Budapest, 1970. (8. évfolyam)

11. szám november - P. Brestyánszky Ilona: Iparművészek a fővárosért

Balesetelhárítási Tanács Oktatási Bizottsága éppen ezért hirdetett pályázatot 1970 tavaszán „Közlekedési Ismeretek" című tankönyv megírására. Mert az alapfokú közlekedési ismereteket ma már tanítani kell az általános iskolákban. A pedagógusok azt mondják: erre valóban szükség van. De értelme akkor lesz, ha a közlekedési ismeretek nem maradnak meg tananyagnak — amit bemagolnak, aztán elfelejtenek —, hanem azokat hasznosítani tudja a gyerek. Ehhez a szülők és minden felnőtt segítségét is kérik: Maguk jó példát mutassanak! És figyelmeztessék a gyerekeket, ha vétenek a közlekedési szabályok ellen, de nem pofonokkal, szidással, hanem magyarázattal és türelemmel. Aki pedig a volánhoz ül, ne felejtse el: az utcán gyerekek is járnak. Iskolai balesetek A nem halálos kimenetelű iskolai balesetek kor és nem szerinti megoszlása 1969-ben: 0— 4 év 71 lány 139 fiú 5— 9 év 698 lány 1127 fiú 10—14 év 2346 lány 4295 fiú Összesen: 3115 lány 5551 fiú = 8666 (Ezek az Állami Biztosító adatai. Ott iskolai balesetnek minősül a 0—6 éves gyerekek óvodai balesete is.) Amint a statisztikából kiderül, a fiúkkal fordul elő gyakrabban baleset. Elevenebbek, mozgékonyabbak, és kevésbé körültekintőek, mint a lányok. Az országos statisztika szerint a legtöbb iskolai baleset tornaórán történik. Ezt követi az óraközi szünet, majd a sportfoglalkozás. Érdekes, hogy a gyakorlati foglalkozás, a kémiai, fizikai kísérletek, a tanulmányi kirándulás, az üzemlátogatás, tehát mindaz, ahol nagyobb a baleset lehetősége, a rangsorolás legvégén áll. Valószínűleg éppen a fokozott veszély miatt vigyáz jobban a pedagógus, és nagyobb figyelemre, óvatosságra inti a gyerekeket is. A Fővárosi Tanács Oktatási Főosztályának összesítő adatai szerint 1968-ban és 1969-ben 2—2 halálos végű iskolai baleset történt. A három napon túl gyógyuló sérülést okozó balesetek száma 1968-ban 1900 volt, 1969-ben pedig 1825. Iskolai baleset miatt a tanulók 1968-ban 8652 tanítási napot mulasztottak, 1969-ben 8365 napot. Az országos adattól eltérően a fővárosban az iskolai balesetek sorrendje: 1968 1969 óraközi szünetben, vagy közvetlenül a tanítás megkezdése előtt és után 881 873 testnevelési és sportbaleset 799 761 kirándulás, táborozás (egyéb) 113 117 gyakorlati foglalkozás 107 74 Érdemes utánanézni, mi leggyakoribb előidézője a szünetben és a tornaórán bekövetkezett baleseteknek. Az óra végét jelző csengetéskor a gyerekek egymást lökdösve kitódulnak a tanteremből, leszaladnak a lépcsőn, lecsúsznak a lépcső korlátján. Gyakran elesnek, ennek következménye: horzsolás, ficam, kéz- vagy lábtörés. Az iskolaudvar a peremkerületek egy részében gödrös, itt-ott köves. A gyerekek szaladgálnak, birkóznak, labdáznak. Megbotlanak; a labda helyett véletlenül vagy szándékosan egymást találják el, birkózáskor megsebesülnek. Vannak iskolák, ahol a pedagógusok úgy védekeznek az óraközi balesetek ellen, hogy egyszerűen megtiltják a gyerekeknek a szaladgálást, játékot. Itt valóban nem történik baleset, de nincs igazi kikapcsolódás, felüdülés sem. Az iskolák többsége kicsi. Az épületek beosztása, felszerelése elavult. Az osztályok nagylétszámúak. A koedukáció miatt egyegy tornaórán túl sokan zsúfolódnak össze. A tornaórán előforduló balesetek zömét a virtuskodás okozza. Amíg a testnevelő tanár egy-egy ügyetlenebb gyerekkel foglalkozik, az elevenebbek fölmásznak, leugranak, megcsúsznak ... Amellett utódaink meglehetősen túltápláltak, fölösleges kilóikat magasugrásnál a lábuk, kézenállásnál, függeszkedésnél, kötélmászásnál, svédszekrényen, gyűrűn a karjuk nem bírja el. A tornaóra egyik célja az izmok erősítése. De a heti két tornaóra és a testnevelő tanár erőfeszítése kevésnek bizonyul az ennivaló-dömpinggel szemben. Otthoni balesetek Az Állami Biztosító adatai szerint 1969-ben 65 halálos, és majdnem 12 ezer könynyebb gyermekbaleset történt az otthon védettnek tűnő falai között. S az otthoni baleset az első helyen áll a nem halálos végű gyermekbalesetek sorában. Kor szerinti megoszlásban: 0— 4 év között 5— 9 év között xo—14 év között sérült meg. 498 lány 756 fiú 1620 lány 2809 fiú 1968 lány 4087 fiú A gyermekkórházakban az otthoni balesetek fajtáinak széles skáláját ismerik. S ami szomorú: e balesetek oka a legtöbb esetben a szülői gondatlanság Csak a boltba szaladt le az anya, húsz percig sem volt távol, de az ablakot nyitva felejtette és négy éves kisfia kiesett a harmadik emeletről. Csak a postára szaladt el az apa, s a két kisfiú játszani kezdett az asztalon hagyott gyufával. A láng a kisebbik ruhájába kapott, és csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg mindkettőjük életét. De azt a kislányt már nem tudták megmenteni, aki parazsat kotort ki a kályhából, kézbe vette, s mert sütötte a tenyerét, eldobta. A szőnyegre. A lakás percek alatt lángra lobbant. A tizenkét éven aluliaknál gyakori a gyógyszermérgezés — szüleik, nagyszüleik altatóiból, nyugtatóitól. A kisebbek mérgezése: Hypót ivott, nátronlúgot, trisót evett, megitta a tiszta alkoholt, a benzint, a jódtinkturát. Az általános iskolák felső tagozatos tanulói — elsősorban a fiúk — gyakran megismétlik otthon a kémia órán látott kísérleteket. Kezükben összetörik a lombik, a kémcső, vagy felrobban, s szilánkjai megsebezik. Míg anyja a konyhában főzött, a két éves gyerek a fürdőszobában kinyitotta a melegvizes csapot. Megcsúszott és a kádba esett. Sokan esnek bele a konyha kövére hűlni tett ételbe, lekvárba, befőzéskor a cukorszirupba. Nagymosáskor a teli mosófazékba, a mosógépbe. A rend, a tisztaság, a külső csín is fontos. De a tükörsima parketten elesik a gyerek. A kicsik az alacsonyan elhelyezett konnektorba dugják ujjukat s áramütés éri őket. Könyvespolcra, asztalra másznak, s az rájuk dől. A kés, olló, és az apa barkácsoló szerszámai is sok balesetet okoznak. A legveszélyesebb évszak A fővárosi gyermekkórházak statisztikája szerint a vakáció első napjától kezdve ugrásszerűen nő a közlekedési, az otthoni, a sport, kirándulás és játék közben történt gyermekbalesetek száma. Ez, sajnos érthető. A szülő egész nyáron dolgozik, mindössze két-három hét szabadsága van. A gyerekeknek három szabad hónapjuk. A budapesti iskolások egy része vidéken nyaral a rokonainál. A többség azonban a fővárosban marad. Annakidején a nyári napközis táborokat azért hozták létre, hogy az általános iskolás gyerekek a szünidőben se maradjanak felügyelet nélkül. De a nyári táborokba a sok tízezer általános iskolás gyerekből mindössze tíz-tizenkétezer jár. S ezek 7c—80 százaléka alsó tagozatos. A felsősökben megbízik a szülő. „Nagy már, tud vigvázni magára." „Legyen igazi — pedagógus és fegyelmezés nélküli — vakációja a gyereknek." (S valljuk meg, hogy a nyári táborok nagy része helyénél és felszerelésénél fogva igazi nyaralást nem is tud nyújtani. Inkább gyermekmegőrzőknek tekinthetők.) S a tizenkét-tizennégy éves kisfiúk, kislányok egyedül, vagy csoportokba verődve kóborolnak egész nyáron a pesti utcákon. A szülő nyugodt: a gyerek moziba jár, a játszótérre, a strandra, kirándulni. Lámcsak, milyen önálló! Hogy az a kisfiú, vagy kislány csakugyan vigyáz-e magára, azt már nem látja. Villamosok lépcsőin és ütközőkön utaznak. Kerékpároznak a forgalmas utakon, fél kézzel fogva, vagy egyáltalán nem is érintve a kormányt. A parkokból, játszóterekről elzavarják a kisebbeket, lelökik őket a hintákról, és a hinták, mászókák tetején egymás biztatására és elképesztésére hajmeresztő mutatványokat végeznek. Téglagyári gödrökben, tavakban, patakokban, az örvénylő Dunában fürdenek. Az Árpád-híd lábáról a 6—8—10 méterre lévő Dunába ugrálnak. Pályaudvarokon mászkálnak. A budai hegyekben kóborolnak, szakadékokba, barlangokba ereszkednek le, a fák tetejéről dobálják egymást. • Évről-évre megállapítjuk, hogy a gyermekbalesetek száma ijesztő mértékben növekszik, és egyre több gyerek veszíti életét, vagy sérül meg annyira, hogy egész életére nyomorék marad. A balesetek száma elsősorban a fővárosban szaporodik, ahol számszerint is sok gyerek él aránylag kis területen, s ahol a közúti forgalom és a zsúfoltság miatt nagyobb a balesetveszély. Az jó, hogy a gyerekek elevenek, mozgékonyak, kíváncsiak, érdeklődők. Hiszen a túlzottan féltett gyerek elbátortalanodik, épp ezért vele még gyakrabban történik baleset. A baleset elleni védekezésre, a nagyobb óvatosságra azonban mielőbb meg kell tanítanunk őket.