a budapesti ipar adja. A fővárosi vállalatok révén bonyolódik az ország ipari exportjának több mint 50%-a. A tudományos kutatóintézetek 80%-a a fővárosban van. A tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy a gazdaságirányítás reformjának szükségességét és helyességét a gyakorlat igazolta. A főváros gazdasági egységei jelentősebb zökkenők, politikai és gazdasági zavarok nélkül tértek át az új gazdálkodási rendszerre. Megteremtették a termelés és a forgalom folyamatosságát, a reáljövedelem növekedését, az ellátás korábbinál magasabb színvonalát. A vállalati önállóság észszerűbb gazdálkodást és tervszerűbb fejlődést eredményezett. Erősödött a közgazdasági szemlélet. Előtérbe került a piaci igények felmérése és kielégítése, a vállalatok jövőjének tervszerű előkészítése. A népgazdasági igények figyelembevételével megkezdődött a termelés szerkezetének megváltoztatása. Ám azok az intézkedések, amelyek a vállalati és a vállalaton belüli gazdálkodás korszerűsítéséért történtek, a reform követelményeihez képest még csak kezdeti lépésekként értékelhetők. Ágazatonként és vállalatonként igen egyenlőtlen a haladás. Nem felel meg a követelményeknek a termelékenység növekedése, a munka- és üzemszervezés, a gyártás- és gyártmánykorszerűsítés fejlesztése, a műszaki színvonal. A beruházási piac változatlanul feszült. Még sok tartalék rejlik a bér- és munkaerő-gazdálkodásban is. A Budapesten települt szocialista ipar termelése 1970-ben 19%-kal lesz magasabb, az 1965. évinél. Ez lényegesen elmarad az országosan várható 34%-os növekedéstől. Ennek oka — azonkívül, hogy a lehetőségeket sem használták ki jól — elsősorban abban keresendő, hogy a jelentős új ipari kapacitások túlnyomó többsége vidéken létesült. Másrészt a fővárosi ipar műszaki fejlődése, korszerűsítése, egyes területeken a gyártmányösszetételnek a piaci igényeket követő változása elmaradt a követelményektől. Kedvezőtlenül hatott a termelés alakulására az is, hogy egyes iparágakban a munkáslétszám évek óta erőteljesen csökken. A kiemelt iparágak többsége az átlagosnál dinamikusabban fejlődött. Budapesten a szocialista iparban az 1966—1969 közötti időszakban az egy munkaórára jutó termelés igen erőteljesen: 30%-kal emelkedett. A termelés öt év átlagában számított növekedése várhatóan teljes egészében a termelékenység emelkedéséből adódik, s ez nagyon pozitív eredmény. Mindezek ellenére úgy ítéljük meg, hogy 1