Budapest, 1970. (8. évfolyam)

11. szám november - P. Brestyánszky Ilona: Iparművészek a fővárosért

gödrök, pocsolyák és a vásárosok után visszamaradt szemétdombok éktelenítették a város e tájékát..." Az öt ácsmester — tudósít erről is a könyv — mindössze 4047 forintot fizetett ezért az óriási területért. A tér neve akkoriban még Ács tér volt, arra utalva ezzel, hogy a későbbi rendőrfőkapitányság helyén és a szomszédos telkeken ácstelepek voltak. Később Kirakodó tér lett belőle, majd Conrád Gusztáv polgármester aulikus ízű javaslatára 1858-tól kezdve Ferenc József térnek hívták a Lánchíd pesti lábainál fekvő területet. A XIX. század elején úgyszólván semmi sem volt ebben a városrészben. 1803-ban megalakult egy városszépítő bizottság, eredeti német nevén a Königliche Verschönerungs Comission, és ez a bizottság terveket dolgozott ki az Újvárosnak nevezett terület, a Nádor, Bálvány, Sas, Mérleg, Zrínyi, Tisza István stb. utcák által határolt városrész beépítésére. A tervek egyrészt egy kiváló építőművész, Hild József vállán nyugodtak, ő azután energikusan tettekre váltotta a bizottság elképzeléseit: 30 év alatt 274 házat épített csupán ezen a részen. Az 1046 négyszögöles telken Hild József tervei alapján Deron Antal nagykereskedő építtette föl a múlt század második és harmadik évtizedében a kor divatját követően jellegzetes klasszicizáló stílusban az akkoriban még kétemeletes palotát. (Később, már a századforduló felé ráépítettek még egy emeletet.) Toldy Ferenc, a neves irodalomtörténész a 80 méter széles homlokzatú palotáról így emlékezik meg az 1834-ben megjelent Hazai Almanachban: „Itt vonul el párhuzamosan a folyóval a mintegy 45 ölnyi hosszúságú, három felől szabadon álló Nákó-palota, melynek termeiben az Akadémia tartja gyűléseit. Az egész mű két emeletnyi, kiálló közepét 14 félmagaslatú jóniai rendbeli oszlop díszíti, s olasz tetejét egy ékes kő ballustrad veszi körül. A milly nagyszerű és fényes ezen palota külseje, olly meglepő annak lebegő hátsói, mellyeknél pompásabbat láthatni sok helyt, de mesterségesebbet és merészebbet talán sehol sem." (Toldy Ferenc emlékezését Rados Jenő idézi Hüd Józsefről írott könyvében, és innen vettünk át néhány adatot is az épület történetével kapcsolatban.) Nákó-ház: Deron Antal 1833. június 3-án 230 ezer váltóforintért eladta ugyanis a házat Nákó Jánosnak. Negyven esztendőn át volt a görög származású Nákóék tulajdonában. A Magyar Tudományos Akadémia 1862 és 1864 között, amíg új palotája föl nem épült, itt, a Nákó ház első emeletén tartotta üléseit. Korábban, a negyvenes években jórészt angolok laktak a 162 szobával rendelkező, főhomlokzatán 75 ablakkal büszkélkedő házban: a Lánchíd angol építői. 1872-ben a házat a Franco-Magyar Bank vette meg, 2 milhó 160 ezer koronáért és kétezer körmöci aranyért. Az 1873. évi bécsi tőzsdekrach következményeképp tulajdonosai 1880-ban 1 millió 480 ezer koronáért kénytelenek voltak túladni az épületen. Lónyay Menyhért pénzügyminiszternek komoly tervei voltak a házzal: a magyar parlament számára akarta átalakítani. Ha ez a terv nem is sikerült, a hetvenes évek végén és a nyolcvanas években a palota legnagyobb részét az akkori földművelési, ipari és kereskedelemügyi minisztérium foglalta el. A XIX. század derekán több terv született a Lánchíd előtti tér rendezésére. Amint a Magyarország és a Nagyvüág című lap 1874. március 22-i száma közli, szép parkot képzeltek oda, szökőkutakkal, kétoldalt egy-egy magas oszlopon Szent István és Má'tyás, köztük pedig Ferenc József szobrával, az Akadémia épülete és a Lloyd-palota előtt Széchenyi István és Deák Ferenc emlékművével. A tér rendezése a szobrok nélkül negyedmillió forintba került volna és három év alatt akarták végrehajtani, bár előbb még a tér kivilágítása is megoldásra várt. Ebből a tervből sok minden megvalósult. Hogy a tér szépítésével általános közóhajnak is eleget akartak tenni, ezt jól illusztrálja a Sürgöny című lap 1862. május 21-i számában egy glossza: „A Ferencz József-tér nagy költséggel kiköveztetvén s annak gyalog utai fákkal beültetvén azt hittük, hogy ezen tér tisztántartására is fog ezen túl gond fordíttatni s nem fog tűretni, hogy a felvidékről az érintett téren lévő üveg-raktárak számára üveget szállító fuvarosok marháikat kifogják s azokat ott legeltessék. Fájdalom ! minap volt már alkalmunk ily rend-ellenességet a 11-ik számú ház előtt láthatni, mire a hatóságot figyelmeztetni kötelességünknek tartjuk. Ha a magyar akadémia palotája felépül s előtte üy marha legeltetés eltűretik, az ott járó idegen nem fogja tudni, vájjon az akadémia palotája előtt van e vagy másutt ?" o Ez egykori Nákó-ház helyén 1904 és 1906 között fölépült tehát a Gresham-palota. Az építés gyorsaságát akkor csodálhatjuk meg igazán, ha figyelembe veszszük, hogy közben hatalmas építő sztrájk zajlott le Budapesten. Szűkebb körű pályázat alapján készültek el a tervek, amelyeket Londonban fogadott el az építészekből álló zsűri. Quittner Zsigmond pályázata győzött; ő kapott megbízást a kivitelezésre is. Az új és lényegében ma is eredeti formájában látható épület négy önálló házat egyesít. A négyből hármat földszinti átjáró köt össze, kereszthaj ós templomra emlékeztetően. Főbejárata a Lánchídnak csaknem teljesen a tengelyében áll. Homlokzatának lábazata gránitból, a főhomlokzat sóskúti és antalbányai kőből, két oldalhomlokazata magyar trachitból készült. Bronz ékesíti a boltkapuzatot, amelyet külön még svéd gránitpülérek díszítenek. Gazdag szobrászati kiképzésében Maróti Géza és Teles Ede is részt vettek: Maróti mintázta meg az első emeleti ablakok fölötti figurákat, amelyek a munkával teli, illetve gondtalan életet szimbolizálják; Teles Ede Gresham portréját, valamint az első emeleti középerkély két fekvő figuráját készítette el. Említést érdemel az is hogy a négy főlépcső valamennyi foka, burkolata rusztikai márvány; a szobákat a századforduló utáni években gőzzel fűtötték. A biztosító társaság üzlethelyiségei a ház földszintjén és félemeletén voltak, a többi helyiséget lakóknak adták bérbe. Az épület egyik sarkán tra • fik, mellette fodrászüzlet, ismét beljebb, a főbejárat felé eső részen a Fiumei Kávéforgalmi Társaság, valamint a főváros Idegenforgalmi Hivatala volt. Itt létesült az a kávéház, is amelynek utódját manapság ugyancsak sokan keresik föl. A Gresham-palota átélt két világháborút; a másodiknak nyomai ma is láthatók. Főhomlokzatán mállik a vakolat, a földszinti átjárók fölötti díszes festett üvegablakok közül sok a törött, és nem kevés köztük a foghíj. A háborúé mellett az idő pusztítását — no, meg a karbantartás elhanyagolását — is számos árulkodó jel őrzi. Hagyományos rendeltetése, úgy látszik, e büszke palotának, hogy helyiségeinek egy részét irodák foglalják el. A Zrínyi utca 1. számú házban található a Vízgépészeti Vállalat fővállalkozási és profiliroda jogi csoportja; a Vegyianyagkereskedelmi Vállalat központi irodája; a Villamosenergia Kutató Intézet; a Budapesti Idegenforgalmi Igazgatóság több osztálya; végül a Vízkutató és Fúró Vállalat. A másik oldalsó bejáratnál, a Mérleg utca 2. számú ház kapuján arról tájékoztatnak a táblák, hogy ebben a részben van a Könnyűipari Tervező Iroda, az Agentúra kft, valamint a Technika Külkereskedelmi vállalat. A Mérleg utcai oldal földszintjén van a Gresham közkedvelt borozója. Az üzletvezető információja szerint nem csekély iránta az érdeklődés: a téli szezonban naponta 180—200 liter bort is poharakba töltenek; üyenkor a borozó havi forgalma eléri a százötvenezer forintot. De a roppant népszerű Gresham Mackó fő működési területe az a vendégszeretően otthonos, jó ételekkel hívogató eszpresszó, büfé és étterem, amelynek egyszerre 260 személyt befogadó termébe a külföldiek kisebb-nagyobb csoportjai is szívesen betérnek. Évi forgalma — hallom az információt — eléri a hét és félmillió forintot, és csak a napi ételforgalom körülbelül 10—12 ezer forint. Összesen körülbelül 60—65 pincér, szakács, kávéfőzőnő és más vendéglátóipari dolgozó gondoskodik a vendégekről. És itt, a Gresham-palotának a Lánchídra pillantó oldalán van a Budapesti Idegenforgalmi Igazgatóságnak a kül- és belföldi turistákkal foglalkozó, reprezentatív hivatala. Talán sehol annyi idegen szót nem hallani Budapesten, mint ezen a néhány négyzetméternyi járdán, a hivatal előtt: itt tervezik meg programjaikat a turisták, mielőtt végleges ötlettel bemennének az irodába és innen indulnak városnéző „sétára" a nyitott ikaruszokkal. És ugyanide tér vissza a vendég kávéra, röviditalra, rostonsültre: az angol biztosító-vezérről elnevezett, de már régóta tradicionálisan magyarosnak érzett, tágasottbonos Mackóba. Gábor István 32