Budapest, 1970. (8. évfolyam)

11. szám november - P. Brestyánszky Ilona: Iparművészek a fővárosért

Sulyok Katalin Vigyázzunk jobban a gyerekekre! „Budapesten a vezető halálokok az 1961— 65-ös évek átlagában a következőképpen alakultak: 1—4 évesek: pneumonia, baleset, fejlődési rendellenesség, daganat; 5—10 évesek: baleset, daganat, fejlődési rendellenesség, pneumonia; 10—14 évesek: baleset, daganat, öngyilkosság, pneumonia; 15—19 évesek: öngyilkosság, baleset, daganat, szív- és érbetegség." (Részlet dr. Körmendy Istvánnak, a Fővárosi Tanács Egészségügyi Főosztálya csoportvezető főorvosának „Társadalmi problémák a serdülők egészségvédelmével kapcsolatban" című, 1967-ben elhangzott előadásából.) Az említett időszak óta a fővárosban is, vidéken is ijesztő méretekben nőtt a gyermekbalesetek száma. S nemcsak a közlekedési baleseteké — ez még megmagyarázható volna a megnövekedett közúti forgalommal —, de emelkedett az iskolai és az otthoni balesetek száma is. A statisztika szerint az országban 1965-ben 26 576 1966-ban 27 927 1967-ben 28 150 1968-ban 30 008 1969-ben 34 284 gyermekbaleset történt. Az 1969-es év baleseteinek ugrásszerű növekedése annál is inkább elszomorító, mert ekkor 50 ezerrel kevesebb volt az általános és középiskolába beíratott tanulók száma, mint az előző évben. A gyermekbalesetekről kimutatást készít a gyermekkórház, a rendőrség, a kerületi tanács, a Fővárosi Tanács, az Állami Biztosító. Ezek a statisztikák kiváló alapot adhatnának ahhoz, hogy részleteiben és egészében is lássuk, hogyan alakul — hol csökken és hol növekszik — a balesetek száma, és ebből ki-ki levonhatná a következtetést. Ám minden szerv csak a saját részadataival szolgál. A kórház: ennyi és ennyi gyereket ápoltak, ennyi és ennyi napig. De ezek között van budapesti gyerek, akit a fővárosban ért baleset; vidéki, aki épp itt nyaralt; budapesti, akit vidéken ért baleset; és vidéki, akit vidéken ért baleset, de ott megfelelő kezelést nem tudtak biztosítani részére. Hasonlóan komplikált az adatfelvétel a közlekedési baleseteknél, továbbá nem is lesz mindegyikből rendőrségi ügy. A kerületi tanácsok adatait a Fővárosi Tanács Oktatási Osztálya összesíti, de ezekben csak az iskolai balesetek száma szerepel. A tisztánlátást tovább bonyolítja, hogy az egyik fórum tizennégy éves korig tartja nyilván a tanulóbaleseteket, a másik a főiskolásokat, az egyetemistákat is ide sorolja. Egyik helyen csak a három napon túl gyógyuló sérülés kerül a statisztikába, a másik helyen a nyolc napon túl gyógyuló. És végül számtalan olyan kisebb baleset történik, ami egyetlen nyilvántartásba se kerül be: elvágta az ujját a gyerek, lehorzsolta a térdét, de orvoshoz nem kellett mennie. A legpontosabb statisztikát — saját érdekében — az Állami Biztosító Személybiztosítási Főosztálya vezeti. De a tanuló-balesetbiztosítás önkéntes. Az évi öt és tíz forintos díjat csak az a szülő fizeti be, aki ennek értelmét látja. Ennek következtében az Állami Biztosító nyilvántartásában sem szerepel minden gyermekbaleset. A biztosítottak aránya 1969-ben így alakult: Budapesten vidéken óvodások 59,—% 69,—% általános iskolások 88,—% 82,6 % középiskolások 99,3 % 98,—% ipari tanulók 78,5 % 80,6 % főiskolások, egyetemisták 58,—% 60,3% Országosan az óvodákba, az általános és középiskolákba, a szakmunkástanuló intézetekbe és a felsőoktatási intézményekbe beíratott tanulók-hallgatók 82,2%-a szerepel az Állami Biztosító nyilvántartásában. Ezért a Biztosító által nyilvántartott gyermekbalesetek számához még hozzá kell adnunk mintegy húsz százalékot, s akkor kapjuk meg a tényleges balesetek valószínű számát. Ami így már meghaladja az évi negyvenezret. Nem tudnak közlekedni Az Állami Biztosító adatai szerint 1969-ben 281 tizennégy éven aluli gyermek halt meg valamilyen baleset következtében. Ebből 154 közlekedési baleset volt! A nem halálos kimenetelű közlekedési gyermekbalesetek száma az országban 8 695. Ebből 0— 4 eves 5— 9 éves 10—14 éves 156 lány 1096 lány 1818 lány es és és 190 fiú 1813 fiú 3586 fiú Néhány évvel ezelőtt az Állami Biztosító még budapesti és vidéki bontásban készítette statisztikáját. Önmaga vállalta feladatai, azonban évről évre nőnek, sokrétűbb lett a biztosítás, s ez egyre nagyobb adminisztrációt követel. Ugyanakkor a balesetek száma is nő. Számítógépparkjuk ezért a külön budapesti részletezést már nem bírja el. Ennek ellenére tudják, hogy a gombamód szaporodó személygépkocsik és a megnövekedett közúti forgalom következtében legnagyobb mértékben a fővárosban és Pest megyében nőtt meg a közlekedési balesetek száma. Budapesten a legtöbb közlekedési gyermekbaleset a VIII. kerületben történik, ezt a VII. kerület követi. Veszélyes az iskolák, játszóterek, parkok környéke, és a peremkerületek főútvonala. De ott is sok a baleset, ahol kevés a park, a zöldterület, a játszótér. „Körültekintés nélkül lépett az úttestre"; „álló jármű mögül szaladt ki"; „mozgó járműre ugrott fel" — olvashatjuk a közlekedési balesetek okaiként. És ezeknek az okoknak — mi az oka ? A gyerek mozgásra vágyik; a bérházak udvarán a lakók és a házfelügyelők nem tűrik meg őket hosszabb ideig. Á gyerekek sokszor a járdán, vagy az úttesten ütik fel tanyájukat; futballoznak, rollereznek, kerékpároznak. Időnként elzavarják őket a járókelők, a szüleik, és a rendőrök: „Az utca nem játszótér!" De hová menjenek? Az orvos azt mondja: a gyerekek még nem tudják pontosan felmérni a közeledő jármű távolságát, s sebességét, másrészt veszélyérzetük még nem fejlődött ki. A rendőrök szerint sem az iskolában, sem otthon nem tanítják meg őket a helyes közlekedésre. A pedagógusok viszont azt állítják: a gyerek a felnőttet utánozza. És mit lát az utcán ? Hogy a felnőtt lusta elmenni a zebráig; sárga jelzésnél még átmegy, sokszor a pirosnál is átszalad az úttesten. Szalad a villamos után, az autóbuszhoz; felugrik a már elindított járműre — sokszor a gyerekével együtt." Nem kapaszkodik. A lépcsőn utazik. — Nézze csak meg, hol és hogyan ül az autóban a gyerek — mondja egy közlekedési rendőrtiszt. Megnéztem. Szombat-vasárnap a balatoni országúton, meg a Szentendrei úton hosszú sorokban vonulnak a kocsik. Az első ülésen az apa és az anya ül. Hátul, az ülésen térdepelve, csúszkálva a gyerekek. Egy hirtelen fékezés . .. Kevésbé forgalmas utcákon gyakran látni tanulóvezetőket. A kanyarodást, fékezést, farolást gyakorolják. Amikor az asszony ül a volánnál és férje oktatja, a hátsó ülésen — nem egyszer járókában — ott a gyerek. A megnövekedett gépkocsiforgalom azt jelenti: mind több és több ember ül volánhoz. Köztük tapasztalatlan, felelőtlen, ittas is akad. Kocsijukat nagy sebességgel vezetik az iskolák, játszóterek környékén is. A helyes közlekedésről évről évre színes prospektusok tízezreit osztja szét az óvodásoknak és a kisiskolásoknak a Balesetelhárítási Tanács, a Magyar Vöröskereszt, az Állami Biztosító, a Magyar Úttörők Szövetsége. Az iskolákban, a kollégiumokban, a napközi otthonokban és a nyári táborokban közlekedési vetélkedőket rendeznek. A fővárosban közlekedési park működik. Mindez kevés. A 28