Budapest, 1970. (8. évfolyam)

11. szám november - Krasovec Ferenc: A Természetbarátok Turista Egyesületének jubileuma

Útban a kevélyhegyi vándorgyűlésre val rokon és összekapcsolható testedző módokat is kultiválja". Itt elsősorban a síelésre, szánkózásra, fürdőzésre és evezésre gondoltak. Ugyancsak ez alkalommal határozták el, hogy a turisztika eszméinek népszerűsítésére — szerény eszközeikhez mérten — lapot jelentetnek meg, amely 1912 januárjában „Természetbarát" címen napvilágot is látott. Az 1910 folyamán megrendezett túrákon több mint 1600, a következő esztendőben már több mint 2600 résztvevő jelent meg. A gyors fejlődésnek indult egyesület a különböző csoportokban és osztályokban tartott ismeretterjesztő előadásai révén hamar jelentős tényezőjévé vált a munkásság kulturális életének. A megalakulást követő években a TTE helyi csoportjai illetve osztályai sorra alakultak szerte az országban (Gyöngyös, Kassa, Arad, Szombathely stb.). De 1910-ben még csak a budapesti csoport működött s ez mindvégig vezető szerepet játszott, a természetbarát mozgalom gerincét alkotta. A legrégebbi kerületi osztályt az I. világháború előtti utolsó békeévben, 1913 júliusában egy külsőlipótvárosi kávémérésben (Tisza u. 9. sz.) Lenkó Ede, Mutyina Ferenc és társai hívták életre. A szépen fejlődő V. kerületi osztály működését a kitörő háború, az ezzel járó rossz gazdasági körülmények megakasztották. A tagság az Aréna úti Népházban levő székhelyét elhagyva, beljebb költözött a városba és VI. —VII. kerületi osztály néven újjáalakulva, a Vág utcában levő Népházban talált új székhelyet. Jelentősebb kerületi osztályok voltak még az 1916-ban alakított óbudai (III. ker.), a Tanácsköztársaság ideje alatt a lelkes Pogatschnig Albin vezetésével életrehívott ferencvárosi (IX. ker.) az 1923-ban megalakított II. kerületi, illetve az 1925-ben létrejött X. kerületi (Kőbánya). A főként munkások által lakott Kispesten, Pesterzsébeten, Rákospalotán és Újpesten is jelentős TTE csoportok működtek. A rossz megélhetési viszonyok között élő kültelki munkásokat a mozgalomhoz és a természethez fűződő ragaszkodásuk sok nehézségen segítette át. Kispesten például 1923-tól kezdődően csak a harmadik próbálkozásra, 1927-ben sikerült az állandóan „alaki hibákat" találó pestmegyei alispán működési engedélyét megszerezni. A Magántisztviselők Szövetsége Eskü téri helyiségében néhány lelkes természetjáró irodai alkalmazott 1924-ben alakította meg a TTE IV. kerületi osztályát, amely aztán 1925-ben a Magántisztviselők Szövetsége Sportosztályával egyesülve a Természetbarátok Magántisztviselő osztálya nevet vette fel. Ennek az alakulatnak volt vezetője, 1927-ben bekövetkezett haláláig, Stromfeld Aurél. A szakmai csoportok közül jelentős volt még a nyomdászok, a könyvkötők, a banktisztviselők (PTOE), továbbá a kereskedelmi alkalmazottak (KÁOSZ) osztálya. Az 1918-as polgári, de méginkább az 1919-es proletár forradalom nagy változásokat hozott a TTE addigi életébe. A sport és a testnevelés teljes demokratizálását célul kitűző Tanácsköztársaságban nagy feladatok vártak a természetbarátokra. A Testnevelési Ügyek Direktóriumában Király Albert, aTTE elnöke is helyett kapott. A régebbi és az újonnan alakult TTE szervezetek nagy lelkesedéssel vetették magukat a munkába. A működését beszüntető Turista Szövetség helyett ők látták el az egész turista mozgalom szervezésével, vezetésével kapcsolatos teendőket. Jelentős esemény volt az 1919 júliusában már Természetbarátok Munkásturista Egyesülete (TMTE) néven szereplő természetbarátok életében a magánalkalmazottak azon csoportjával történt fúzió, „amelynek tagjai nemcsak turisták, de szocialisták is voltak elsősorban". A turista mozgalom gyökeres átszervezése, az összes menedékház állami tulajdonba vétele, a társadalom és természettudományi felvilágosító munka mind szélesebb körű kiterjesztése elé az ellenforradalom győzelme emelt áthághatatlan gátat. A proletárdiktatúra leverése után a Szociáldemokrata Párt új vezetősége által képviselt megalkuvó politika a különféle munkás kultúregyesiiletek, így a TTE vezetéseben is uralkodó elvvé vált. A politikai igazoltatások és üldözések, az egyesület funkcionáriusai által kifejtett elvek hosszú időre megszabták a TTE központi vezetésének fő vonalát. „A nemzeti, vallási és szociális különbségeket, — írta 1920 februárjában a Népszava — amik az embereket a város falai között szétválasztják, ne vigyék ki a fönséges természetbe, a hegyekbe, a menedékházakba, hogy annak területe küzdőtérré váljék. Kint szünetel küzdelmünk . . ." E felfogás ellen indítottak harcot a húszas évek derekától kezdődően a feléledő baloldali csoportok TTE-n belüli képviselői. A munkás természetjárók között a turisztika, a kultúr-és politikai munka összekapcsolásának szükségességét hirdették. A „TTE Baloldali Blokkja" néven tömörülő ellenzéki erők az 1925-től megjelenő „Munkáskultúra" című lap hasábjain fejtették ki óvatos formában nézeteiket, a természetjárásban a kulturális fejlődés magasabb fokát, a békés öncélúságot, a „L'art pour 1'art" elvének érvényesülését (Proletársport, 1930. január.) látó vezetőséggel szemben. A legális és illegális lehetőségeket egyaránt felhasználva, egyre szélesebb körben adták közre állásfoglalásukat. A baloldali ellenzék — néhány, ma már túlzottnak tűnő vádja ellenére — helyesen mutatott rá röplapjaiban, hogy a TTE vezetősége „lapjában a kizárólagos természetimádatnak csinál propagandát, hogy tanítás helyett a «napi gondokat felejteni» viszi a munkásokat a természetbe, hogy ahol éri, elgáncsolja a tiszta marxista munkásoktatást..." A TTE vezetősége 1929 októberében, az egyre erősödő ellenzék viszszaszorítására, rendkívüli közgyűlést hívott össze, s nagy küzdelem után sikerült elfogadtatni nézetét. A határozati javaslat kimondta, hogy „a politikai elméletek megvitatása és propagálása az egyesület szerves keretein belül céltalan és káros, miért a csoportok és osztályok vezetőségének kötelességévé tétetik, hogy ezt minden eszközzel megakadályozzák." Ugyanitt mondták ki, hogy a vezetőség tudta nélkül előadás nem tartható, nyomtatvány ki nem adható. Intézkedtek továbbá az egyes csoportokon belül illegálisan életrehívott és a baloldali tagok gyűjtőhelyévé váló tornaszakosztályok megszüntetéséről, valamint a politikai kérdésekkel is foglalkozó házi újságok bizonytalan időre való betiltásáról. Az ellenzékiek azonban nem vetették alá magukat a hozott döntéseknek. Akifejezetten kommunista vezetés alatt levő VII. kerületi osztály (VI., Király utca 52. sz.) taggyűlése például olyan határozati javaslatot fogadott el, amely szerint teljes egészében azonosítják magukat a Baloldali Blokk álláspontját közreadó röpirattal és ellenzik az ennek szerkesztésében részt vett TTE-isták kizárását. A 270 tagot számláló VII. kerületi osztályt végül is 1930. márciusában feloszlatták. Ám a kizárások, a denunciálásoknem váltották be a hozzájuk fűzött remé-Itt alakult meg a TTE 1910 februárjában (Conti utca 8., ma: Tolnai Lajos utca) 34