Budapest, 1970. (8. évfolyam)

11. szám november - P. Brestyánszky Ilona: Iparművészek a fővárosért

FÓRUM II főváros telekgazdálkodása A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága, a Városrendezési és Építészeti Főosztály előterjesztése alapján, megtárgyalta a Főváros telekpolitikai irányelveit, és fontos határozatokat hozott. A Városrendezési és Építészeti Főosztály hatósági tevékenységet gyakorol a területfelhasználási engedélyezési eljárás során, a Budapest és Környéke Általános Városrendezési Terv alapján. Területeket jelöl ki állami és szövetkezeti lakótelepek, ipartelepítés, iparfejlesztés, kommunális és általában minden közületi és szövetkezeti beruházás céljára. A kijelölt területekre építési tilalmat rendel el. Rendezési terveket készít, övezeti besorolásokat, telekalakításokat végez, terveket hagy jóvá, az építési tilalom alatti telkekért cseretelkeket ad, kisajátításokat kezdeményez, telek- és műszaki nyilvántartást vezet stb. A Főosztály a Fővárosi Ingatlankezelési Iroda útján gazdálkodik az állami tulajdonban levő beépítetlen telkekkel. A magánerős lakás- és üdülőépítés telekellátása érdekében gazdálkodási körébe vonja a személyi f

ulajdonú ingatlanokat, előkészíti és kezdeményezi a kisajátításokat, és az állami tulajdonba kerülő telkeket az Országos Takarékpénztár és a Fővárosi Ingatlanközvetítő Vállalat útján értékesíti. Igénybevételi és használati díj E széles körű telekpolitikai tevékenység a gazdaságirányítás új rendszerében tovább bővült. Korábban pl. az állami és egyéb közületi szervek a kijelölt állami telkeket térítés nélkül kapták. 1968. január 1. óta a végleges jelleggel kiutalt telkekért egyszeri igénybevételi díjat, ezen felül évenként használati díjat fizetnek. A fővárosnak tehát gazdasági érdeke is fűződik ahhoz, hogy minél több állami területtel rendelkezzék s ezeket jelölje ki — igénybevételi díjéit — beruházások céljára. A Főváros mindeddig nem tudta megvalósítani azt a feladatát, hogy a magánerős építkezések telekellátását olcsó állami telkekkel biztosítsa. Az 50-es évek elején több ezer ingatlant juttatott olcsón, majd később forgalmi áron a lakásépítőknek — ennek következtében telekállománya nagy mértékben csökkent. Emellett valamennyi kisajátítási ügyben állami telkekkel történt a kártalanítás, amelyekért a Főváros térítést sem kapott. 1961-ben a V. B. kénytelen volt leálh'tani a telekeladásokat, hogy a Főváros az építési tilalom alatt álló telkekkel kapcsolatos cseretelkek adási kötelezettségének eleget tehessen. Építési tilalmak Az építési tilalmak elrendelését a tervszerű városfejlesztés biztosítása, az indokolatlan károk és szanálások elkerülése teszi szükségessé. A tilalom elrendelése és fenntartása közérdekből történik: a lakásépítés, a közintézmény-, közlekedés-, közmű- és közüzemi hálózat építése, az ipari beruházások elhelyezése, a zöldterületek létesítése érdekében. A Városrendezési és Építészeti Főosztály 5 évenként felülvizsgálja a tilalmakat, s természetesen csak a legszükségesebb területekre korlátozza. Az építési tilalommal terhelt személyi tulajdonú telkekért bizonyos esetekben állami telket kell adni (tilalom elrendelése előtti tulajdonszerzés lakásépítésre szolgáló területen; kérelmezőnek nincs saját lakása vagy építési telke; vállalja a beépítési kötelezettséget és az elidegenítési tilalom telekkönyvi bejegyzését; ötéves budapesti munkaviszony vagy lakás stb.). Ennek ellenére, az építési tilalmak káros feszültséget idéznek elő a lakosság és a Tanács között. A tulajdonos rendelkezési joga gyakorlatilag megszűnik, hiszen telkére nem építhet, ugyanakkor emiatt el sem tudja adni. A kisajátításra viszont a beruházás megvalósításakor kerül sor, így a tulajdonos esetleg évekig várhat a kártalanításra. Az i960 óta erőteljesen kibontakozó magánerős lakásépítés telekellátását zömmel a személyi tulajdonú telkeket magában foglaló területeken biztosították. A forgalmi árak azonban egyre emelkednek, elsősorban a jól közművesített telkek esetében — holott közművekkel és utakkal a Főváros látta el, minden térítés nélkül, a telkeket. Az emelkedő telekárak így a tulajdonosokat munka nélküli jövedelemhez juttatták. Hiányoztak eddig azok a telekpolitikai rendelkezések is, amelyek megakadályozták volna a spekulációs céllal történő telekvásárlásokat és tartalékolásokat, vagy rákényszerítették volna a tulajdonosokat arra, hogy telkeiket építésre felhasználják illetve átengedjék. Új telekellátási rendszer Az 1031/1969/VIII. 3i./Korm. sz. határozat kimondta, hogy a telekigények fokozott kielégítése érdekében új telekellátási rendszert kell bevezetni. Az alapvető követelmény az, hogy az építési telket a társadalmi céloknak megfelelően hasznosítsák; és hogy a telek ne válhasson munka nélküli vagyonszerzés vagy spekuláció forrásává. Az egységes telekgazdálkodással a tanácsoknak törekedniük kell arra, hogy a telekigények kielégítése mindinkább állami telekkínálat útján történjék. Ennek érdekében a tanácsok a rendezési tervek alapján kijelölik a lakás- és üdülőépítésre szolgáló — a mintegy 5 év alatt szervezetten beépítésre kerülő — építési területeket, gondoskodnak e területek tulajdonjogának megszerzéséről, megállapítják az értékesítésre kerülő telkek eladási árát és az értékesítés feltételeit. Szükség esetén pedig elrendelik a magánerős l.akás- és üdülőépítés céljára felhasználható telkek beépítését. A Kormányhatározat végrehajtása érdekében a közelmúltban fontos rendeletek láttak napvüágot. Rendelkeztek a kisajátítási és a kártalanítási jogszabályok módosításáról, a telekadóról, a személyi tulajdon mértékéről, az állami telekvásárlásról és értékesítésről, a telekbeépítési kötelezettségről, valamint az út- és közműfejlesztési hozzájárulásról. Ezek a jogszabályok segítik a Főváros telekgazdálkodási tevékenységét, lehetőségeit, ugyanakkor sürgős feladatokat rónak a tanácsi apparátusra. A kisajátítási jogszabály módosítása Az új rendelet elősegíti a csoportos és társasház építkezések telekellátását azzal, hogy a telkek kisajátícásának nem feltétele többé a tulajdonosok felszólítása telkük beépítésére. így jelentősen megrövidül a telkek megszerzésének időtartama, és jobban biztosított a kisajátítás lehetősége. A továbbiakban az összefüggő és gazdaságosan beépíthető, nagyobb területek kisajátítását helyezik előtérbe; de sor kerül a jól közművesített, társasházzal beépíthető egyedi telkek felhasználására is. A jogszabály alapján az ingatlantulajdonosok kérhetik telkük kisajátítását, ha azon öt évet meg-26